Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - A német felsőbb biróságok kereskedelmi jogi gyakorlata az 1913. évben [1. r.]

peres azonban mi okát sem adja annak, hogy megállapítás szüksége miért forog fenn arra nézve, hogy a 100.000 koronát meghaladó váltón alapuló tartozása a megállapítási kereset alakjában a kereseti összeggel kevesebbel fennállónak mondassék ki. A kir. törvényszék nem vehette figyelembe alperesnek a jelen kereset megállapítási kereseti minőségére alapított védekezését, mert a jelen kereset, amint az alperes részéről érvényesíteni kívánt illetékességi kifogás tárgyában 1909. évi április hó 6. napján 809. polgári szám alatt kelt másodbirósági végzés indokolásában bővebben ki van fejtve, nem tekinthető megállapítási keresetnek, hanem az alperesi jogelőd szerződés szegesének ós a szerződés teljesítésének elmulasztására alapított kártérítési keresetnek. Amennyiben az 1893. évi XVIII. t,-cz. 16. §-ában szabályozott megállapítási kereset tárgya csupán valamely jogviszony létezésének, vagy nem létezésének, vagy valamely okirat valódiságának, vagy valótlanságának birói megállapítása lehet és a kereseti kérelem ezen tul nem terjedhet. Mihelyt a kereseti kérelem a törvény által meghatározott eme keretet keresztül lépi, azaz mihelyt a kereset nem valamely jogviszonynak önálló megállapítására, hanem a jogviszonyból folyó bizonyos igények oly módon való érvényesitésóre irányul, hogy az alperes részéről valaminek teljesítését, vagy valaminek a tűrését czólozza : megállapítási keresetről szó sem lehet. Már pedig a jelen esetben felperes keresetével nyilvánvalóan az alperes jogelődének szerződés szegéséből származott kárigényét és pedig oly módon kívánta érvényesíteni, hogy alperes kártérítési kötelezettségének megállapításával alperest egyúttal annak tűrésére kötelezi, hogy felperes összegszerüleg megállapítandó kárköveteiésót váltótartozásába beszámíthassa. Igaz ugyan, hogy felperes a kereset főtárgyára nézve az 1881 : LX. t.-cz.-ben szabályozott végrehajtási eljárás szerint végrehajtó kereseti kórelmet elő nem terjesztett. De egymagában ez a körülmény felperesnek lényegileg elmarasztalására irányuló keresetét nem teszi megállapítási keresetté. Egyrészt mert valamely kereset minőségét nem lehet függetlenül annak tény- és jogalapjától tisztán a kereseti kórelemből elbirá i " szt, mert a teljesítésre irányozott keresem.' ' elengedhetetlen feltótele, hogy az annak megfelelőleg elmarasztaló Ítélet az 1881. évi LIX. t.-cz.-ben foglalt rendelkezések szerint legyen végrehajtható. A jelen esetben felperes az alpereshez való különleges jogi viszonynál fogva ez a perben esetleg megítélendő igényének az alperessel szemben a rendes végrehajtási eljárás mellőzésével már magával a beszámításra feljogosító jogerős Ítélettel érvényt szerezhetett és igy végeredményben a kereseti kórelemben a végrehajtásnak lényegjogilag megengedett czélszerüségi alapon megválasztott módja is benfoglaltnak tekintendő. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az alperesi jogelőd, mint engedményező ós felperes között létrejött szerződés 6. §-a értelmében alperes jogelőde szavatosságot vállal az összes munkálati és szállítási tartósságért ós kifogástalanságáért a villamos mü üzembehelyezése napjától számított egy évi időtartamra oly módon, hogy az ezen időn belül mutatkozó és bebizonyithatólag a szállítmány szakszerűtlen kivitelére, hibás anyagára, vagy rossz szerkezetére visszevezethető hiányokat saját költségén haladéktalanul pótolni tartozik. Oly rongálásokért ós hibákért azonban, amelyek szabályszerű elhasználás, hiányos kezelés, vagy túlságos igénybevétel által keletkeznek, szavatosság nem terheli. Nem volt vitás, hogy alperes jogelőde a villamos müvet 1906. évi október hó 1-én helyezte üzembe ós hogy az accumulátoroknak használhatatlanságáért felperes az 1908. évi április hó végén, illetve május elején, tehát az egy évi szavatossági idő lejárta után észlelte és erről a viszonválaszirathoz 4. alatt csatolt levél szerint alperest, mint engedményest 1908. évi augusztus hó 31-én értesítette. Kétségtelen ugyan, hogy felperes, mint engedményes ellen az optkv. 1396. §-ának rendelkezéséből folyóan a szerződés 6. §-ában megállapított határidő eltelte után is érvényesítheti szavatossági igényét. Ha kimutatja, hogy a hiányok a szavatossági határidőn belül már fenforogtak és ezek oly neműek, melyekért alperest ugy a szerződós, mint a törvény értelmében felelősség terheli. A kir. Ítélőtábla azonban szintén azt állapitotta meg, hogy felperesnek ily arányban a bizonyítás nem sikerült. Minthogy a szerződésnek felhívott 6. §-a túlságos igénybevétel által keletkezett hiányokért alperest felelősség nem terheli. A szavatossági igényt érvényesítő felperest terhelte a bizonyítás, hogy az alperes jogelőde által szerzett akkumulátoroknak szerkezete és anyaga rossz volt és eredményezte azt, hogy azok ujakkal kicserólendők voltak. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Vasúti fuvarozás. 22. Wattaárunak nyilt kocsiban küldése e etén a watténak útközben történt elégése miatt a feladót csak akkor lehet a köteles gondosság megszegéseért felelősségre vonni, hanem tud oly kereskedelmi szokást bizonyítani, hogy az ily áru szállítása általában nyilt kocsiban történik és az ily szállítás esetén az külön nem biztosítandó. (M. kir. Curia 191/1913. V. sz. — 1913. deczember 3.)