Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - A német felsőbb biróságok kereskedelmi jogi gyakorlata az 1913. évben [1. r.]

40 Kereskedelmi Jog 2. sz. Váltó. 24. Az engedményes kezéhez történt fizetés érvényes. (M. kir. Curia 193/1913. V. sz. — 1913. október 21.) M. kir. Curia: A per főtárgyára nézve a jnásodbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, per és felebbe­zési költség viselésére nézve azonban mindkét alsó­bíróság ítéletét megváltoztatja és a költséget felek között megszünteti. Indokok: A fizetés kifogásán felül az al­peresek által érvényesitett többi kifogások utasí­tására vonatkozó elsőbirósági indokolást a kir. Curia elfogadja. A fizetés kifogása azonban a következő indo­kokból alapos : A másodbiróságnak e részben helyes indoko­lása szerint ugyanis I. L. rendelvényes a váltót T. I.-re engedményezte, még pedig 1909. május 18-án és alperesek a kereseti követelést ennek az engedményesnek 1911. évi június havában meg­fizették, miután engedményes ugy a jelen, mint a másik — jelen perben nem szereplő — 1950 ko­ronás követelést köztörvényi uton az alperesek ellen perrel érvényesítette volt, mely perben az időköz­ben történt fizetés folytán keresetét a perköltsé­gekre leszállította és az alpereseket ezeknek meg­fizetésére a bíróság érvényesen kötelezte is. Ez a fizetés a jelen felperessel szemben is hatályos, mert a felperes az 1909. V. 307. számú végrehajtási iratok szerint S. I. végrehajtatónak I. L. rendelvényes és engedményező végrehajtást szenvedő elleni végrehajtási ügyében a végrehaj­tató kérelmére rendeltetett ki behajtási ügygond­noknak, e szerint nyilvánvaló, hogy a végrehajtató adósának az alperesekkel szemben követeléséhez csak annyiban lehet igénye, amennyiben magának az adósnak ilyen követelési igénye a követelésnek végrehajtási lefoglalásakor az alperesekkel szemben netán még fennállott. Már pedig fenti megállapítás szerint I. L. a követelést már 1909. évi május 18-án engedmé­nyezte T. I.-re, a követelésnek végrehajtási lefog lalása pedig a végrehajtási iratok között levő vég­rehajtási jegyzőkönyv szerint 1909. június 23-án, tehát oly időpontban törtónt, midőn I. L. a köve­telés felett többé már nem rendelkezett, őt az al­peresekkel szemben követelési jog többé már meg nem illette, miután az már átment az engedmé­nyesre, kinek kezéhez történt fizetés, ennélfogva az alpereseket a felperessel szemben is felmentő ha­tállyal bir, ki több jog gyakorlására nincs feljo­gosítva, mint amennyit maga a végrehajtást szen­vedő, mint alperesekkel szembeni volt hitelező gya­korolhatott. A másodbiróság ítéletének az az indokolása, hogy az alperesek a jelen váltókeresetnek kézhez­vétele folytán már 1909. évi deczember 21-én ér­tesültek jelen per megindításáról és ezért későbben másnak, mint a felperesnek joghatályosan n«m fizethettek, nem alapos, mert amikor a jelen kere­setből alperesek értesültek, akkor a hitelezőjük már rég a harmadik személyre ruházta át, aki őket akkor már a köztörvényi utonperelte, akinek hitelezői minősége abban a köztörvényi perben meg is álla­píttatott, még pedig épen az engedmény alapján. Ennélfogva az alperesek az engedményes ke­zéhez joghatályosan fizettek, még pedig annál is inkább, mert a behozott végrehajtási iratokból nem tűnik ki, hogy letiltási rendelvény kibocsáttatott volna. Minthogy azonban a fizetés, melynek megtör­ténte a kereset elutasítását maga után vonta, csak a jelen per folyama alatt történt, a felperes a per­költségekben nem marasztalható. II. KÜLFÖLDI JOGGYAKORLAT. Altalános. 25. Fióktelepről csak abban az esetben lehet szó, ha ott ugyanolyan ügyletekkel foglalkoznak, mint a melyek a főtelep tárgyához és czéljához tartoznak és ha annak szervezete és üzletmenete a főüzlettel szemben bizonyos önállóságot mutat. (Hamburgi L. G. 1912. jun. 2. hat.) Czég. 26. Nem jegyezhető be az a czég, amely a „gyá­rak" szót tartalmazza, holott a czégnek a valóságban csak egy gyára van (Hamburgi L. G. 1912. márcz. 7. hat.); „gép-ipar" toldatot nem használhat az a czég, amely csak a gépek eladásával foglalkozik (Bajor 0. L. G. 1912. ápr. 22. hat.). Részvénytársaság. 27. Ha a felügyelő-bizottsági tagságot valaki az alap­szabályok értelmében díjtalanul vállalja, megbízás esete forog fenn; más esetekben azonban szolgálati szerződés keletkezik. Amíg megbízás esetén a fel­ügyelő-bizottsági tag hivatalát bármikor ott hagy­hatja, addig a javadalmazással járó szolgálati szer­ződés esetében különbséget kell tenni a szerint, hogy állandó szolgálati viszonyról van-e szó vagy csak átmeneti alkalmaztatásról, határozott javadal­mazás nélkül. Utóbbi esetben lehet egyoldalúan is felmondani. Az előbbi esetben azonban a felügyelő­bizottsági tag a felmondási idő betartása nélkül hi­vatalát csak abban az esetben hagyhatja ott, ha arra fontos oka (B. G. B. 626. §) van, hacsak az alap­szabályok másként nem rendelkeznek. (Kammerge­richt. 1912. márcz. 15. hat.)

Next

/
Thumbnails
Contents