Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 3. szám - A takarékpénztárak állami felügyelete ...

3- sz- Keresked előző évi 2302 darabbal szemben.) Az ügyek érdemleges tárgyalásra IV2 néha 2 év után kerülnek és szerencsésnek mondható az a felperes, aki alperese ellen veszélyt tud igazolni s ügye soronkivül elintézés alá kerül, ugy hogy ma a rendes bíróságoknál előbb jut felperes Ítélethez, mint a tőzsdebiróságnál. Egyik legfőbb oka a torlódásnak, hogy számos oly ügyben kötik ki a tőzsdebiróság illetékességét, melyek egyáltalában nem tartoznak oda, s melyek egy felebbezhetlen biróság ítélete alá nyugodtan nem is volnának bocsáthatók. A biróság ítélkezése érdemileg kifogástalannak mondható (elvégre hibás ítéletek a rendes bíróságoknál is előfordulnak) s a felsőbíróságok által megváltoztatott ügyek kis perczentje mutatja, hogy a biróság alakilag helytelenül nem ítélkezik. A tőzsdebiráskodást olcsóbbá és gyorsabbá kellene tenni, ez a két jelszó, melyet az érdekeltek leginkább hangoztatnak, a melyet magunk is vallunk. - Dr. Engel Emil a tőzsde kiváló főtitkára és Bartha László tanácsi titkár a jubileum alkalmából két vaskos kötetben megirták: A budapesti tőzsde történetét. Az első kötet: a tőzsde alapítását, szervezetét, a tőzsdealkuszi ügyet, a tőzsdei szokásokat, a gabonahatáridőüzletet, az áruüzleti leszámolást, az árjegyzést, a tőzsdebiróságot s az uj tőzsdeépület történetét ismerteti; a második kötet pedig a tőzsde szabályait, szokványait tartalmazza, majd egy retrospektív statisztikát nyújt. Elméleti ós gyakorlati jelentőségű munkát végeztek a mii szerzői ós annak alapvető jelentőségét növeli a tőzsdereform aktuális kérdése. A takarékpénztárak állami felügyelete czím alatt hozott 1913. október 13-án a zürichi kanton egy legújabb törvényt, amely 1914. évi január 1-én lépett életbe. Ezt a 18 §-ból álló, világos törvényt igen nagy figyelemre kell méltatnunk, amidőn a pénzügyminisztériumban szorgos munkálat alatt áll a mi betétüzleteink szigorúbb ellenőrzését biztosítani szándékozó törvényjavaslat. Hogy Svájczban, a takarékosság hazájában, nem uj keletű az a mozgalom, amely a betétek kellő biztonságát garantáló törvényes szabályok felállítását óhajtja, azt talán felesleges is volna megemlíteni. Azok a nehézségek azonban, amelyek ennek a kényes kérdésnek kellő megoldása elé tornyosodnak, mind a mai napig megakadályozták, hogy Svájcznak egész területén működő, valamennyi takarékvállalat egységes ellenőrzés alá kerüljön. 1896. október 25-ón ugyanis a népszavazás elvetette az egész Svájczra kiterjedő ós a takaréktizlet állami felügyeletét megvalósítani szándékozó törvényjavaslatot. A zürichi kanton tanácsa azonban a kérdés megoldását égetően szükségesnek tartva, 1900. márcz. 12-én utasította a Regierungsratot, hogy készítse el a zürichi kanton területére kiterjedő törvény tervezetét. A törvény rövid megokolása rámutat arra, hogy 1910-ben, a zürichi kanton területén müköe 1 m i J 0 g 51 dött 28 vállalatnál 300.978 betevő 181 millió frankot helyezett el és igy valósággal közérdek, hogy ezeknek a betéteknek biztonságát maga a kanton, állami engedély és felügyelet alakjában biztosítsa. A törvény kimondja, hogy az összes, takarékbetét-üzlettel foglalkozó vállalatok állami felügyelet alatt állanak, kivéve a kantonbankot, amelynek reális üzletvezetését külön törvény biztosítja. A 2. §. igen érdekesen definiálja, hogy minő vállalatokat tekint a törvény takarók-vállalatnak : „mindazok a vállalatok, amelyek iparszerüen kezelés és kamatoztatás czéljából pénzt vesznek át azzal a kötelezettséggel, hogy ezt a pénzt kívánatra azonnal vagy rövid idő alatt visszafizetik ós amelyek az e pénzről adott elismervényen (Schuldurkunde) a „Sparen" kitételt bármely formában használják („Sparkassenbuch", „Sparkassenheft", „Sparkassenschein" stb.). A „Sparen" szót csakis az állami engedély alapján működő vállalatok használhatják czógükben (3. §.) ; egyéni czógnek, közkereseti és letéti társaságnak az engedély nem adható meg, kivéve azt az esetet, amidőn valamely gyár tulajdonosa létesít takaróküzletet munkásai betétjének kezelésére (4. §). Az engedélyt a Regierungsrat adja meg, miután meggyőződött arról, hogy a törvényben előirt garancziák meg vannak és a vállalat a czégjegyzékbe bejegyeztetett. Az engedély bizonytalan időre szól és törvényellenes üzletvezetés esetében bármikor megvonható (5. §.). A 9—11. § ok állapítják meg azokat a törvényes előfeltételeket, amelyek betartásától reméli a törvény a betét-üzlet reálitásának biztosítását. A vállalatok kötelesek szabályszerű könyveket vezetni, évenkint mérlegüket és számadásaikat, a melyekben a betétek biztonságáról részletesen kell megemlékezni, a Regierungsrathoz beterjeszteni (9. §). A vállalatok kötelesek a kezelésükben levő betétek 80°/o-át (!) jó svájczi adóslevelekbe vagy a Bund, kantonok és községek által kibocsátott kötvényekbe, vagy elismerten szolid bankoknál vagy svájczi közlekedő vállalatoknál elhelyezni. Az azonnali fizetésük teljesithetése végett a betétek 5°/o-át készpénzben vagy könnyen pénzzé tehető papírokban állandóan készenlétben kell tartani. A vállalatok ezeken felül kötelesek az évi jövedelemből a betéteknek legkevesebb 5°/o-át elérő tartalékalapot gyűjteni (10. §•). Azokra az értékekre, amelyekben a betét elhelyezve van, a betevőket törvényes zálogjog illeti. Ezeket az értékeket megbízható helyen kell őrizni, kettős zár alatt. Az egyik zár kulcsát egy Regierungsrat őrzi, mint a betevők képviselője (11. §.). A gyár-takarékpónztár tulajdonosai az összes betéteket megbizható értékpapírokban (10. §.) az illetékes községelőljáróságnál kötelesek letétbe he-