Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 3. szám - A kereskedelmi és váltótörvényszék kérdése

KERESKEDELMI JOG A HITEUOG (KERESKEDELMI-, VÁLTÓ-, CSÖD-, IPAR-, SZABADALMI JOG STB.) MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, V., Visegrádi-utca 14. Telefon 71-65. FŐSZERKESZTŐ: GRECSÁK KÁROLY CURIAI TANÁCSELNÖK KOLOS JENŐ, Dr. SCHUSTER RUDOLF kir. curiai birák, Dr. NITSCHE GYŐZŐ budapesti kir. Ítélőtáblai biró, Dr. LÉVY BELA és Dr. SICHERMANN BERNÁT budapesti ügyvédek közreműködésével SZERKESZTIK : Dr. KUNCZ ÖDÖN és Dr. SZENTÉ LAJOS egyetemi m. tanár ügyvéd, felelős szerkesztő. Előfizetési ár: Egész évre . . 20 K. Félévre .... 10 K. Egyes szám ára 1 K. TIZENEGYEDIK ÉVFOLYAM. 3. SZ. MEGJELENIK MINDEN HÓ 1-ÉN ÉS 15-ÉN. BUDAPEST, 1914. FEBRUÁR 1. A kereskedelmi és váltótörvényszék kérdése. Irta : Dr. Lévy Béla, budapesti ügyvéd. A Pp. életbeléptének közeledtével újból feléledt a kereskedelmi és váltótörvényszék problémája és pedig kereskedelmi és jogászi körökben egyaránt. Némelyek a mozgalomban nem látnak egyebet közvéleményünk nyugtalanságának megnyilvánulásánál, amely nem tud megállapodni valamely kérdés egy bizonyos megoldásánál és még mielőtt az elhatározott reform keresztülvitetnék, máris ujabb megoldásokat keres. E fölfogás azonban téves. A kereskedelmi és váltótörvényszék megszüntetését nem a jogászi közvélemény postulálta, még kevésbbé a gyakorlati tapasztalatok súlya. Annak eszméje bár igen tiszteletreméltó, mégis tisztán elméleti megfontolások eredménye, amelyet bizonyos, nem is teljesen átgondolt, sőt egyenes tévedéseken alapuló gazdaságpolitikai nézetek hatása alatt készséggel fogadtak azok, akiknek pedig az lett volna feladatuk, hogy a kérdést az ország valódi szükségletei szempontjából alapos vizsgálat tárgyává tegyék. Élénk emlékezetünkben kell hogy legyen a Magyar Jogászegyesület ülése, amelyen a felszólalások egész sora a törvényszék további fentartása mellett foglalt állást anélkül, hogy csak egy felszólalás is propagálta volna a megszüntetést. Csak a képviselőházban uralgó állapotoknak tudható be, hogy ezen állásfoglalás a törvényhozói testületben következmény nélkül maradt. Ily körülmények között az életbeléptetési törvényre való hivatkozással épenséggel nem lehet a kérdés megvitatása elől kitérni. A megvitatásnál pedig csakis a tényleges helyzetből és a hazai állapotok elfogulatlan vizsgálatából lehet kiindulni. Köztudomású, hogy hazánkban a kereskedelem és ipar fejlettsége aránylag csekély, hogy továbbá az ország és ehhez képest a commerciális érzék is aránylag kevéssé fejlett. Ez hatással kell hogy legyen a kereskedelmi jogszolgáltatásra is, amelynek helyes fejlődése érdekében nagyobb szükség van a szakszerűség gondozására, mint Nyugateurópa industrialisált államaiban, amelyekben mindenkit áthat a fejlett gazdasági élet szelleme. Ezt a feladatot töltötte be a kereskedelmi és váltótörvényszék és pedig jól töltötte be. Most azonban a törvényszék megszűnne. Azok, akik ezen reform hivei, azt szokták hangoztatni, hogy ez a szakosztály ugyanoly önállósággal fog birni, mint ma a kereskedelmi és váltótörvényszék, sőt annál még jobban töltheti be hivatását, mert a birák nagyobb száma közül választhatja ki a törvényszék vezetősége a legalkalmasabbakat. Ha gyakorlati alapon bíráljuk a kérdést, ugy két eset lehetséges: vagy teljesen önálló lesz a kereskedelmi szakosztály, vagy pedig olyan alosztálya a törvényszéknek, aminő pl. ma a telekkönyvi hatóság. Nyilván az önállóságot képzelik a reform hivei. Ha ez tényleg bekövetkeznék, ugy azt kell kérdeznünk, hogy mi szükség az egész reformra, hiszen abból csak nem származhatik előny az igazságszolgáltatásra, ha a váltótörvényszék lényegét fentartva, annak neve változik, a vezetője pedig nem törvényszéki elnök, hanem a törvényszék másodelnöke lenne.