Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 21-22. szám - Központi czégbiróság és központi czéglap [2. r.]

21—22. sz. Kereskedelmi Jog 347 HAZAI JOGGYAKORLAT. Üzletátruházás. A kudapesti kir. ítélőtábla határozattárába felvett elvi jelentőségű határozatai. 195. Amikor a kereskedelmi üzlet minden hozzátartozókkal, összes árukészletével, felszerelésével és az üzleti helyiség­sei együtt ruháztatik át, akkor nem lehet kétség az iránt, hogy nem a kereskedelmi üzlet egyes vagyontárgyai, ha­nem maga a kereskedelmi üzlet, mint vagyonösszeség ké­pezte az átruházás tárgyát. Hogy az átvevő az üzletet mindjárt az átvétel után vagy egyáltalán nem folytatta, ez a körülmény az üzletát ruházás hatályát nem érinti, mert az 1908. LVII. t-cz. értelmében való üzletátruházás fenforog, mihelyt az üzlet folytatásának a lehetősége az átvevőre nézve fennállott, közömbös levén a mellett, hogy tényleg máskép rendelkezik az üzlettel. Az üzletből eredőnek jelentkezik nem csupán az üzlet folytatásához szükséges valamely kötelezettségvállalás, hanem általában minden olyan kötelezettség, amely kelet­kezését az üzletnek köszöni, amely az üzlet létével elvi összefüggésben van. Nem tesz eszerint külömbséget, hogy az átruházónak szóvá tett kötelezettsége minő jogalapból ered, hacsak ez az okozatos összefüggés nem hiányzik. 1914. G. 114. 1914. VI/10. 196. Ha a kereskedőnek több üzlete van és csak az egyik üzletét ruházza át, az átvevő az 190S : LVII. t.-cz. 1. §-ának helyes értelme szerint, csupán az átvett üzletből eredő kö­telezettségekért felelős és az átvett üzlettel összefüggésben nem lévő kötelezettségek az átvevőt nem terhelik. Az irányadó tényállás szerint azonban a szóbanforgó íruk vétele után az alperes által átvett Rákóczy uti üzlet közt az összefüggés meg van, mert az árukat részben itt rendelték és a Hársfa-utczai üzletbe szállítás elölt ebbe az üzletbe vitték azokat. Tt hát az eladó a Rákóczi-uti üzlet közreműködésével bonyolította le az ügyletet és a vevő is innen gondoskodott a Hársfa-utczai üzlet áruszükségletei­ről. Hogy az eladásnak a Rákóczi-uti üzletben a bérleti szerződés értelmében nem is volt szabad megtörténnie és hogy nem is történt meg, az nem vál'oztat az előbb ki­emelt tényen, a mely szerint az eladó a Rákóczi-uti üzlet­ben állott a vevővel összeköttetésben és ennél az össze­függésnél fogva az üzlet átvevőjével szemben az 1908 LVII. t.-cz. alapján jogát érvényesíthesse. 1914. G 342 1914. VI/9. 197. Kávéházi üzletnek szerződés utján való átvevőjét az 1908. évi LVII. t.-cz. 1. §-a értelmében terhelő felelössag nem terjed ki az átruházónak olyan üzleti kötelezettségére is, a mely nem az átruházott kávéházi üzletből eredt, ha­nem az átruházónak egy korábbi kávéházi üzletéből kelet­kezett. Az üzletátruházási törvény indokolásából kivehető, hogy a törvény a felelősség szempontjából különbséget kí­ván tenni az átruházónak az átruházott üzletből eredő és egyéb azzal okozati összefüggésben nem álló, habár a K. T. 261. §-a értelmében szintén üzleti természetű tartozá­sai között. Ugyanis a K. T. 261. §-a értelmében a kereskedő által kötött szerződések kétség esetében; kötelezvényei pedig már akkor is, ha ennek ellenke­zője magából az okmányból ki nem tűnik, üzletéhez tarto­zó ak tekintetnek. Ezzel szemben az üzletátruházási törvény indokolása szerint az üzletből eredőnek tekintendő az üzlet folytatá­sához szükséges minden olyan kötelezettség-vállalás, amely keletkezését az üzletnek köszöni, igy azok a kötelezettsé gek is, a melyeket a kereskedő elvállal abból a czelból, hogy az üzletet megállapíthassa nevezetesen áruk hitelben való beszerzése, üzlethelyiség kibérlése és kölcsön felvé­tele ebből a czélból. Az utóbbi példaszerű felsorolásból, valamint abból, hogy az indokolás utóbb kifejti, hogy mindig a konkrét üzlet vétetik figyelembe s hogy tehát olyan kötelezettségért, a mely a rendes menetelü hasonló üzletben nem szokott vál­laltatni — a felelősség megállapítva nincsen. Kitűnik, hogy az üzletátruházási törvény meghatáro­zása az üzleti hozzátartozoság szempontjából szűkebb, ne­vezetesen, hogy az átvevő felelősségét csakis az átruházott üzletből eredő kötelezettségekre kívánta kiterjeszteni. 1914. G. 23. 1914. V/9. 193. Az 190S: LVII. t -cz. 1. §-a a kereskedelmi üzletet szerződés utján átvevő fél felelősségét állapítja ugyan meg, ámde két vagy több személy között vagyoni jellegű viszo­nyokat létesítő módosító, vagy megszüntető minden akarat­megegyezés jogügyletnek, tehát szerződésnek minősülvén, szerződés létesül abban az esetben is, ha valamely keres­kedelmi üzlettulajdonos és egy harmadik személy akarat­elhatározása folytán az előbbi üzletének folytatását az utóbbi veszi át. A törvényben foglalt anyagi jogszabályt nem sérti az üzletátruházás megtörténtének oly körülmé­nyek között való megállapítása, midiin árukészlet, vagy üz­leti berendezés nem adatott ugyan át, hanem ugyanazon üzlet folytatása tétetett a harmadik személyre nézve lehe­tővé 1914. G. 409. 1914. VI/13. Részvénytársaság. 199. A mérleget elfogadó közgyűlési határozat nem érvénytele­níthető abból az okból, hogy a mérleget az igazgatóságnak és felügyelöbizottságnak nem minden tagja irta alá. (M. kir. Curia 495/V. 1914. sz. — 1914. június 12) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótör­vényszék mint kereskedelmi bíróság: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes az alperes részvénytár­saságnak 1911. június hó 28-án tartott köz­gyűlésén hozott határozatoknak megsemmisí­tése iránt indított keresetet. Ugy a mérleg- mint a nyereség-veszteség­számla megállapítása felperes szerint érvény­telen, mert annak aláírását egy igazgatósági és egy felügyelő bizottsági tag megtagadta. Felperes nézete téves. Igaz ugyan, hogy czégbiróság czégrendészeti s7empontból meg­követeli azt, hogy a K T. 198. §-a értelmé­ben az okmánytár részére bemutatandó mér-

Next

/
Thumbnails
Contents