Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 19-20. szám - Tőzsdeügyletek lebonyolitása a háború alatt

314 jegyzését beszüntette és az összes fennálló kötéseket, a tanács által meghatározott árfolyamon lebonyolitandóknak mondotta ki, a spannung üzleteket pedig minden további kártérítés nélkül semmiseknek jelentette ki. A Romániában és Amerikában vásárolt búzának behozatala a változott viszonyok folytán lehetetlenné vált. Amerikából nem lehet búzát behozni, mert Angolország nem engedi. Románországban pedig búzára nézve kiviteli tilalom van. Attól a fedezettől tehát, amelynek alapján a malmok a lisztet előre eladták, teljesen megfosztattak. Itt meg kell jegyeznem, amit a tőzsdebiróság előtt bizonyítani felesleges volt, mert az urak kereskedők és a malom-üzletet ismerik, hogy t. i. a liszt-árak a buza árával állanak összefüggésben és hogy a malmok rendszerint — ritka kivételekkel — nem adtak el lisztet spekuláczióra, hanem a liszt eladásakor az eladott lisztmennyiségnek megfelelő búzát vásárolnak s hogy ekként a malomnak a liszt árának emelkedése, vagy hanyatlásából ritkán van kára, vagy nyeresége, mert hiszen a szállítandó lisztmennyiségre rendszerint megvan a fedezete a vásárolt búzában. A malom nyeresége rendszerint az u. n. őrlési dijban áll. Állithatom még azt is, hogy a malom érdeke inkább megköveteli a lisztnek áremelkedését, mint árhanyatlását, mert a múltban eladott lisztre nézve az áremelkedés reá nézve rendszerint közömbös, hiszen arra a lisztre fedezve van a vásárolt búzával, a jelenben és a jövőben azonban könnyebben és nagyobb mennyiségű lisztet tud eladni, ha a liszt ára emelkedik, vagyis ha a kereslet nagyobb. A malom többet produkálhat és nagyobb mennyiségű őrlési dijra tesz szert. Visszatérve a tényállásra, megállapíthatom, hogy a malmok a liszt-kötésekre a fedezetet elvesztették, elvesztették pedig a háború folytán, hatósági és külső erők befolyása következtében. Ennek folytán kénytelenek voltak a malmok a piaczon készárut vásárolni és vásároltak is oly mennyiségben, amennyiben ez a czikk kapható volt. A háború következtében azonban az áralakulásnak törvényei is módosultak. Normális időkben ugyanis Budapesten a buza ára nem igen emelkedhetik az u. n. import paritás felé. (Import paritás a búzának külföldi piaczi ára, vám és fuv..r) Miután pedig az idén hatósági 19—20 sz. intézkedések folytán a behozatal lehetetlenné vált és továbbá, mert a katonai hatóságok búzát és lisztet is requiráltak, a buza ára nem a világpiacz készlete és szükséglete alapján, hanem tisztán és teljesen a rendkívüli belföldi körülményeknek megfelelően alakult. Tényleg a buza ára kb. 50 °/o-al emelkedett. A mi lisztet a malmok jelenleg őrölnek, azt csak az ezen Magyarországon vásárolt készáruból tehetik. Azonban, miután a készáru csak korlátolt mennyiségben áll rendelkezésükre és továbbá a tanult munkások nagy részét behívták, a zsákokat sem kapják normális áron, és a búzát is csak korlátolt mennyiségben képesek beszerezni, normális üzemüknek alig a felét tudják fenntartani, ugy hogy az előre eladott teljes quantumot az év végéig előállítani képtelenek. Ezt a tárgyaláson statisztikai adatokkal bizonyítottam. Ezekhez a viszonyokhoz még hozzájárul az is, hogy a malmok készletének legnagyobb részét, továbbá a vidéken is Osztrákországban lévő bizományi raktáraik készletét a katonai kincstár foglalta le és a malmok azonfelül köteleztettek még a katonai kincstár részére nagy mennyiségű lisztet készletben tartani. Ezeknek a viszonyoknak mérlegelése alapján a budapesti Áru- és Értéktőzsde tanácsa 2932/1914. számú hirdetményével és pedig nem „régebben", mint az Ügyvédi Lapok állapítják, hanem 1914. aug. 27-én kimondotta, hogy méltányosnak találja, ha a felek a liszt és őrlemény kötéseiket egyezségileg felbontják és a tőzsde-tanács által megállapított árakat vennék a felbontás alapjául. Helyénvalónak tartom itt megjegyezni, hogy ugyanily határozatot hozott a wieni terménytőzsde, csakhogy a wieni viszonyoknak megfelelően, más árakat állapított meg és ugyanily intézkedéseket tett a prágai tőzsde, a mely Budapesten szállítandó lisztre nézve a budapesti tanács által, az Osztrákországban szállítandó lisztre nézve, a wieni tanács által megállapított árakat vette alapul. A lisztkereskedőknek legnagyobb része, (az osztrák kereskedőknek vagy 85, és a magyar kereskedőknek vagy 80%-a), átlátva a malmok álláspontjának jogosságát, a malmokkal tényleg kiegyezett és elfogadta a tőzsdetanács által megállapított árakat, az egyezség alapjául. Azok közül a kereskedők közül, a kik még ki nem egyeztek, egynehányan pörKereskedelmi Jog