Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - A német felsőbb biróságok kereskedelmi jogi gyakorlata az 1913. évben [1. r.]

2. sz. Kereskedelmi Jog 31 mányok kidolgozására kötelezve nem volt és amennyiben ő valamely találmányra jutott, azt kizárólag a maga javára volt jogosítva értékesíteni. (Folyt, köv.) KÜLÖNFÉLÉK. A középeurópai közgazdasági konferenczia a f. hó 5. ós 6. napjain Budapesten tartotta nagy jelentőségű tanácskozásait. A gazdag programmból közvetlen hiteljogi vonatkozásuk folytán főleg a kereskedelmi társaságok és a tisztességtelen verseny jogi szabályozásának egységesítése kérdésében kialakult vélemények rövid ismertetésére szorítkozunk, közölve olvasóinkkal, hogy a tanácskozások gazdag anyaga, amely most folyó hitel jogi reformmunkálatainkra lényeges kihatást fog gyakorolni, nemsokára külön kötet alakjában fog a szakkörök rendelkezésére állani. Amig a közkereseti és betéti társaságra vonatkozó jogszabályok a részt vett államokban (Németország, Belgium, Ausztria és Magyarország) lényegileg azonos alapelveken nyugszanak és közelebbi tartalmuk is általában egyforma, addig a konferenczián is élesen reámutattak az előadók azokra a lényeges különbségekre, amelyek a jelenleg egyik legtökéletesebbnek nevezhető német részvényjog és az egyéb képviselt államok részvényjoga között fenforognak, és amelyeknek megszüntetése hathatósan előmozdítaná a szorosan egymásra utalt államok közgazdasági életének összhangját és megerősödését is. A konferenczia elvben a német rószvényjoghoz való sí múlást tartotta czélszerünek, amely a dolog természete szerint lehetővé tenné az egyes államok közgazdasági viszonyaiban, közigazgatásában és bevált intézményeiben jelentkező különbségeknek a fentartását ós igy nem volna szolgai reczeptiónak minősíthető. A konferenczia feladata csakis e kérdés közgazdasági oldalról való megvilágítása volt és éppen ezért a kialakult vélemény nem jelölte meg azokat a jogi módokat, amelyeknek segitségével a tökéletesebb részvényjogi szabályozás a közgazdasági érdekeket előmozdítani képes volna. Mé^is körvonalozott egy néhány fontosabb alapelvet, amelyek a részvényjogi revízió általános irányát megszabják: igy a normatív szabályok rendszerének fentartását, az alapitásnál a betétek kérdésének és az alapítók, igazg. és felügyelő-bizottsági tagok felelősségének részletes szabályozását, a részvénytársaság vagyoni helyzetének fokozottabb mórtékben való nyilvánosságra hozatalát, a mérleg- és üzletvezetésnek revizorok utján való állandó felülvizsgálását, végre a kissebbségi jogoknak a visszaélések lehetetlenné tótelével kapcsolatos megerősítését; mind olyan kérdések, amelyeknek megfelelő megoldását eddigi törvényünk egyáltalában nem nyújtja. Ezúttal csak azt kívánjuk megállapítani, hogy amig az 1911. évi Jogászgyülés túlnyomó többséggel hozott határozatában főleg a jogi szempontok szem előtt tartásával jelentette ki eddigi részvényjogunk gyökeres reformjának sürgős szükségét, addig a konferenczia a közgazdasági érdekek védelmét tartva szem előtt jutott hasonló eredményre, és igy az igazságügyminiszter úr fényesen beigazolta a közgazdasági problémák iránt való gyakorlati érzékét, amidőn részvényjogunk teljesen átreformálása érdekében megtette a szükséges lépéseket. A konferenczia kívánatosnak jelentette ki azt, hogy a korlátolt felelősségű társaságok intézménye nálunk is meghonosittassók. Felmerült ugyan a konferenczián az az észrevétel, hogy közgazdasági életünk a mai túl liberális és túl optimisztikus részvényjogunk mellett tulajdonképpen nem szorul reá erre a társasági formára, de a jövőt tekintve, kétségtelennek kell vennünk, hogy ha új részvényjogi tőrvényünk a német jog álláspontjára helyezkedik és igy főleg a nagyobb vállalkozásoknak teszi lehetővé a részvénytársasági forma igénybevételét, egyúttal gondoskodni kell a kisebb vállalkozások czéljait is kielégitő korlátolt felelősségű társaság meghonosításáról is. A szövetkezetek és betéti részvénytársaságok egységes jogi szabályozása tekintetében a konferenczia nem hozott határozatot, mert a szövetkezetek részéről ilyen óhajok nem merültek fel és a betéti részvénytársaságnak olyan államokban való meghonosítása, amelyek ezt a társasági formát nem ismerik, nem mutatkozik közgazdaságilag szükségesnek. Igen részletes megnyitásban részesült a tisztességtelen verseny kérdése is, ami kétségtelenül javára fog szolgálni azoknak a törvényelőkészítő munkálatoknak, amelyek e tárgyban a kereskedelemügyi minisztériumban folynak. Ezúttal csak ennyit emelünk ki a konferenczia gazdag eredményeinek sorából ; az ott tárgyalt hiteljogi kérdések részletes taglalására ós ezzel kapcsolatban a konferenczia álláspontjainak kritikai méltatására azonban még részletesebben vissza foguuk térni. Előkészítés alatt álló hiteljogi reformok. Amint azt lapunk mult évfolyamának több számában kifejeztük ós aminek élő bizonysága lapunk főszerkesztőjének újévi számunkban megjelent nagyjelentőségű czikke, — áthatva a kérdésnek közgazdasági viszonyainkat érintő rendkívüli horderejétől, minden erőnkkel igyekszünk arra, hogy a parancsoló szükséggé válott hiteljogi reformok megvalósulását részünkről is előmozdítsuk. Ebben a törekvésünkben örvendetes módon erősít meg az az alább olvasható közlemény, amit az igazságügyminiszter úr a vezetése alatt álló minisztériumban előkészítés stádiumában levő reformmunkálatokról a közelmúltban közzététetett. Megjegyezve még, hogy a kereskedelemügyi és pénzügyminisztériumok-