Kereskedelmi jog, 1915 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1915 / 5-6. szám - Szerződési klauzulák s a háború

5—6 sz. Kereske kitűnnék, hogy az eladó eljárása a jó erkölcsbe ütközik (,,wenn ein solches Verhalten dem Anstandsgefühl einea biliig und gerecht denkenden Mannes widerspricht und sich dalier als Verstoss gegen die guten Sitten darstellt"), pl. ha minden vagyoni kár (ohne jede Schadigung seines Vermögens) nélkül szállithatna, vagy ha e kikötést arra akarja felhasználni, hogy vevőjét magasabb ár fizetésére szoritsa, ugy az esetben a klauzulára nem lehet hivatkozni. Hasonlóan dönti el a kérdést az ítélet az egyéb (tüz, földrengés stb.) klauzulák kérdésében, vagyis ha pl. a tüz kis jelentőségű volt, a klauzulára nem lehet hivatkozni. Az ítélet különben nem dönti el azon további kérdést, hogy aki ily klauzulára sikeresen hivatkozva szállítani nem köteles, tartozik-e kártérítést fizetni? (A budapesti tőzsdebiróság egy legújabb, feltűnést keltő ítéletében, melyre másutt visszatérünk, az utóbbi kérdést is nemlegesen döntötte el.) Egy másik nagyérdekü és különösen a tengerentúli vagy onnan irányuló kereskedelmet érintő kérdés, mely a Kassa gegen Dokumente bei Ankunft des Dampfers kikötést illeti. Tudjuk, hogy a tengeri kikötőkön át jövő áruk (gabona, gyarmatáruk) többnyire ily kikötés mellett adatnak el. Ez pedig annyit jelent, hogy az áru vételára az okmányok (connossement) bemutatása ellenébeD fizetendők ki s az áru ezen okmányok felmutatása ellenében szolgáltattatik ki. — Már most az okmányok megérkeznek, pl. valamely semleges állam utján, a hajó pedig valahol aknába ütközik és elsülyed, vagy pedig mint tengeri zsákmány elkoboztatik. Itt felmerül az a kérdés, hogy a fenti kikötés (bei Ankunft des Dampfers) szerződési feltétel-e, vagy pedig időmeghatározás? A hamburgi Landesgericht egy konkrét esetben azt mondta ki, hogy a vevő az okmányokat kiváltani köteles, mikor a hajó, normális időtartamot véve alapul, a kikötőbe érkezett volna. Ezen Ítélet abból indult ki, hogy a veszély a vevőt terheli s ha a hajó nem érkezbetik meg egyáltalában vagy nem a kellő időben, ezért az eladó nem tehető felelőssé. A kérdés különben ezen még nem jogerős ítélettel távolról sincs eldöntve. Németországban e kérdésnek azért van nagy jelentősége, mert a német gabonakereskedők a gabonát mind ily kikötéssel vették a London Corn Trade Associationtól, ennek kötlevelei szerint pedig ily ügyekben egy Londonban székelő választott bíróság dönt. Tehát egy Londonban székelő s az angol jog szerint ítélkező bíróság döntene abban a kérdésben, hogy az eladó, daczára a háború kitörésének, követelheti-e a connossement beváltását s esetleg azt a vevő veszélyére másnak eladhatja-e? — Fölmerült tehát a kérdés, hogy az ellenséges állam birósága, mely előtt a vevő nem is védekezhetik, dönthet-e ebben a kérdésben, másrészt pedig, ha a német vevő az alá- I d e 1 m i J o g 75 vetéstől eltérőleg saját hazai birósága előtt pereltetik meg, emelhet-e pergátló kifogást ? Dr. James Breit a Leipziger Zeitschrift für d. R. 1915. febr. 1-i számában (Der Krieg und die SchiedsgerichtsKlausel in den Londonor Getreide-Kontrakten czim alatt) érdekesen tárgyalja e kérdést és arra a konklúzióra jut, hogy ezen kikötések nem birnak érvénynyel. — A tüz stb. mint a szolgáltatás alól mmtesitő klauzuláról a JöjvjL-azániban. dr. Sz. L. Á~német háborús tör vény ek^Kriegsschutzgesetz) gyakorlatából. Németországban már óriási judikatura alakult ki a Kriegsschutzgezetzek értelmezése körül. így, hogy a közkereseti tírsaság elleni peres eljárás felfüggesztendő-e, ha egyik társtag hadbavonult? Bár a német joggyakorlat a társaság jogi személyiségét nem ismeri is el, azért e kérdést igenlőleg oldották meg. Eltérő a joggyakorlat az irányban, hogy a mellékbeavatkozó hadbavonulása ok-e az eljárás felfüggesztésére? A berlini Kammergericht azon állásponton van, hogy a mellékbeavatkozó nem peres fél, tehát e kedvezménynyel nem élhet. — Ezzel szemben áll azon nézet, — s ez van túlsúlyban — mely azt mondja, hogy a háborús törvényeket nem szabad szűkkeblűén értelmezni. A törvények czólja a háború által jogaik vitelében akadályozott személyek megvédése. A hadban résztvevők gazdaságilag védendők azokkal szemben, akik otthon maradtak és üzletüket tovább folytathatják. Ennélfogva meg kell kímélni mindazokat, akik hadbavonultak, minden hátránytól, mely perük tovább folytatásából előállna. Minthogy pedig a mellékbeavatkozóra nagy kihatással lehet a pernek lefolytatása, nem szabad őt azzal sújtani, hogy a per az ő távollétében is folytattassék. — Ezen álláspontot képviseli a dresdeni Oberlandesgericht. —- Reánk magyarokra jelentőséggel bir a szövetségi hűségre appelláló kolmári Oberlandes-Gericht határozata, mely kimondja, hogy bár az 1914. aug. 4-i Kriegsschutzgesetz csak a Németbirodalom alattvalói számára hozatott, mégis, tekintettel arra, hogy a tényleges és gazdasági okok, melyek az eljárás felfüggesztését általában indokolják, azonosak a szövetséges Ausztria-Magyarországra is, a fenti törvény a hadbavonult osztrákokra és magyarokra is kiterjed. (D. J. Z. 19lő. évf. 2—3.) A nemzeti érzés durva megsértése okul szolgál a felmondás nélküli elbocsátásra. Felperesnő alperesnél' volt mint fiókfőnök egyhavi felmondási idővel alkalmazva 1914. augusztus 7-én állásából elbocsáttatott. Felmondási időre járó fizetést perel. Elutasittatik. Indokok: Bebizonyítást nyert, hogy felperesnő a tanuknak, a fiók alkalmazottainak megtiltotta, hogy aug. 6-án a hadbavonuló tartalékosoknak bucsut intsenek, s hogy aug. 7-én, tehát az Angliával történt hadüzenetváltás után, odanyilatkozott, hogy bár ő német, mégis az ango-