Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 19-20. szám - Tőzsdeügyletek lebonyolitása a háború alatt

rel léptek fel és mert féltek, hogy ha árkülönbözetet követelnek, a tőzsdebiróság azokhoz az árakhoz, a melyeket a hirdetményében megállapított, fogja a kár összegét megállapítani, teljesítésre pereltek, ugy érvelvén, hogy most a tőzsdebiróságnak nem lesz alkalma árkülönbözetet megállapítani és a kötés teljesítésével megkapják a mai piaczi ár szerinti teljes árkülönbözetet. Innen a sok teljesítési per. Ezen tényállás alapján a védelem azt a jogi következtetést vonta le, hogy a teljesítés lehetetlenné vált és hogy alperes ennélfogva kötelessége alul szabadult, támogatta pedig azt a következtetést a Reichsgericht több ítéletével1) továbbá több neves német jogászra való hivatkozással2), sőt hivatkozhatott volna az Ü. L. által idézett Glaserre is, aki mint az Ü. L. is kiemeli, szintén azt tanítja, hogy az eladó csak addig tartozik teljesíteni, a mig nem igazolja, hogy a szállítás tőle oly nagy áldozatokat kíván, hogy azok viselésére őt a méltányosság szerint kötelezni nem lehet." A bíróság azonban nem fogadta el teljesen a védelem álláspontját, nem fogadta el, hogy a szállítás lehetetlenné vált, vagy jogászilag beszélve, tán a biróság határozatát ugy kellene definiálni, hogy kimondotta, miszerint a szállítás logikailag ugyan nem lehetetlen, de mert a teljesítés oly nagy nehézségekbe ütközik és oly áldozatokat róna alperesre, melyek viselése méltányosan nem követelhető, azért az akadályokat a lehetetlenséggel egyenlő hatásuaknak tekinti. Vagyis elfogadta a biróság azt a tételt, a melyet az Ü. L. Dr. Fritz Glaser nyomán mint helyes tételt idéz, hogy t. i. „alperes azért nem tartozik szállítani, mert igazolta, hogy a szállítás tőle oly nagy áldozatokat kíván, hogy azok viselésére a méltányosság szerint őt kötelezni nem lehet". Ezt a tételt pedig az ítéletben következŐKépenfejezi ki a tőzsdebiróság: „Elfogadja a biróság alperes védekezésének azt a részét, mely szerint a szerződés teljesítése a jelenlegi rendkívüli viszonyok mellett alperesre önhibáján kivül oly súlyos terheket róna, a melyeknek viselésére méltányosan nem kötelezhető." Ha már most összehasonlítjuk a tőzsdebiróságnak az indokolását azzal a tétellel, 1) Entscheid. des Reichsgerichtes in Civilsachen 57. kötet 26. Seufferts Archív 17. kötet 20. szám. 2) Titze die Unmöglichkeit der Leistung II. lap. Treitzl die Unmöglichkeit der Leistung 24 lap. Kleineidem Iherings Jahrbücher 43. kötet. amelyet az Ügyvédek Lapja dr. Glaser nyomán helyesnek fogad el, akkor látjuk, hogy azok teljesen egybevágnak és hogy azok között semmi eltérés és különbség nincsen és hogy tehát az ítélet jogi indokolása épen az Ü. L. álláspontja alapján teljesen kifogástalan. Hogy a tőzsdebiróság Ítéletének indoko lásában nem a lehetetlenségből indul ki és nem állapította meg előbb a lehetetlenséget, hanem a méltányosságot és az igazságot helyezte előtérbe, ezt a laikus bíróságnak, amely nem szereti a jogi fiktiókat és a jogi finom distinctiokat, rossz néven venni nem lehet. De tette a biróság ezt még azért is, mert ha a lehetetlenséget állapítja meg és a Reichsgericht, illetve az Ü. L. által idézett Glaserféle álláspontra, vagyis a védekezés álláspontjára helyezkedik, akkor tulajdonképen felperest teljesen el kellett volna utasítani és nem lehetett alperest még kártérítésben sem marasztalni; a biróság pedig ugy találta igazságosnak és méltányosnak, hogy alperest a tőzsdetanács által megállapított leszámítolási árakhoz viszonyított árkülönbözetben marasztalja. Az Ü. L., mely a tényállást nem közli, és bírálatában a tényállást nem ismerteti, kifogásolja még a biróság méltányossági és igazságérzetét és pedig azért, mert szerinte a malmok nagy vagyonnal rendelkeznek, tőkeerősek és ha felperes a kedvezőbb konjunktúra folytán nagy nyereségre tesz szert, az egyáltalában nem ellenkezik a méltányossággal. Nem hiszem, hogy az Ü. L. felperes és alperes utolsó mérlegét oly alaposan ismerné, hogy a vagyoni viszonyokat mérlegelés tárgyává tehetné és a biróság méltányosságát ezen az alapon kifogásolni jogosítva volna, de a felek vagyoni viszonyai a biró előtt esetleg szóba jöhetnek akkor, ha a biró valamely kárösszeg felosztásáról határoz, de akkor amidőn a biró a kötelezettség fennállása vagy fenn nem állásáról ítélkezik, csak ügyfelek, — felperes és alperes, — állanak előtte és az ethikának igen alacsony fokán állana a biró, ha most praesumálja, hogy a részvénytársaságnak több vagyona van, mint a közkereseti társaságnak s a közkereseti társaságnak adna igazat. Annál a körülménynél fogva, hogy felperes a lisztet meg nem kapta, illetve hogy a szolgáltatás alperesre nézve subjective lehetetlenné vált, felperes károsult, és a tőzsdebiró-