Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 21-22. szám - Központi czégbiróság és központi czéglap [2. r.]

21—22. sz. Kereskedelmi Jog 351 kötelességében állott volna a küldött árut azonnal a gerenda átmetszésével megvizsgálni s különösen nem is állithatja, hogy ily kereskedelmi szokás volna, mert hiszen a jóhiszemű forgalom ki is zárja ily szokás keletkezését; de még ha gondatlanság terhelné is felperest az áru megvizsgálása körül, arra alperes nem hivatkozhatik, mert jogszabály, hogy a vevőnek az áru megvizsgálása körüli gondatlanságára és arra, hogy az áru hibáját rendes gondosság mellett felismerhette volna, sőt felismernie kellett volna, csupán a jóhiszemű eladó hivatkozhatik, ellenben a rosszhiszemű eladó, aki az árut arra számítva küldi, hogy a vevő figyelmét annak hibája kellő gondosság hiányában kikerüli, a vevő megkárosítására irányzott eme eljárásából és a vevő gondatlanságából hasznot nem meríthet. A rosszhiszeműséget illetőleg teljesen közömbös, hogy az magát az eladót terheli-e, avagy pedig azt, kit az eladó a közvetlen szállítással megbízott, amennyiben ennek minden tényeért az eladó éppen ugy szavatol a vevőnek, mintha a szállítást maga eszközölte volna, s igy jelen esetben teljesen közömbös az, hogy az árut alperes megbízásából Cz. L. szállította felperesnek. Az alperes eljárásában tehát a magánjogi csalás tényálladéka felismerhető lévén, a K. T. 350. § a értelmében alperes a rendelkezésre bocsátás elévült voltára sikerrel nem hivatkozhatik. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletének a per főtárgyára és az előleges szemle költségeire tartozó részét indokainál fogva helybenhagyja. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét felhozott indokainál fogva helybenhagyja. 202. Az a körülmény, hogy vevő által nem az eladó kérelmére, hanem önként adott utólagos teljesítési határidő nem volt megfelelő, nem akadálya annak, hogy a vevő ezen határidő letelte után teljesités helyett kártérítést [követelhessen. (M. kir. Curia 615/P. 1914. sz. — 1914. október 1.) M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét az elsőbiróság ítéletére is kiterjedő hatállyal megváltoztatja, az alperes kártérítési kötelezettségét megállapítja és az elsőbiróságot a kárösszeg megállapítására stb. utasítja. Indokok: A másodbiróság ítéletében helyesen megállapított tényállás szerint a felperes által alperestől megvett heremag 1912. évi szeptember hó végéig volt szállítandó ; alperes szállítási kötelezettségének eleget nem tévén, felperes 1912. október 6-án kelt levelében kérdést intézett alpereshez, hogy mikor szállítja az árut, erre a levélre alperes nem válaszolt; 1912. október 11-én kelt levelében pedig felperes az utólagos teljesítésre alperesnek október 15-ig határidőt engedett és kijelentette, hogy a jelzett idő után teljesités helyett kártérítést fog követelni ; alperes azonban az árut az utólagos teljesítésre meghatározott időben sem szállította. Minthogy pedig a K. T. 354. §-ának helyes értelme szerint a késedelemben levő fél az utólagos határidő nem engedélyezése avagy nem megfelelő okából kifogást sikeresen csak ugy érvényesíthet, ha az utólagos teljesítésre határidőt kért és minthogy a pernek fent kiemelt adatai szerint a késedelemben levő alperes felperestől az utólagos teljesítésre határidőt nem kért, következőleg a miatt, hogy a felperes által az utólagos teljésitésre és 1912. október 11-én kelt levélben engedett határidő nem volt kellő, kifogást nem emelhet és minthogy alperes azután, hogy felperes őt arról értesítette, hogy az utólagos teljesítésre 1912. október 15-én adott határidő leteltével a teljesités helyett kárt követel, többé az utólagos teljesítésre ujabb határidőt nem igényelhetett, ezek szerint alperes köteles felperesnek a kapott foglalót visszaadni és a nem teljesítésből származó kárát megtéríteni. Tüzkárbiztositás. 203. Az, hogy a biztosított a szakbecsü foganatosításához hozzá nem járult, nem zárja el őt attól, hogy a tűzkárt más módon bizonyítsa. (M. kir. Curia 1017/913. V. szám. — 1914. június 5-én.) Alkuszdij. 20 1 A létre nem jött (fel nem vett) kölcsön után az ügynök akkor sem követelhet közvetítési dijat a kölcsönt fel nem vevő féltől, ha a kölcsön fel nem vétele pusztán ennek a tényére vezethető vissza. (M. kir. Curia 99/P. 1914. sz. — 1914. szeptember 2-án.) A budapesti kir. törvényszék: felperest keresetével elutasítja. Indokok: Közvetítési díj más megállapodás hiányában csak a tényleg létrejött ügylet után jár. A kölcsönügylet csak akkor tekinthető létrejöttnek, ha a hitelező a kölcsönt kiadta és az adós a kölcsön értékét megkapta. Minthogy a válaszhoz eredetiben beadott a) alatti dijlevélnek abból a tartalmából, hogy az alperes felperesnek a kérdéses kölcsön megszerzése esetére és a kölcsön folyósítása alkalmával ígérte a dij íizetését, nyilvánvaló, hogy jelen e-etben a felek között az általános szabálytól eltérő megállapodás nem jött létre; a kir. törvényszék a felperest keresetével elutasította s pervesztességének folyományaként őt a perköltség fizetésére kötelezte, mert a nem vitás tényállás szerint a felperes által közveti-