Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 3. szám - A kereskedelmi és váltótörvényszék kérdése

42 Keresked Sőt, aki az életet ismeri, az tisztában kell, hogy legyen azzal is, miszerint az ilyen szervezeti deklasszifikálás semmi esetre sem válhatik az ügy előnyére. Ha pedig a másik eset következnék be, az hogy a kereskedelmi szakosztály nem teljesen önálló osztálya a törvényszéknek, ugy kétségtelen, hogy a helyzet csakis megromlanék. Megromlanék mindenekelőtt olyan irányban, hogy miután a szakosztályban működő birák rövid uton áthelyezhetők a törvényszék polgári osztályába, elesik a szakszerűségnek azon garancziája, amely az állandó alkalmazásban van. A törvényszék elfoglaltságához mérten évről-évre hullámzanék a kereskedelmi szakosztály birói kara. De nem szabad figyelmen kivül hagyni egy más szempontot sem A kereskedelmi bíráskodás rendkívüli mértékben reá van utalva az egységes vezetésre. Egységes vezetés és irányítás nélkül a törvényszék gyakorlata ingadozó, a jogbiztonság megrendül. Ezen a felsőbíróságok gyakorlata csak bizonyos mértékig segíthet, nem is említve azt, hogy a felsőbíróság munkáját mennyire megnehezíti, ha az első fok gyakorlata nem következetes, nem egységes. Ha a kereskedelmi szakosztály vezetője teljesen önállóan irányítja a szakosztály működését, ugy a mai helyzeten semmi változás nem történnék. Ha azonban ez nem igy volna és a törvényszék elnökére hárulna az a kötelesség, hogy a törvényszéknek ugy polgári, mint kereskedelmi gyakorlatát irányítsa, ugy ez olyan feladat lenne, amelynek kivételes és rendkívüli egyéniségek megfelelhetnek, de intézményeket arra alapítani, hogy olyan elnöke legyen a törvényszéknek, aki a polgári és kereskedelmi joggyakorlat terén egyaránt otthonos és akinek a munkaereje oly nagy, hogy állandóan figyelemmel kisérhesse, vezethesse és irányithassa mindkét osztály gyakorlatát, nem lehet. Nem lehet különösen ma, amidőn mindkét törvényszék kebelében annyi a tennivaló. Nem szabad ugyanis figyelmen kivül hagyni a tényleges körülményeket. Ugy a polgári, mint a kereskedelmi váltótörvényszéknél az utolsó évtizedben erősen mutatkozott a vezetőerők hiánya, amely hiányon a két törvényelmi Jog 3. sz. szék jelenlegi kiváló elnökei hivataloskodásuknak aránylag rövid ideje alatt már sokat pótoltak ugyan, de még mindig elég a pótolni való. Hozzájárult ehhez az, hogy nagy perjogi és nagy anyagi jogi reformok életbelépte előtt állunk. Az ilyen feladatok egymaguk is próbára teszik még az erős, kipróbált szervezeteket is. Miért kell ezt még komplikálni azzal, hogy a kereskedelmi és váltótörvényszék mai keretét megbontva, még egy szervezeti reformot ékelünk be? Sajnos, e kérdés elbírálásánál is nagy szerepet játszanak az álérvek. Ilyen a külföldi, különösen a német példára való utalás. De ebből nem lehet kiindulnunk. Németországban a tényleges viszonyok mások, ott az érzék kereskedelmi és ipari ügyek iránt hasonlíthatatlanul nagyobb és ott a nagyobb törvényszékek keretében a speczializálás oly fokát vitték keresztül, amire nálunk gondolni egyáltalában nem lehet. Ha külföldi példákkal akarunk operálni, nézzünk Ausztriára, amelynek viszonyai mégis csak közelebb állanak a magyar viszonyokhoz. Az osztrák perjogi reform megalkotóját, Kleint, semmiesetre sem lehet túlságos konzervativizmussal vádolni. Ez a kiváló szakember mégis gondosan óvakodott attól, hogy megbontsa a kereskedelmi bíráskodást, sőt fentartotta azt nemcsak a törvényszék, hanem még a járásbíróságra nézve is A siker olyan, hogy Ausztriában senki sem gondol arra, hogy a kereskedelmi törvényszék és járásbíróság működését megszüntesse. Álérv az is, hogy a váltótörvényszék Nagy Ödön visszavonulása óta lényegesen visszafejlődött és ma már nem az a kiváló fórum, amely azelőtt volt. Mindnyájunk előtt ismeretesek azok a körülmények, amelyek a kereskedelmi és váltótörvényszék színvonalának sülyedésére befolyással voltak, de világos, hogy egy oly bíróság, amelyet a kormányzat évek óta megszűnőnek tekintett és amelynél a szelekczió elvét egyáltalában nem vette figyelembe, kell, hogy szenvedjen, kell, hogy visszafejlődjék. Ma a kereskedelmi és váltótörvényszéknek a törvényszék régi tradiczióiban felnőtt olyan vezetője van, akitől teljes bizalommal