Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - A német felsőbb biróságok kereskedelmi jogi gyakorlata az 1913. évben [1. r.]

30 Kereskedelmi Jog 2. sz. követelményeinek megfelelően haladéktalanul ellentmondani köteles, amennyiben azt nem akarja, hogy olybá tekintessék, mint aki a nyilatkozatot elfogadta. Különösen áll ez a tétel arra az esetre, amikor a fél nyilatkozata valamely már fennálló jogügylet lebonyolítási módjára irányul, úgyszintén amidőn a hallgatás nyilvánvalóan beleegyezésnek tekintendő és az ügyletre vonatkozó intézkedések jogi alapjául szolgálna. Alkalmazva ezeket az elveket, kimondta a bíróság, hogy abban az esetben, amidőn a hitelező késedelmes adósával tudatja, hogy a követelést vele szemben váltó intézvényezése utján kívánja érvényesíteni, és az adós az értesítést válasz nélkül hagyja, adóssága ily módon való törlesztésébe beleegyezettnek tekintendő. A hallgatás egyébként egymaga már végleg megkötött ügylet feltételeinek megváltoztatására is alapul szolgált, midőn az ügyletkötő felek egyike, a másik félnek a megváltoztatást indítványozó írásbeli ajánlatát hallgatásával viszonozta.14) Mielőtt az ismertetett általános elvekről a fontosabb részletkérdésekre áttérve jelezném a német felsőbb bíróságok álláspontját, röviden szólok a kereskedelmi alkalmazottak jogviszonyaira vonatkozó jelentősebb elvi határozatokról. Az alsóbiróságoknak ellentétes határozataival szemben körülményesen határozza meg a Reichsgericht elvi álláspontját a kereskedelmi alkalmazottak munkaköre tekintetében.15) A kereskedelmi alkalmazottak munkakörét, valamint az utóbbinak terjedelmét — mondja az id. határozat — a konkrét esetben nem a főnök üzleti érdeke határozza meg, mert különös megállapodás, vagy helyi szokás hiányában sem a főnök egyoldalú érdeke lesz az irányadó, hanem az vélelmezendő, hogy az alkalmazott csupán a körülményekre tekintettel megfelelő szolgálatok végzésére szerződött. Kivétel e tekintetben csak annyiban van, amennyiben az alkalmazott egyéb munkaköréhez nem tartozó szolgálatok végzésére is köteles oly alkalommal, amidőn ilyen teendők végzésére feltétlenül sürgős szükség van. Sürgős szükség esetében tehát (ím Notfalle) köteles minden keresk. alkalmazott — amennyiben az ellenkező ki nem köttetett — bármely olyan az üzlet körébe eső szolgálatot végezni, amelyet ") 1913. február 18. II. 552/12. ») 1913. február 4. III. 332/12. az üzlet menete megkíván, jóllehet az a munka a rendesnél alárendeltebb természetű is és az alkalmazott rendes teendőinek körén kívül is esik. A sürgős szükség esete természetesen — mint kivétel — megszoritólag értelmezendő; így nem látta azt fenforogni a Reichsgericht akkor, amidőn a főnök csupán annak alapján akarta az alkalmazottat más osztályban is felmerült teendők végzésére kényszeríteni, hogy az üzleti évad idejében (Hochsaison) felmerülő nagyobb mennyiségű teendők elvégzésére fokozottabb munka szükséges. Több jelentős határozat foglalkozik a főnök és keresk. alkalmazott közt létrejött szerződés felbontásának, a felmondáshoz vaíó jognak módozataivalis. Általánosságban kimondja a Reichsgericht, hogy annak megítélésénél, vájjon az alkalmazottnak valamely adott esetben való magatartása jogot ad-e a főnöknek az alkalmazott hibájábóli felmondáshoz, mindenkor fegyelembe veendők azok a joghátrányok, amelyekkel az ily felmondás esetről-esetre az alkalmazottra nézve jár.16) Abban az esetben tehát, amikor az üzletvezető oly kikötéssel alkalmaztatok, hogy ha a felmondásra ő szolgáltat okot és a főnök üzletéből kiválva, hasonló üzletkörü vállalatba lép, 100.000 M. bírságot köteles fizetni, egymagában az a körülmény, hogy az alkalmazott rendes munkakörébe nem tartozó leendők ellátását megtagadja, a főnöknek felmondási jogot nem ad. Az alkalmazottak védelme mellett azonban a munkaadó érdekeit sem engedi csorbítani a Reichsgericht. Kimondták, hogy a részvénytársasági igazgató, aki a társaságtól, ennek válságos helyzetében közreműködését elvonja oly módon, hogy sürgős ok nélkül rendkívüli szabadságra megy, lelkiismeretlenül és bizalmi állásával össze nem egyeztethető módon jár el és igy szerződésének a társaság részéről való azonnali felmondására okot szolgáltat.17) A kereskedelmi alkalmazott üzleti tevékenységének természetére és minőségére — ha ez a szerződésben teljes részletességgel körülírva nincsen — döntő befolyást gyakorol az alkalmazott fizetése.18) A felmerült esetben a Reichsgericht megállapította, hogy tekintettel az alkalmazott szerződésére és főleg csekély fizetésére, az előbbi a munkaadó részére talál18) 1913. február 4. III. 332/12. 2. rész. ™) 1913. I. 106/12. 18) 1913. február 15. I 168/12.