Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - A német felsőbb biróságok kereskedelmi jogi gyakorlata az 1913. évben [1. r.]

38 A debreczeni kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság itóletót megváltoztatja, alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy felperesnek a tőkét stb. fizesse meg. Indokok: A K. T. 343. §-a szerint, ha az áru a vevőnek más helyről küldendő át ós ez az áruküldés módja iránt nem rendelkezőt1, az eladót terhelő kötelezettségek közé tartozik az is, hogy az áru továbbküldése körül a rendes kereskedő gondosságával intézkedjék, ebből folyóan a fennforgó esetben, amelyben nem vitás, hogy alperes által felperes részére szállított 100 bál áru 18 bál kivételével a vasúti szállítás közben elégett, a felperes tagadásával szemben alperes tartozik bizonyítani, hogy a szállítás módjának megválasztása kőiül a rendes kereskedő pontosságával járt el. Nem vitás a peres felek közt az, hogy a fenforgó esetben felperes alperesnek arra nézve, hogy a kérdéses áru szállítását miként eszközölje, utasítást nem adott, hogy alperes a vasutat az árunak nyitott kocsiban való szállítására utasította. M. kir. Curia: Mindkét alsóbiróság ítéletét az 1S68:LIX. t.-cz. 108. §-a alapján feloldja. Arra utasítja az elsőbiróságot, hogy peres feleket a szakértői személyekre és számára előzetesen meghallgatva egy vagy több szakértőt hallgasson meg az iránt, hogy van-e oly „általános" kereskedelmi szokás, amely szerint az eladó a jutahulladék (wattá) árut kellően csomagolva és vízmentes ponyvával letakarva nyitott vasúti kocsiban szállíthatja éa hogy wattaáru az általános kereskedelmi szokás alapján tényleg ily módon szállíttatik is, továbbá, hogy ha a megemlített általános kereskedelmi szokás fenáll, vegyen ki szakértői véleményt aira is, hogy van-e oly kereskedelmi szokás, mely szerint a nyitott vasúti kocsiban szállítandó jutahulladók (wattá-) árut az eladó tűzkár ellen biztosítani köteles. Kárbiztositás. 23. A hajóösszeütkö'és folytán előállott és kifizetett biztosított kárt a butositó társaság csak ugy követelheti vissza, ha bizonyítja, hogy a kárt a harmadik vétkessége idézte elő ; és erte nem elég a biztosított vétlen eljárásának az előző perb n történt megállapítása. (M kir Curia 14/19L3. P szám. — 1913. okt 12.) A budapesti kir. törvényszók: Felperest keresetével elutasítja és a perköltséget kölcsönösen megszünteti. Indokok: Felperes a W J. és M. czégnek egy „Ferencz" nevü uszályhajót biztosított baleket és azon költségek tekintetében, mely baleset esetén a hajónak a folyam medréből való eltávolításával felmerül. Ez a „Ferencz" nevü hajó a „Fiume" gőzössel összeütközvén, megsérült, a Duna medrében elsü2. sz. lyedt, ahonnan a hatósági kötelezés alapján a biztosított W. J. és M. czóg kiemelte. Ezen baleset folytán a W. J. és M. czóg, a biztosított, a biztosítási szerződés alapján felmerült kára és kiemelési költségek erejéig a felperes biztosító társaságot a budapesti kir. kereskedelmi és váltó törvényszéknél megperelte. Ebben a perben, melynek iratai ehhez beszereztettek, felperes biztositó társaság a biztosított javára jogerősen elmarasztaltatott. Jelen keresetével felperes a marasztalóítélet alapján a biztosítottnak fizetett összegek megtérítését igényli a K. T. 483. §-a értelmében kártéritésképen, az alperestől, mint a „Fiume" gőzös tulajdonosától. Alperesnek a felperes kereshetőségi joga ellen emelt kifogása alaptalan. A K. T. 483. §-a értelmében a törvény erejénél fogva szállnak át a biztositóra az általa fizetett kártérítési összeg erejéig az általa viselt koczkázat arányában mindazon jogok, melyek a biztosítottat a kár tekintetében megilletik. Mindazon jogokat tehát, a melyeket a „Ferencz" hajó megsérüléséből és elsülyedésóből folyóan az alperes ellen a W. J. és M. czég érvényesítheti, felperes is érvényesítheti az alperessel szemben, mert ehhez neki a törvény adja meg a felléphetési jogot. Az a kérdés pedig, hogy alperest a biztosított W. J. és M. czég irányában a „Ferencz" hajó balesetéből folyóan csakugyan terheli-e kártérítési kötelezettség, vagy sem, a felperesség keretén kivül esik. Alaptalan alperesnek a K. T„ 487. §-ára fektetett elévülési kifogása is, mert az ott megállapított elévülés csupán a biztosítási szerződésből eredő igényekre vonatkozik. A felperes keresete pedig az alperessel szemben nem a biztosítási szerződésből eredő valamely igényt, hanem az általános magánjogi szabályokon alapuló kártérítési igényt kiván érvényesíteni. Felperes ezen kártérítési igényt arra alapítja, hogy a „Ferencz" hajót az alperes „Fiume" gőzöse elsülyesztette és az alperes gőzösének ezen kár okozó tényéórt követel kártóritést. A ,,Ferencz" hajó a ,,Fiume" gőzössel összeütközött ós az összeütközésben a ,,Ferencz" hajó sérült meg és sülyedt el annak következtében. A kárt okozó tóuy tehát az összeütközés volt, mert annak folytán sérült meg és sülyedt el a „Ferencz" hajó. Ebből azonban, hogy a két hajó összeütközött és hogy ebben nem a „Fiume" gőzös, hanem a „Ferencz hajó sérült meg ós sülyedt el, még korántsem következik, hogy a , Ferencz" hajót a „Fiume" gőzös sülye>ztette el. Nem elég tehát igénylő lelperesnei pusztán a sérülés és elsülyedés tenyéré hivatkoznia és ezen puszta tény alapján vitatnia azt, hogy a „Ferencz" hajót a , Fiume" gőzös sülyesztette el és ekként a károsodást is okozta volna, miután nyilvánva'ó, hogy a kárt az a hajó okozta, amely az összeütközést előidézte, hanem kimutatni és bizonyítani tartozik, hogy a „Ferencz" hajó séKereskedelmi Jog