Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 2. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1913-ban [2. r.]

2. sz. K e r e s k e d történt befizetés igazolása elégséges, — elhagyatott, mert az egyenlő elbánást kimondó elvi határozaton tul ez irányban sem volt kívánatos a törvényhozás szabad rendelkezését korlátozni." Azt hiszem ennél világosabban aligha fejezhette ki a törvényhozó abbeli szándékát, hogy az 1878. évi XXII. t.-cz. 8-ik §-a második bekezdésének eltörlésével visszaállott a biztosító társaság bejegyzésének a K. T. 453. §-ában előirt az a feltétele, hogy biztosítási alapot kimutatni tartozik. Ám a határozat hivatkozik az 1908. évi XII t.-cz. XIX. czikkére is, amely szerint az egyik állam területén törvényesen megalakult biztosító társaságok működésüket a másik állam területére az ott törvényesen megengedett üzletekre nézve kiterjeszthetik és ott fióktelepet állithatnak. Ilyen esetben a belföldi társaságokkal és intézetekkel egyenlőknek tekintetnek és a másik állam területén folytatott üzletükre nézve csupán azoknak a szabályoknak vetvék alá, amelyek a belföldi vállalatok hasonnemü üzletének folytatására nézve érvényesek. A szerződő felek közt a biztosító társaságok kölcsönös bebocsátása és ezek üzletének folytatása iránt létesült külön megállapodások ezen szerződés tartama alatt változatlanul maradnak. (1908. évi XII. t.-cz. XIX. czikk.) Ugy gondoljuk, minden egyéb idézet nélkül is, ebből más következtetést nem vonhatunk le, minthogy már az 1899. évi XXXIX. t. cz. az osztrák társaságokat a bejegyzést illetőleg is a belföldi társaságokkal egyenlőknek kívánta tekinteni, vagyis az osztrák biztosító társaságokra éppen ugy alkalmazandó a K. T. 453. §-a, mint a belföldiekre. De, hogy ez irányban kétség abszolúte ne lehessen, a törvény indokolása szerint „e határozmány (1908 XII t.-cz. XIX. czikk utolsó bekezdése) értelmében tehát társaságaink továbbra is élvezik az eddigi előnyöket, igy például felmentvék Ausztriában a viszonosság és (a biztosító társaságok kivételével) a külföldi üzletre szánt tőke ottani elhelyezésének igazolása alól." Meg kell még jegyeznünk, hogy Ausztriában az 1899 évi XXXIX t-czikknek megfelelő császári rendeletnek általunk adott magyarázata soha kétséges nem volt, s annak életbeléptetése óta a magyarországi társaságoktól a Versiéi m i J o g 23 cherungs-Regulativ 3. §-ában előirt biztositási alap kimutatását mindig megkövetelték. Még egy rövid szó a czégbiztosi intézményről. Ez a határozat mutatja, hogy mennyire szükségünk volna a czégbiztosi intézmény gyökeres reformjára. így, a hogy most áll, a czégbiztosi intézmény iróniája az igazságszolgáltatásnak. Azt, hogy a czégszövegbe fel szabad-e venni a „vállalat" szót, módja van a czégbiztosnak a felsőbíróság elé vinni, ellenben ily nagy horderejű kérdésekben a czégbiztos tehetetlen, mert hiszen az átküldött czégkivonatból nem értesül a kérdés lényegéről. A bíróság a czégügyekben tulajdonképpen közigazgatási funkcziót végez ugyan, de nézetem szerint módot kellene adni, hogy a felsőbíróságok e közigazgatási kérdések érdemében is hozzászólhassanak. — g — Kereskedelmi joggyakorlatunk 1913-ban.*) Irta: Dr. Szenté Lajos. Igen nagy figyelmet érdemelnek a Curiának az elmúlt évben hozott részvényjogi döntései is. Ebben a kényes materiában a törvény tökéletlensége mellett valóságos szizifuszi munka elvégzésére kényszerül bírói gyakorlatunk, a midőn elvi döntésekkel akarja pótolni sokszor contra legem is a határozott szabályozás hiányait. Különösen két irányban tünt fel a törvény szabályozásának hiányossága és tökéletlensége. Mindenekelőtt meg kellett oldani birói gyakorlatunknak azt a törvényben egyáltalában nem szabályozott kérdést, hogy minő jogkövetkezményei lehetnek az alapításra nézve előirt cogens normák figyelmen kivül hagyásának. Igen határozott alakban nyomult u. i. előtérbe a részvénytársaság megsemmisítésének kényes kérdése. A Curia 629/1912. sz. határozata (Ker. Jog 4. sz. 1. erről Kuncz Ö. dolgozatát ugyanazon számban) elismeri a lehetőségét egy olyan pernek, amely lényeges alapítási feltételek meg nem tartása miatt a részvénytársaság megsemmisítésére irányul; azt a gyakorlatilag elsősorban fontos kérdést azonban, hogy milyen okok alapján mondható ki semmisnek a rtság és mi történik a megsemmisítést kimondó birói határozat folytán, még csak nem is érinti. Vo*) Lásd előző közleményt folyó évi január 1-i számunkban.