Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 21-22. szám - Központi czégbiróság és központi czéglap [2. r.]

344 jegyzés fait accomplitjához már nem nyúlhat és legfeljebb arra szorítkozik, hogy a hihetetlen tökéletlenséggel összetákolt alapszabály kiigazítására utasítja a Budapestre telepedett czéget.1) Azt hisszük a Budapesten kellő reálitással megalakult részvénytársasági vállalkozásoknak igen nagy sérelme az, ha vidékről csempészheti be magát közéjük egy olyan társaság, amely a kellő bírói ellenőrzés hiánya folytán könnyen átsiklott a megalakulás nehézségein, és mint budapesti czég bukik el a küzdelemben, ártva ezzel mind a budapesti, mind pedig a vidéki tisztességes vállalatok presztízsének. De, ami a pénzintézetek és általában valamennyi részvénytársaság érdekét tekintve,. legelsősorban teszi kívánatossá a kitűnő szakerők felett rendelkező központi czégbiróság létesítését, az abban áll, hogy csakis egy ily tökéletesen szervezett bíróság tudja a részvénytársaság ügyeinek intézésénél a kereskedelmi forgalom különszerü érdekeit kellően méltányolni, megszabadulni a töivény betű szerinti magyarázatától és a törvény intenczióit a maguk teljességében és tisztaságában valóra váltani. A nem szakbíró, a kellő kereskedelmi szakismeretek felett nem rendelkező, egyes sporadikus esetek ad hoc elbírálására előrántott „czégreferens" nagyon könnyen hajlandó merev, formalisztikus törvénymagyarázatra, és amíg — ártva a tisztességes forgalom érdekeinek — igen sokszor útját állhatja reális müveletek megvalósításának, addig kisiklik kezei közül a legkárosabb visszaélés is. A felhozottak már egymagukban is kellően megokolják a központi czégbiróság létesítésének szükségességét, a jelenlegi tökéletlen részvényjogi szabályozás mellett is. Ha most már arra gondolunk, hogy a reform, szaporítva az alapítás, a működés és felszámolás normáit, a mostaninál sokkal nagyobb ellenőrző szerepet fog adni a czégbiróságnak, akkor nem szorul bővebb magyaráratra az, hogy ezen ujabb és hatékonyabb szabályok valóra váltása másként, mint kellően szervezett, kitűnő szakerők felett rendelkező központi czégbiróság létesítésével kapcsolatban alig képzelhető. l) A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék czéghivatalának közlése szerint ilyen manipulácziók napirenden vannak. 21—22. sz. Jelen értekezésemben főleg azt a czélt tűztem magam elé, hogy a szakkörök figyelmét magára a központosítás gondolatára hívjam fel és így el kell állanom annak a másodrendű, de gyakorlatilag természetszerűen első sorban megoldásra váró kérdésnek bővebb taglalásától, hogy minő szervezetben és hatáskörrel alakittassék meg a központi czégbiróság, minő szerepe maradjon a székhely szerint illetékes törvényszékeknek stb. stb. Nagy vonásokban azonban mégis érintenem kell ezeket a kérdéseket is, amelyek legalább sejtetni fogják azt a szerepet, amit nézetünk szerint a központi czégbiróság volna hivatott betölteni. A központi czégbiróság vezetné az ország területén működő valamennyi részvénytársaság czégjegyzékét; tehát a czéghivatal szerepét töltené be. Hatáskörébe tartoznék a részvénytársaságok bejegyzése, és ezzel az alapítás törvényszerű lefolyásának ellenőrzése, a közgyűlés-határozatok, évi mérleg, alapszabálymódosítások tárgyában kötelességévé teendő eljárás lefolytatása ; a részvényesek kérelmére szakértők kirendelése, a törvényben előirt közzétételek iránti intézkedések stb. stb.; egyszóval mindazok a nem peres eljárás körébe tartozó teendők, amiket a törvény vagy annak alapján kibocsátott rendeletek a czégbiróság hatáskörébe utalnak. Különösen ki kell emelni ezek közül a kereskedelmi vétségek körüli eljárást és a felszámolást, amelyeknek szakszerű, a társaságok érdekeit méltányoló lefolytatása szintén csak a kellő kereskedelmi szaktudással rendelkező bíróságtól várható. Nézetünk szerint annak sem volna semmiféle akadálya, de annál szembeszökőbbek volnának előnyei, ha a központi czégbiróság mint törvényszék döntene valamennyi közgyűléshatározatot megtámadó, továbbá az alapítók, igazgatók, felügyelők és felszámolók ellen a társaság által indított kártérítési és egyéb a törvény által megkonstruálandó speczifikus részvényjogi perekben is. A központi czégbiróság eszméjének kapcsán még csak azt említem meg, hogy a központosítás egyáltalában nem akadályozná meg és tenné feleslegessé azt, hogy az egyes törvényszékek is vezessenek czégjegyzékét a területükön székelő részvénytársaságokról, amit nagyon könnyűvé tenne az, ha a központi czégbiróság minden fontosabb okirat és minKereskedelmi Jog