Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Az ingó jelzálog intézményét ...

20 K e r e s k e d a képviseleti, vagyis azon szerve, amely harmadik személyekkel a felperes nevében jogügyleteket a felperest is kötelező joghatálylyal kötni jogosított volt, ennélfogva csupán az igazgatóság, nem pedig annak egyes tagjai, nevezetesen R. E. léphettek a felperes nevében alperessel oly értelmű megállapodásra, hogy a váltóban rejlő elvont ós feltétlen fizetési igéret ós kötelezettség daczára alperestől annak elfogadói váltónyilatkozata alapján a felperes a váltó értókét követelni nem fogja, minélfogva az alperes és R. E. között létrejött s utóbbi által meghatalmazása körének túllépésével kötött megállapodás csupán nevezettek, de nem egyúttal a felperes között is létrejött megállapodás jellegével bir, annyival is inkább, mert maga alperes sem állitja, hogy R. E. az igazgatóságtól, vagy felperesi intézet közgyűlésétől nyert különös meghatalmazás alapján kötötte alperessel a kérdéses megállapodást, alperes vonatkozó kifogását tehát a kir. törvényszék alaposnak nem találta. Mindazonáltal felperes keresetével elutasítandó volt, mert már emiitett nem vitás tényállás szerint R. E. felperesi czégnek a felszámolás kimondása előtt vezérigazgatója és az igazgatóságnak is tagja volt, mivel pedig kétségtelen, hogy R. E. bár meghatalmazása körének túllépésével a felperes nevében és érdekében ez által alapítandó Reclám-vállalat ügyében tárgyalt az alperessel; e két tény alapján bizonyítottnak látja a kir törvényszék azt, hogy R. E.-nek az alperessel kötött megállapodásáról a felperes intézetnek az első szívességi váltóknak átadása idején működött igazgatósága tudomást nyert s e váltóknak tovább forgatása és felhasználása által ahhoz utólag hozzájárult és azt eképpen utólag jóváhagyta. Mivel pedig az igazgatóság felperessel meghatalmazotti viszonyban állott és mivel a meghatalmazás általános szabályai szerint a meghatalmazottnál fennforgó tudomás a meghatalmazásnál fennforgó tudomással azonos, egyrészt azokból, másrészt pedig az igazgatóság részéről bekövetkezett utólagos jóváhagyás tényénél fogva is felperes olyannak tekintendő, mint aki a kérdéses megállapodásról szintén tudomással birt. Miután pedig a kereseti váltók a fennt megállapított tényállás szerint az első szívességi váltók megújítására olyanokként jelentkeznek, melyekre a kérdéses megállapodás szintén kiterjed, felperes nem tekinthető oly harmadik váltóbirtokosnak, akivel szemben a R. E. és alperes között létrejött megállapodás sikerrel érvényesíthető nem volna. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét a per főtárgyára és a perköltségekre nézve megváltoztatja ós e részben az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben. Indokok: Alperesnek az az érvelése, hogy a el mi Jog 1. sz. felperes a kereseti váltókat nem váltói uton, hanem engedmény hatályával bíró egyszerű átadás utján szerezte és így az alperes által a szívességi viszonyra alapított kifogásokat tűrni tartozik, alapos. A kereseti váltókból ugyanis kétségtelen, hogy a felperes azokat kibocsátói aláírásával ellátva, saját rendeletére állította ki s igy ezeket a váltókat részben kitöltetlen állapotban, tehát nem váltói uton szerezte meg, következésképen ő csakis engedményesnek lévén tekinthető, vele szemben mindazok a kifogások érvényesíthetők, amelyeket az alperes akár a Reclám-vállalattal szemben — amelynek részére a szívességi váltókat R. E. közbenjárására kiállította — akár pedig R. E.-vei szemben érvényesíthetett volna, mely utóbbi, aki egyfelől azért, mert az alapváltók kiállításakor a Reclám-vállalat még nem létezett, másfolől pedig azért mert a váltókat, amint ez F. J. tanú vallomásából kitűnik, részben a maga, részben az utóbb megalakult Reclám-vállalat javára számitolta le és a 2. alatti okiratban azok díjmentes visszaszolgáltatására önmagát kötelezte, a váltók első birtokosánbk tekintendő ós akitől a váltókat a felperes saját előadása szerint is megszerezte. Minthogy pedig bizonyítva van, hogy az alperes a kereseti váltókat csak szívességből irta alá és adta át R. E.-nek, aki a 2. alatti okiratban arra kötelezte magát, hogy a váltókat díjmentesen, vagyis kifizetés nélkül fogja az alperesnek visszaszolgáltatni, amiből folyóan ezeknek a váltóknak kifizetését az alperestől sem R. E., sem a R.-vállalatnem követelhette volna, következésképen a váltók ellenében fizetést az alperestől a felperes sem igényelhet, ennélfogva a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsöbiróságnak a felperest keresetével elutasító és őt mint pervesztest az 1868. évi LIV. t.-cz. 251. §-a értelmében a perköltségben elmarasztaló ítéletet helybenhagyni kellett. Pénzügyi határozatok. 15. Az 1875. évi XXIV. t.-cz. 4. § 6. pontja alapján nemcsak a gépek és gyári eszközök, hanem egyéb üzleti feleze-elések elhasználása által okozott értékcsökkenés pótlására alakított tartalékalapba helyezett összegek is levonhatók a nyers bevételből. (M. kir. közigazgatási bíróság 10169/911. P. sz a.) 16. A társulati adó megállapításánál a vagyonátruházási illeték a nyers bevételből nem vonható le. (M. kir. közigazgatási bíróság 6338/913. P. sz. a.)