Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 23-24. szám - A háboru nemzetközi magánjogi kihatásai

23—24. sz. K e r e s k e d Nem ismerjük az ebben a tekintetben hozott angol törvényt, miután azok az értesülések, amelyek a sajtón keresztül hozzánk szivárognak, vajmi hiányosak. Az angol közönséges jog szerint „ellenséges idegen" alatt nem értik a bárhol lakó ellenséges állampolgárt, hanem — miután az angol nemzetközi magánjogban a lakhely irányadó ~ értik ellenséges idegen alatt az ellenséges idegen államokban lakhelylyel biró személyt, legyen az akár az ellenséges állam polgára, akár nem polgára, sőt még azt az angol egyént is, aki az ellenséges idegen államban székhelylyel bir. Viszont az Angolországban székhelylyel biró ellenséges alattvalót az angol közönséges magánjog nem tekinti ellenséges idegennek. Feltéve, hogy az uj törvény nem ment tul az angol közönséges jog elvein, ez esetben a nálunk érvénybe lépett rendelkezés tovább megy, mint az angol védekezés. Ez megfelel a mi nemzetközi magánjogi irányzatunknak is, amely mint általában a szárazföldi államokban, a nemzetiséget veszi a nemzetközi magánjogi viszonyok kritériumának. Lakjék tehát az ellenséges idegen állampolgár bárhol, ugy annak nem szabad fizetést teljesíteni, viszont mi, a magunk részéről éltünk az angol nemzetközi magánjog által nyújtott lehetőséggel is és kimondottuk, hogy legyen az Angolországban lakó hitelezőnk bármilyen állampolgár, annak számára sem szabad fizetést teljesíteni. A mi védekezésünk tehát feltétlenül igen erőteljes. Mégis bizonyos kivételeket állított fel a rendelet, amelyek a lakhely elvének tett konczessziók. A 3. §. értelmében nem esnek e tilalom alá a Magyarország, vagy Ausztriában teljesített fizetések vagy szolgáltatások, ha azok nálunk állandóan lakó ellenséges állampolgárok részére történnek, vagy ha azok ellenséges állampolgárok nálunk folytatott kereskedelmi vagy ipari üzletéből vagy gazdaságából származó követelésekre vonatkoznak. Ez Angliában valószínűleg szintén igy van, legalább is a dolog nem tekinthető ellenkező értelemben végleg eldöntöttnek, mint az a „Poldi Hütte" angolországi fiókjának esetéből kitűnik. Ennek az osztrák aczélmünek Angolországban van fiókja és annak követelése volt egy angol kazánépitő czég ellen, amely illetékes helyre azt a kérdést intézte, hogy szabad-e neki tartozását megfizetni vagy sem ? Ugy látszik, hogy e 1 m i Jog 365 illetékes helyen is vitásnak tartották a kérdést. (Times.) Fel kell tennünk, hogy a magyar rendelet fogalmazásánál abból indultak ki, hogy a külföldön hasonlóképen járnak el, mert ha ez nem igy van, akkor nem volna indokolt, hogy mi jobban bánjunk az ellenséges külföldiekkel, mint ők bánnak velünk. Felmerül az a kérdés, miszerint moratorium-e az, amit a kormány az ellenséges külfölddel szemben teljesítendő kötelezettségekre nézve ad, vagy pedig a kormány az illető szerződést teljesen hatálytalanítani akarja? A 6. és 7. §-ok erre a kérdésre azt a választ adják, hogy itt a kormány halasztást ad, azzal a különbséggel azonban, a belföldivel és nem ellenséges külföldivel szemben fennálló kötelezettségek tekintetében adott halasztással szemben, hogy míg azoknál a halasztás idejére kamat számitható, ez a halasztás kamatmentes. A rendelet szövegezéséből az tűnik ki, hogy a háború megszűntével a tilalom is megszűnik, vagyis, hogy a tilalom annak idején kormányintézkedés következtében meg fog szűnni. Nyilvánvaló, hogy ez az intézkedés csak megelőzési intézkedés és zálogszerzés arra az esetre, ha a háború megszűntével a külföld velünk szemben fennálló tartozásait nem akarná teljesíteni. Feltehető tehát, hogy mi ugy fogunk eljárni a háború befejeztével a külfölddel szemben, mint ő velünk szemben. Általában azt lehet mondani, hogy végeredményben ugy a mi kötelezettségeink az ellenséges külfölddel szemben, mint az ellenséges külföld kötelezettségei velünk szemben annak idején a háború megszűntével ezen, immár az összes nemzeteknél általános nemzetközi jogi tilalom alól mentesítve lesznek, azonban mindegyik állam kötelességének tartotta, — igen helyesen, — a tekintetben biztosítékokat szerezni, hogy az ellenséges külföld azt a hadviselési eszközt, hogy t. i. nem engedi a kötelezettségek teljesítését, szintén csak ideiglenes intézkedésnek tekinti. Továbbá megállapítjuk a 7. §. alapján, hogy ha valaki szerződéses kötelezettségének eleget akar tenni, ezt a teljesítést eszközölheti, itt Budapesten. A kormány tehát belenyúl a magánjogi szerződésekbe, abban az irányban, hogy a szerződés teljesítésének helyét önkényesen állapítja meg, mert hiszen valószínű, hogy itt sok