Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 21-22. szám - Gazdasági lehetetlenülés

340 Keresked A mai tételes jog pedig a „Stiylock'-ok elutasítására nem nyújt más módot, mint a gazdasági lehetetlenülés fogalmának alkalmazását*.) Túlzott ragaszkodás a római jog merev formáihoz, ha csak a physikai lehetetlenülést tekintjük jogi értelemben vett lehetetlenülésnek. Az, hogy valamikor egy római jogász kimondta a „genus perire non censetur" elvét, nem kötheti meg a modern jogalkalmazást. Mint már mondottuk, a gazdasági lehetetlenülés jogi honorálásában nincs semmi illogikus ugrás. Hiszen maga az a fogalom, amelyet német jogászokkal egyetértőleg Szladits és Szászy Schwarz fölállítanak, az „Unerschwinglichkeit" tulajdonképen csak más szóval fejezi ki a gazdasági lehetetlenülést. Hogy azt az esetet, a midőn a teljesítés csak aránytalanul nagy veszteség árán lehetséges, lehetetlenülésnek vegyük, az nemcsak megengedhető, hanem egyenesen a kényszerű szükség erejével folyik az erőhatalom modern fogalmának kifejlődéséből. Mig régebben erőhatalom alatt csak oly külső eseményt értettek, amely emberi erővel absolute elháríthatatlan, addig ma már bírósági gyakorlatunkban is (legelőször budapesti tábla II. G. 43/905. szám alatt) az erőhatalom olyan esemény, amelynek következményeit vagy egyáltalában nem lehet elhárítani, vagy azoknak elhárítására nem elégséges a gondosság, erőfeszítés és költekezés ama legnagyobb mértéke sem, mely az eset körülményeihez a közfelfogás szerint helyes arányban áll. Ha tehát az erőhatalom kérdésénél a modern jogélet emanczipálta magát a római jog béklyói alól, ha az erőhatalom megállapításához elegendőnek tartja az aránytalan erőfeszítés és költekezés szükségét, ugy annál inkább meg kell elégednie ugyanezekkel a vétlen lehetetlenülés megállapításánál, még akkor is, ha a német Reichsgericht ez ideig el is mulasztotta volna az ennek megfelelő határozat hozatalát. De a jogalmazási előzményeket is megtaláljuk az irányban és pedig ugy a német jogban az Entscheidungen des Reichsgerichts 57. kötetének 116. lapján, mint a magyar jogban a Curia 45/1909. számú határozatában. (Hiteljogi döntvénytár III. kötetet 184 —185. eset.) *) A vis major fogalmának csekély gyakorlati jelentőségére nézve 1. dr. Hevesi Illés: Erőhatalom, vétlen lehetlenlilés és háború czimü czikkét az Ügyvédek Lapja idei 42. számában. elml Jog Azoknak az érveknek, amelyeket SzászySchwarz a gazdasági lehetetlenülésnek ilyetén honorálása ellen fölhoz, nincs gyakorlati jelentőségük; csak elméleti megkülönböztetés az, hogy lehetetlenülés esetében az adós ipso iure szabadul, mig az „Unerschwinglichkeit" elmélete alapján pusztán exceptiót kap. Gyakorlatilag a lehetetlenülést a fennálló jog szerint is mindenkor az adósnak kell bizonyítania, tehát praktice a lehetetlenülés is csak kifogást ad. Az az aggály, hogy a lehetetlenülés fogalmának alkalmazása hátrányos következményekre vezet, mert megeshetik, hogy az adós a nagy áldozat szüksége daczára is teljesít és igazságtalanság az, hogy ezt a teljesítést a hitelező a lehetetlenülésre hivatkozva, visszautasíthassa, egyrészt nem is alapos, mert olyan birót, aki ezt az álláspontot honorálja, a hitelező találni nem fog, másrészt nem bir jelentőséggel, mert holdbéli adóssal és holdbéli hitelezővel számol. Semmi komoly jogi akadálya nincs tehát a gazdasági lehetetlenülés fogalma alkalmazásának. Egy komoly ellenvetést lehet tenni és ez az, hogy a lehetetlenülés megállapítása esetében az adós szabadul és ennélfogva, ha az adós a teljesítés elmaradása által esetleg nyereséghez jut, bizonyos nehézségbe ütközik a másik szerződőiéinek ebben a nyereségben való részeltetése. Mellesleg megjegyezve, ha ez a nehézség nem is volna eloszlatható, még akkor is jobb a gazdasági lehetetlenülés fogalmának alkalmazása, mint elvetése, mert a kötelem módosulásának ismertetett tana ma tételes jogi alappal nem bírván, a gazdasági lehetetlenülés elvetése a gyakorlatban mindenkor a teljesítés strict megkövetelésére vezetne, ami nagyobb igazságtalanság, illetve méltánytalanság, mint az, ha az esetleg előálló konjunkturális nyereségben a hitelező nem részesül. Már most az ismertetett nehézség elkerülésére többféle módszer kerülhet szóba. A tőzsdebirósági döntés és annak helyeslésével dr. Wittmann Mór*) a vétlen kár elméletét követik. Dr. Wittmann ennek igazolására a polgári törvénykönyv javaslatának 1486. §-ára utal, mely szerint: „Aki másnak valamely jogvédte érdekét jogellenesen, de vétlenül sérti meg, az a sértettnek ebből eredő vagyoni kárát, ha máshonnan meg nem térül, annyiban *) L. e lap 19—20. számát.