Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1913-ban [2. r.]

^ sz. Kereskcd lását kérni, ezen tul azonban nem mehet, mivel az alapszabályszerü intézkedéssel nemcsak a jogot tartotta fenn magának a tekintetben, hogy a bemutatónak fizethessen, de a kötelességet is vállalta a bemutató kezéhez leendő fizetésre. (Lásd fenti 981/912. sz. eset indokolását.) A vétel tárgyában a Curiát a „Treu und Glauben" elve irányítja. TeKintettel van a jóhiszemű forgalom követelményeire, a forgalom gyors elintézést igénylő természetére és a törvény homályosságát vagy hézagait kellő módon igyekszik megvilágítani, vagy pótolni. Bár a K. T. 336. § a szerint a vétel megkötöttnek tekintendő, ha a felek a vétel tárgyában s az árra nézve megállapodtak, az árra nézve a Curia nem tartja elégségesnek annak összegszerű megjelölését, mert amellett még egyéb tényezők is figyelembe veendők, így a fizetési mód, fizetési határnapok stb. ugy. hogy ha a felek ezekben nem állapodtak meg, a vétel megkötéséről nem lehet beszélni, (így C. 3792/1912. Ker. Jog 1. sz. C. 379/1912. K. Jog 8. sz. esetekben.) Eléggé változatos esetekben kellett a Curiának a K. T. 346. §-ával szemben állást foglalni. Következetes és a kereskedelmi élet követelményeivel összhangban áll a Curiának azon álláspontja, hogy az áru megvizsgálásának a fizikailag lehetséges, leggyorsabb határidőben kell történni, aminek fenforgását a bíróság az eset körülményei szerint dönti el. így 2900 drb fának az átvételtől számított ötödik napon történt megvizsgálása és rendelkezésre bocsátása nem késett el. (C. 284/1912. Ker. Jog 2. sz) A bőrárunak négy napra az érkezés után történt megvizsgálása és kifogásolása elkésett. (C 128/1913. Ker. Jog 22. sz.) A törvény ez alól kivételt tesz oly esetekben, midőn rejtett hiányok forognak fenn s természetesen a K. T. 350. §-ában foglalt magánjogi csalás esetében. (A tőzsdebiróság még utóbbinak sem deferál és szigorúan ragaszkodik az áruszokások 49. § ában kitűzött határidőkhöz. Lásd 1511/1913. sz. esetet a Ker. Jog 9. számában.) Nemcsak a kifogásolásnak, de a rendelkezésre bocsátásnak is azonnal kell történni; így a cséplőgépnek huzamosb használat után történt rendelkezésre bocsátása akkor is elkésettnek tekintetett, ha a minőségi kifogás kellő időben tétetett meg. (C. 130/1912. sz. Ker. Jog 4. sz.) e 1 m i J o g 25 A K. T. 353. §-a kimondja, hogy ha az áru átadásával az eladó késik, a vevő tetszése szerint teljesítést és kártérítést, nemteljesités miatt kártérítést követelhet, vagy a szerződéstől egyszerűen elállhat. Utóbbi esetben természetesen kártérítést nem követelhet. A szerződéstől való elállást a bíróságok néha összecserélik a teljesítéstől való elállással és utóbbi esetben is megtagadják a kártérítést. Helytelenül, mivel a kettő nem egyértelmű. A Curia 564/912. sz. határozatában — a budapesti kir. ítélőtábla indokainak helybenhagyásával — kifejtette, högy ha a vevő nem a szerződéstől, de a további teljesítéstől lép vissza, e mellett kártérítést is követelhet. (Ker. Jog 17. sz.). Mi történik, ha a vevő által át nem vett árut az eladó a vevő veszélyére eladatja s a kikötöttnél jobb vételár éretik el? E kérdést a Curia akként oldotta meg, hogy a többletár az eladót illeti meg. (C. 907/912. sz. Ker. Jog. 15. sz.). Vevő azt vitatta jelen esetben, hogy ő szőllőt és nem mustot vásárolt. A must eladásakor jobb ár éretett el a kikötöttnél s a vevő ezt a többletet magának vindikálta. A Curia szerint vevőnek a saját állítása szerint nem is a szerződés tárgyát képező más dolognak eladásából befolyt összeghez igénye nem lehet. (L. Dr. Schuster Rudolf czikkét: „Az u. n. kényszereladásnál befolyt vételártöbblet kit illet meg?" a Kereskedelmi Jog jubiláris számában, hol is ő a német jogirodalomra támaszkodva, azt az ellenkező álláspontot foglalja el, hogy ily esetben a többletár a vevőt illeti meg.) Az eladásnak a teljesítés helyéff kell történni. Azonban a másutt történt eladás csak az esetben kifogásolható, ha a vevő kimutatja, hogy a teljesítés helyén jobb ár lett volna elérhető. (C 823/912. Ker. Jog 18. sz.). Az eladó késedelmének megállapítására fontos a Curia 451/912. sz. határozata (Ker. Jog. 23. sz.), mely szerint az eladó (nem fix üzletnél) mindaddig szállíthat, míg a vevő őt az üzlettől való elállásról nem értesítette. A biztosítási judikatura az elmúlt évben is a biztosított fokozott védelme és a biztosító társaságok nem nagy kegyeltségének jegyében folyt le. A biztositó intézetek a legtulzottabb elővigyázatra szorulnak az üzletek kötésénél, mivel ma már csak a biztosítottnak igazán nagy roszhiszemüsége védi meg őket annak kifogásai elől. Látni fogjuk ezt alább.