Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 21-22. szám - Központi czégbiróság és központi czéglap [2. r.]

21—22. sz. K. J. volt részvényesnek igazolt jogutóda elesnék az elővételi jogtól azért, mivel a részvényeket a közgyűlés napjáig nevére nem irattá, miután ebben az esetben nem gyakorolhatná minden egyes régi részvényes a részére biztosított elővételi jogot. Minthogy nem vitás, miszerint felperes az elővételi jogot az erre kitűzött határidőben bejelentette és aláírás utján gyakorolni megkisérlette s ekként a fent kifejtettek szerint tőle az megtagadható nem volt, az elsőbiróság ítéletét helybenhagyni kellett. A m. kir. Curia a másodbiróság ítéletét felhozott és felhívott indokainál fogva helybenhagyja és kimondja, hogy a perköltség fizetésére a teljesítés határideje tekintetében a 13,300/1. M. E. sz. rendeletnek 4. §-a irányadó. Vétel. 201. Tölgyfagerenda helyett cserfagerenda szállítása a K. T. 350. § ában jelzett magánjogi csalást képez. — A vevőnek az áiu megvizsgálása körüli gondatlanságára s arra, hogy az áru hibáját kellő gondosság melleit felismerhette volna, csupán a jóhiszemű eladó hivatkozhatik. — A rosszhiszeműséget illetőleg teljesen közömbös, hogy az magát az eladót terheli-e, avagy pedig azt, kit az eladó a közvetlen szállítással megbízott. (M. kir. Curia 1912/V. 19 3. sz. — 1914. június 23-án). A székesfehérvári kir.-> törvényszék: Alperest végrehajtás terhével kötelezi, hogy a keresethez D. alatt csatolt jegyzékben felsorolt s felperes móri raktárában elhelyezett cserfagerendákat Móron 1144 K 61 f. tőke s kamatainak felperes részére egyidejű lefizetése mellett 15 nap alatt végrehajtás terhével átvegye, raktárdíj czimén naponkint 45 fillért s előleges szemleköltséget fizessen. Indokok: Felperes azt adta elő keresetében, hogy alperes az A alatti jegyzék szerint 1910. május 27-én eladott neki egy waggon tölgyfagerendát m3-kint 81 K. árban ; a B. a. szerint 1910. június 17-én számlázta az árut, melyet felperes a móri állomáson átvett, beraktározta s az árát alperesnek kifizette. 1911. június elején egyik vevője visszavitte a neki átadott fagerendát azzal, hogy az nem tölgy-, hanem cserfagerenda, mire megfürészelés utján megvizsgálta az alperes által küldött gerendákat s kitűnt, hogy azok nem tölgy-, hanem cserfagerendák. Mivel pedig alperes a gerendákat barnult, tehát megtévesztésre alkalmas állapotban szállította, a K. T. 350. §-a alapján, az átvételtől számított egy év eltelte után is jogosult alperes ellen fellépni, azért kérte alperest, ki az áru átvételét s a vételár visszafizetését megtagadta, a D. alatti jegyzékben felsorolt cserfagerendáknak 1144 K 61 f tőke s járulékai egyidejű lefizetése ellenében leendő átvételére, raktárdij és szemleköltség megfizetésében marasztalni. Alperes védekezése lényegében az, hogy felperesnek a G. S. faügynök által ajánlott tölgyfagerenda szállíttatott Cz. L. aradi fatermelő által s alperest rosszhiszeműség nem terheli ; felperesnek kötelessége lett volna az árut átvétel után azonnal megvizsgálni és amennyiben az nem megfelelő, azt azonnal rendelkezésre bocsátani; ezt azonban csak a K. T. 349. §-ában előirt 6 hó eltelte után tette s igy vele szemben követelési joga elévült. Az alperes által szavatosként perbehivott Cz. L meg nem jelent s igy alperes védelmét nem vállalta. Alperes a felperes által keresetéhez csatolt okiratok tartalmát nem tagadván, azok tartalmát valónak kellett elfogadni s igy való az a kereseti állítás, hogy alperes eladott 2 waggon tölgyfagerendát felperesnek, amint ezt különben felperes is későbbi periratában vitatja s miután alperes nem tagadta, tény az is, hogy a szállított gerendák cserfagerendák voltak, tehát azok a szerződésnek meg nem felelőek. Az egyetlen perdöntő kérdés csak az, hogy e minőségi kifogást jogosult-e a vevő az átvételtől számított 6 hó eltelte után is megtenni, vagyis alkalmazható-e a jelen esetben a K. T. 350. §-ának rendelkezése ? Alperes nem tagadta s igy valónak kellett elfogadni felperesnek azt az állítását is, hogy a küldött cserfagerenda csak harmadrészét éri meg, mint a szerződésben kikötött tölgyfagerenda, de ugyanez megállapítható az előleges szemle alapján is, mely szerint nyers állapotban egy köbméter cserfa mint feldolgozatlan szálfa 13 K., a tölgyfának az ára pedig 32 K Ugyancsak ebből megállapítható az is, hogy a felperesnek szállított cserfa külsőleg annyira hasonlít a tölgyfagerendához, hugy a különbség csak a gerenda lemetszése által tűnik ki, anélkül azonban csak az tudja felismerni, akinek szakismerete van e tekintetben ; ezzel pedig csak az birhat, aki keményfagerendák eladásával vagy feldolgozásával állandóan foglalkozik. Nyilvánvaló tehát, hogy alperes nem azt szállított, amit eladott s hogy alperest rosszhiszeműség terheli; következik épen abból, hogy a megrendelt áruhoz külsőleg teljesen hasonló, azonban harmadrész értékű árut szállított ; s hogy megtéveszteni is akarta felperest, az is megállapítható abból, hogy a fenforgó körülményeket ismerve, jelesül azt, hogy felperes kisebb községbeli fakereskedő, aki mindenféle fa eladásával és vételével foglalkozik s igy a keményfagerendák felismeréséhez szükséges szakismerettel aligha rendelkezik, szállított felperesnek cseifagerendát, jól tudva, hogy felperes figyelmét az áru e hibája el fogja kerülni. Alperes nem is vitatja, hogy felperesnek