Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Az ingó jelzálog intézményét ...

1. sz. Kereskedelmi Jog Életbiztosítás. 13. Ha a kötvény elömutatóra szól, a biztosítási feltételekben nem köthető ki joghatályosan, hogy az átruházás érvényességéhez a bejelentés szükséges. (M. kir. Curia 722/913. V. sz. — 1913. október 21.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, alperest végrehajtás terhével kötelezi stb. Indokok: Az 1907. június 8-án kelt M. alatt csatolt okirat szerint felperes 50.000 korona váltóhitelt engedélyezett a József- ós Ferenczvárosi takarékpénztár r.-t.-nak a V. L. és az okiratban emiitett többi váltókötelezettek által aláirt, illetve aláirandó váltókra, annak kikötése mellett, hogy a V. L. nevére 50.000 koronáról kiállított életbiztosítási kötvény 1907. június 20-ig felperesnek fog adatni. Helyesen tartotta az elsőbiróság bizonyítottnak az M. alatti Ítéletnek ide vonatkozó indokai alapján, hogy az M. alatti okirat alapján felperes a váltóhitelt megadta és zálogként az M. biztositótársasági kötvény helyett az F. alatt csatolt kötvényt megkapta. A NB. alatt csatolt „bizalmas jelentésnek" nevezett ügynöki jelentés 8/b. pontjából alperes a kötvény kiállítása előtt tudta, hogy a kiállitandó kötvény egy kölcsön fedezetéül lesz hivatva szolgálni, az ügynöki jelentós 1/d pontjára adott igenlő feleletből azt is megtudta, hogy a biztosítási ajánlat annak köszönhető, aki kedvezményezett akar lenni. A hitelezőnek, aki a biztosítási kötvény alapján hitelez, a dolog természete szerint az az érdeke, hogy a kötvény egyéb eshetőségek között öngyilkosság esetében isteljeshatályulegyen, e czéltszolgálja az általános feltételek 8. pont 3-ik bekezdése, melynek értelmében a kötvény az öngyilkosság esetén is nyomban hatályba lép, ha a kötvényben elzálogosítás utján harmadik személy nyert igényt és ez a biztositott halála előtt a társaságnak írásban tudomására adatott és ha a társaság az értesítés vételét írásban igazolta. Nem döntő, hogy az idézett határozmány annyit jelent-e, hogy a kötvény kiállítása utáni elzálogosítás bejelentése esetében a biztosító hivatva volna-e a bejelentés igazolását és ezzel a kötvény teljes hatályúvá tételét megtagadni, mert a jelen esetben alperes már a kötvény kiállítása előtt tudta, hogy a kötvÓDy elzálogosítás végett lesz kiállitandó. Ha pedig az elzálogosítás, mint a kötvény kifizetésének czélja és a hitelező személy a biztositónak már a kötvény kiállítása előtt tudomására hozatott ós a biztositó a kötvényt ennek tudatában elömutatóra szólóan kiállítja, akkor a biztositó az 19 adott esetben maga tekintett el az általános feltételeknek attól a kikötésétől, hogy a kötvénynek az öngyilkosság esetén való hatálya külön Írásbeli bejelentéstől ós ennek Írásbeli igazolásától függjön. A forgalomban megkövetelhető jóhiszeműséggel sem egyeznék meg ilyen esetben a külön írásbeli jelentés és külön igazolás megkövetelése, mert ha a biztositó még ezt is szükségesnek találta, ugy erre a biztositási szerződés megkötése előtt kellett volna a hitelezőt figyelmeztetnie. E kifogás helyességét támogatja a D. alatt csatolt újsághirdetés is, amelyben alperes azt hirdette, hogy a kötvény a kölcsön felvételére szolgál azonnal, tehát, minden egyéb feltétel kikötése nélkül fedezetet nyújt öngyilkosság esetén is. Alaptalan alperesnek az a védekezése, hogy az újsághirdetést e kérdésben nem lehet figyelembe venni, mert a felek szerződési akaratának értelmezésénél nem lehet figyelmen kivül hagyni azt a kijelentést, amelyet az egyik fél nyilvánosan, tehát a másik fél részéről is felismerhetően tesz. Minthogy ezek szerint a kötvény a felperes, mint záloghitelező jogi szempontjából a biztositott öngyilkossága esetén ós nyomban ós teljesen hatályba volt. Ennélfogva iciperes a biztositott összeget a biztosítottnak az első évben öngyilkosság folytán bekövetkezett halála után joggal követelhette. M. kir. kúria: A másodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Váltó. 14. Az, aki a váltókat leszámítolás végett kapta és magát e részben üres váltóban rendelvényesnek tüntette ki, nem harmadik személy. (M. kir. Curia 829/1913. V. sz. — 1913. október 21.) A kolozsvári kir. törvényszék, mint váltóbiróság: A sommás végzésnek hatályon kívül helyezése mellett felperest keresetével elutasítja. Bizonyítottnak látja a kir törvényszék alperes által vitatott és közte ós R. E. között létrejött megállapodást és azt, hogy a kereseti váltók az alperes által a megállapodásból kifolyóan R. E.-nek átadott és tovább forgatott szivessógi váltók megújítására szolgáltak. A kir. törvényszék a megállapodást azon nem vitás ténykörülmény daczára, hogy R. E. felperesnek vezérigazgatója és az igazgatóságnak is tagja, tehát meghatalmazottja volt, nem tekinti a felperest is kötelező joghatálylyal, tehát a felperes ós alperes között is létrejöttnek, mert tekintettel a K. T. 182. §-ára, felperesnek, mint a részvénytársaságnak a testületileg szervezett igazgatóság volt