Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1913-ban [2. r.]

24 Keresked natkozásban áll ezzel a határozattal a Curia 534/913. sz. határozata is. (Ker. Jog 19—20. sz.), amely az alakuló közgyűlés határozatainak megsemmisítése folytán előálló jogkövetkezményekről tesz említést. A másik nagy jelentőségű határozat (C. 60/913. sz. Ker. Jog 21. sz.) a közgyűlési hatáskör megállapításával foglalkozik, amidőn a K. T. homályosan szerkesztett 179. §-ának utolsó bekezdését értelmezi. (L. erről K O. u. azon számban.) E szerint a bíróság feladata esetenként megállapítani, hogy a tervezetbe a K. T. 150. §-ának 1-6. pontjain felül felvett rendelkezések lényegesek-e olyan értelemben, hogy ezek megváltoztatására a közgyűlés hatásköre a 179. §. utolsó bek. alapján nem terjed ki. Hogy a gyakorlati életben minő jogbizonytalanságot idézhet elő az a körülmény, hogy a rtság csak akkor tudja meg, hogy hatáskörén belül járt el, ha azt a Curia egy pár év múlva neki utólag megmondja, ezt talán felesleges bővebben is kimutatni. Igen változatos kijelentéseket fűzött a Curia az alaptöke-felemelés bonyolult kérdéséhez is. Az a körülmény, hogy az uj részvényeket egy szyndikátus vette át formailag, nem teszi az alaptőke-felemelést érvényessé, tehát az uj részvény aláíró befizetése visszaadandó (C. 1009/912. sz. Ker. Jog 12. sz.), oly közgyűlési határozat, amely az uj tőke összegének nagyságát az igazgatóság belátására bízza, sikerrel meg nem támadható. (C. 259/913. sz. Ker. Jog 23. sz.) Az alaptőke-felemelés érvényességi feltételeit illetően a budapesti tábla még mindig ragaszkodik amaz ujabb álláspontjához, hogy az alapításra vonatkozó szabályok tőkeemelésre ki nem terjeszthetők és hogy érvényességi kellék egyedül a régi tőke és az egész uj tőke teljes befizetése. (B. T. 852/912. sz. Ker. Jog. 17. sz.) Ez az ultra legem menő gyakorlat is elég hatékonyan előtérbe állítja az alaptőke-felemelés törvényes szabályozásának sürgős szükségét. Külön említésre méltó még a részvényjogi gyakorlatból a Curia 873/1912. számú határozata (Ker. Jog 15. sz.), amely szerint a felszámolás alatt levő rtság czégének a per folyama alatt történt törlése nem akadályozza meg a rtság marasztalását. A szövetkezeti tagsághoz írásbeli nyilatkozat kell és ez oly érvényességi kellék, mely még akkor sem engedhető el, ha az illető a elmi Jog ^ ^^JL^ szövetkezet igazgatósági tagja gyanánt működött. (C. 465/1912 sz. Ker. Jog 5. sz; ugyanígy C. 735/912. sz. Ker. Jog 9. sz.) Az országos központi hitelszövetkezet a kötelékébe tartozó szövetkezet tagjai elleni követelése erejéig a tömegtartozás után, de minden egyéb követelést megelőző elsőbbséggel bír. (C. 4686/912. P. sz. Ker. Jog 7. sz.) A szövetkezetből való kiválás tekintetében kimondta a Curia, hogy a K. T. 235. §-ának parancsoló rendelkezésével szemben érvénytelen az alapszabályoknak az az intézkedése, hogy a szövetkezeti tag a szövetkezet czéljaira vásárolt gép vételárának kifizetése előtt ki nem léphet (C. 931/912. sz. Ker. Jog 18. sz.), továbbá, hogy a határozott (6 évi) tartamra alakult szövetkezetből is kiléphet a tag bármely üzleti év végével. (C. 281/912. sz. Ker. Jog 13. sz.) Bár a kötbér összege korlátozásnak nincs alávetve (K. T. 273. §), azért a szerződéshez hü fél maga is köteles megtenni mindent, hogy a kötbér felszaporodását megakadályozza. (C. 451/912. sz. Ker. Jog 5. sz.) A K. T. 285. §-ában foglalt folyószámla összeköttetést a Curia csak akkor látja fenforgónak, ha a feleknek egymással szemben vannak követelései. Ha az egyik fél mindig mint eladó, a másik fél mindig mint vevő szerepel, kölcsönösségről és folyószámláról nem lehet szó. (C. 501/1912. sz. Ker. Jog 7. sz.) A Curiának ezen döntése ellenkezik a való, reális kereskedelmi élettel, hol rendszerint ilyen a helyzet; a gyáros vagy nagykereskedő és vevője egymással rendszerint ily viszonyban vannak : az egyik az eladó, a másik a vevő. A folyószámla összeköttetés az egyik áru szállításaiban s a másik fizetéseiben, visszáruiban stb. nyilvánul meg s azért a kereskedelmi életben senki sem gondol arra, hogy ezen összeköttetés nem folyószámla összeköttetés. A takarékpénztári könyv jogi természetére nézve a Curia elvi álláspontja az, hogy a takarékbetéti könyv névre szóló értékpapír és csak akkor tekinthető bemutatóra szóló papírnak, ha azon alapszabályi intézkedés, amely szerint a betét a könyvecske előmutatójának vagy a könyvecske hozójának kifizettetik, magán a könyvecskén kitüntetve van. (C. 430. 1912. sz. Ker. Jog 2. sz.; 98l/i912. sz. Ker. Jog 18. sz.) Ily esetekben is azonban jogosítva van a takarékpénztár a jogos tulajdon igazo-