Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 19-20. szám - Vállalatok felügyelet alá helyezése a háboru idejére Németországban

316 Kereskedelmi Jog 19—20. sz. ság méltányosnak tartotta, hogy ezt a kárt ne csak felperes egyedül, hanem alperes is részben viselje, mert vele ezen lisztre nézve szerződési viszonyban állott. Ezért a bíróság az alperest a kár egy részének megtérítésében marasztalta, vagyis marasztalta abban az árkülönbözetben, amely a vételi ár és a tőzsdebiróság által megállapított liquidationális ár között mutatkozott. Indokolta pedig a bíróság ezt a határozatot azzal, hogy a kár, a felperesre nézve „vétlen kár". Az Ü. L. immár kifogásolja, hogy „olyan kárról, amely a felek között megosztandó, csak akkor lehet szó, ha a kár keletkezésében a felek mindegyike közreműködött, felperesnek az alperes károsodásában azonban semmi része nem volt". Ennek ellenében rámutatok csak arra, hogy hiszen a bíróság nem marasztalta a felperest alperes kárában, hanem ellenkezőleg, marasztalta alperest felperes kárának egy részében. Marasztalta pedig azért, mert felperessel a lisztre nézve szerződési viszonyban állott és mert a bíróság abból indult ki, hogy szakértői véleménye szerint, a felperes, ha az akadályok be nem következtek volna, vagyis a rendes üzletmenet mellett, szintén bizonyos nyereségre szert tett volna. Ha pedig ezen döntésre a Tervezetben analógiát keresni akarunk, akkor azt nem ott kell keresni, ahol azt az Ü. L. teszi, t. i. nem a 883. §-ban, hanem az 1486. §-ban. A stornóár, vagyis a kártérítési összeg megállapítása azoknak az áraknak az alapján történt, amelyeket a tőzsdetanács teljes ülési határozatában a feleknek az egyezség alapjául ajánlott. A midőn pedig a bíróság ezeket az árakat vette ítélkezésének alapjául, ezzel épen felperes javára itélt és felperesnek a legmagasabb kárösszeget ítélte meg, amely a fenforgó körülmények között megítélhető volt. Ugyanis a jogi indoka annak, hogy alperes kárösszeg megfizetésére kötelezhető volt, abban fekszik, hogy akkor, amidőn a tőzsdetanács a gabona határidő üzletek lebonyolítását elrendelte, a lebonyolításra szintén stornóárakatállapitottmeg. Ezeknél a lebonyolításoknál a vevők, mert a buza ára emelkedett, bizonyos összeget nyertek. Ebből kiindulva a tőzsdetanács a lisztkötések stornódijának megállapításánál abból indult ki, hogy a gabonakötéseklebonyolitásánál a malmok nyereségre tettek szert és ezért azokhoz az árakhoz, amelyekkel a gabonakötések lebonyolítva lettek, viszonyította a lisztárakat, amelyekkel most a lisztkötéseket lebonyolítani ajánlotta. Ennek a viszonynak a számításánál azonban a tőzsdetanács inkább a vevők számítását és kívánságát, mint az eladók igényeit vette tekintetbe. Hiszen tudvalevő dolog, hogy a malmok nem igen barátkoztak meg a tőzsdetanács által javaslatba hozott árakkal. Szerény véleményem szerint azonban igen háládatlan és kis értékű munkát végzünk, a midőn a jelenlegi viszonyok között hozott birói ítéletet, amelyet a biró méltányossági érzetével és igazságszeretetével indokol, a törvényszakasz betűje, vagy valamely jogi iró nézete és törvénymagyarázata alapján bíráljuk. Oly viszonyokat, amelyek között ma élünk, a törvényhozó nem észlelt, nem tapasztalt és sejteni sem tudott. Ezekre az állapotokra és viszonyokra törvényt nem hoztak és a hozott törvények betű szerinti alkalmazása igazságtalanságra és méltánytalanságra vezet. A méltányosság forrása az erkölcs. Kant szerint a morál főparancsa a kategorikus imperativus következőképen szól: „Handlé so, dass die Maximé deines Willens jeder Zeit zugleich als Prinzip einer allgemeinenGesetzgebung gelten können." Ugyanezt a kategorikus imperativust a svájczi polg. törvénykönyv 1. § a a bírónak ajánlja, a midőn azt rendeli, hogy törvény hiányában alkalmazzon oly szabályt, amelyet kimondana, ha törvényhozó volna. A jelen viszonyaira törvényhozók szabályt nem alkottak. A biró kötelessége ítéletének alapjául oly szabályt fektetni, a melyet kimondana, ha a törvényhozás kötelessége és joga őt illetné. Ezt a szabályt a biró csak saját igazságszeretetéből és méltányossági érzetéből merítheti. Vállalatok felügyelet alá helyezése a háború idejére Németországban. Irta : Dr. Auer György, budapesti kir. táblai tanácsjegyző. Vállalatoknak állandó avagy időleges felügyelet alá helyezése, gyakran alkalmazott intézkedése a német kereskedelmi jognak. Az üzletvezetés ellenőrzésének ezt a fokozott módját előirja a törvény különösen azokban az esetekben, a melyekben bizonyos általános érdekeknek (forgalom biztonsága, tapasztalat-