Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - A német felsőbb biróságok kereskedelmi jogi gyakorlata az 1913. évben [1. r.]

8. sz. K e r e s k e d Megjegyzendő azonban, hogy az alkalmazott jövendő tevékenységének aránytalan helyi, időbeli vagy tárgyi korlátozása, aránytalanul magas bírság kikötése, a versenytilalmat még egymagukban nem tehetik érvénytelenné. Szükséges, hogy ez utóbbi tényezőkhöz még oly körülmények is járuljanak, amelyek a szerződést nyilván erkölcstelenné tették. így „semmisnek és minden méltányosan és igazságosan gondolkodó ember tisztességérzetével ellenkezésben levőnek" találta a Reichsgericht azt a kikötését, amely szerint egy gépgyár alkalmazottja arra köteleztetett, hogy a szerződéses viszony megszűnte esetére 3 évig Németországban, az Osztrák-Magyar monarchiában, Oroszországban, Svájczban és Angliában hasonló üzletben munkát nem vállalhat, úgyszintén oly üzletben sem, amelyek szakbavágó áruk eladásával, vagy felhasználásával foglalkoznak; nem működhetik végre oly vállalatokban, a melyek a munkaadó által használt anyagot (bronz, aczél, réz stb.) előállítják. A versenytilalomban foglalt kikötéseket a bíróság — a mennyiben ezt a kötés természete lehetővé teszi a méltányosság követelményeinek megfelelően korlátozni is jogosult.8) A korlátozást, illetőleg leszállítást a kötelezett fél azonban csak akkor kérheti, ha a jogosult szerződéses jogait ellene már érvényesíteni kívánja, megállapítási keresetnek e végből helye nincsen (id. határozat). Mint a kötelezett előmenetelét túlságos mértékben meg nem szorító korlátozást — megengedhetőnek találta a Reichsgericht — azt a megállapodást, amelynek értelmében egy fogtechnikus, aki műtermét eladta, arra kötelezte magát, hogy 20 éven belül Drezdában előbbeni működési helyén fogászati gyakorlatot folytatni nem fog. Másrészt nem tekintette a legfelsőbb bíróság a versenytilalomba ütközőnek annak a kötelezettnek magatartását, aki közszolgálatban állt és mint hivatalos teendőket (földmérések) végzett oly munkát, amely a megállapodásban tilalmazott tevékenységhez tartozott; tekintve, hogy a kötelezett csupán hivatalos működést fejtett ki, amelylyel pedig a jogosítottnak üzleti konkurrentiát nem csinált.9) Az emiitettekkel kapcsolatban e helyen utalok a tisztességtelen verseny tárgyában hozott határozatokra is. Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy 8) 1913. márczis 14. ID. 407/12. ») 1913. október 30. II. 355/13. e 1 m i J o g 29 Németországban a tisztességtelen versennyel szemben oly kimeritő törvényes intézkedések vannak, hogy a judikaturának ezek mellett már csupán, kevésbbé jelentős, inkább csak hézagpótló szerep jut. Kimondta a felsőbb bíróság, hogy aki csupán abból a czélból, hogy egy veszedelmes versenytársát gyengítse, egy harmadik személyt az ezzel kötött szerződés megszegésére reábir, tisztességtelen konkurrensnek tekintendő és a harmadik személylyel kötött megállapodásból, mint erkölcstelenből jogokat nem származtathat.10) (Tehát a megállapodásban kikötött birság sem követelhető.) Mig a tisztességtelen verseny könyörtelen üldözőire talál a német bíróságokban, addig éppen oly gonddal ügyelnek a tisztességes verseny teljes szabadságának megóvására. Kimondta a Reichsgericht, hogy a verseny az üzleti forgalom jogosulatlan befolyásolásának nem tekinthető és ellene — amíg a küzdelem tisztességes eszközökkel folyik — fellépni nem szabad. Jóllehet a verseny néha sérti a hasonló tárgyú egyéb vállalkozások érdekeit, azonban a jogsegély ennek daczára is csak akkor vehető igénybe, ha és amennyiben az érdeksérelem már jogsérelemmé válik.11) Mint már előzőleg is jeleztem, a főszempont mindenkor az, hogy a felek rendelkezési szabadsága lehetőleg korlátlanul érvényesüljön. Még azt a megállapodást is érvénytelennek ismerte el a Reichsgericht, amelyre a felek birói döntésnek elébe vágva léptek, kikötve, hogy a vételi szerződés érvényben maradjon az esetre is, ha a bíróság a szerződést tévedés és szándékos megtévesztés következtében hatályosan megtámadhatónak mondaná ki12) A tisztesség és a jóhiszeműség kérdésével kapcsolatos a hallgatás megítélésének módja a kereskedelmi ügyletek megkötésénél. A judikatura álláspontját idevonatkozólag szépen összefoglalta egy elsőbirósági határozat, a melyet azután a felebbezési forumok is egészében elfogadtak. E határozat13) kiindul abból az általános elvből, hogy a hallgatás valamely akaratnyilvánítással szemben beleegyezésnek nem tekinthető. Az ellenkező áll azonban arra az esetre, midőn az, kivel szemben valamely nyilatkozat tétetett, a tisztesség és jóhiszem i°) Olg. Colmar. 1913. márcz. 23. J. U. 55 12. ") 1913. január 8. I. 166/12. 12) 1913. június 28. II. 155/12. «) Lg. Hamburg. Bf. VII. 135/12.