Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - Hiteljogi reformok

lés mellett, hogy biztosítási jogunk süigős reformra szorul. Reformra szorul pedig nem csak a biztosítási szerződés jogviszonyait érintő anyagjogi intézkedéseiben, hanem és pedig kiváltképen azokban a közrendészeti intézkedésekben, amelyekkel az állam addig is, amig minálunk is beköszönthet a biztosítási monopólium boldog korszaka, kell hogy körülvegye a biztosító intézeteknek a működését abból a czélból, hogy azok valójában megfelelhessenek annak a nagyjelentőségű közgazdasági előnynek, amely a biztosításban megnyilvánul. Hogy a biztosítási jog ujabb szabályozásával egyúttal ujabban kell szabályozni a biztosítási ügynökök jogi állásának a kérdését is, az oly természetszerű követelménye a biztosítási anyagi jog czélszerü szabályozhatásának, hogy azt nem kell indokolni azok előtt, akik ismerik a biztosítási ügynököknek következményeiben oly nagyfontosságú, és valljuk be, hatásaiban oly annyira káros ingerencziáit magára a biztosítási szerződésre. Szabályozni kell pedig ezeknek a biztosítási ügynököknek jogi állását a biztosítási joggal kapcsolatban, amint ezt Beck Hugó curiai tanácselnök is ismeretes javaslatában tette, amely javaslat, hogy mily helyes alapelveken épült fel, tanúsítja az a körülmény, hogy a külföld több törvényhozásai azokat, bennünket mellőzve, már törvénybe is iktatta. A kereskedelmi törvény első részében reformálásra vár továbbá a czégjog, amelyre nézve csak arra akarunk utalni ezúttal, hogy amig ugy a kereskedelmi törvénynek e részbeni intézkedése, amint az annak alapján kifejlődött joggyakorlat csakis a bejegyzett czégnek biztosítja a czégbitorlási keresettel érvényesíthető czégoltalmat, addig az Ausztriával kötött ujabbi és az 1908. évi XII. t.-czikkbe iktatott szerződés XVII. czikkében Ausztriával szemben arra köteleztük magunkat, hogy nem csak a bejegyzett czégek, hanem a kereskedelemben és a forgalomban használt neveket is törvényes oltalomban részesítsük; és az ipari tulajdon védelmére Washingtonban létrejött és az 1913. évi VIII. t.-czikkbe iktatott szerződés VIII. czikke is ugyancsak arra kötelez, hogy a kereskedelmi nevet, a bejegyzés kötelezettsége nélkül, védelemben részesítsük, még pedig tekintet nélkül arra, hogy alkatrésze-e valamely gyári vagy kereskedelmi védjegynek vagy nem. Reformra szorul továbbá a kereskedelmi törvénynek ebben a részében a segédszemélyzetre vonatkozó fejezet, és különösen szabályozást igényel a kereskedelmi ügynökök jogi állásának a nagy horderejű kérdései, amint ezt különben egyik parlamenti beszédében az igazságügyminiszter nem csak maga is elismerte, hanem egyúttal azt is közölte, hogy ez a kérdés már megoldás alatt áll. Itt van továbbá a tisztességtelen versenynek a kérdése, amelyre nézve nem csak hogy kötelezettséget vállaltunk Ausztriával szemben annak mielőbbi megoldására, hanem az életnek mind számosabban fellépő egyes eseteiben védtelenül állottunk a gazdaságilag erősebbek túlkapásaival szemben, amely állapotnak veszedelmét csak azzal kerülhettük ki, hogy joggyakorlatunk helyesen ismerte fel az ebben a kérdésben követendő irányt. A kereskedelmi törvénynyel kapcsolatban felemiitett ezek a reformok azonban még nem merítik ki, a megoldásra váró hiteljogi reformok sorozatát. Alig van területe hiteljogunknak, ahol sürgős tennivalónk nem akadna. Hiszen itt van egyebek között a tőzsdereform, amelynek létesítését ugyancsak az Ausztriával legutóbb kötött kereskedelmi szerződésben kötelezőleg magunkra vállaltuk, de itt van különösen a csőd/og reformjának a nagy kérdése. Megnyugvással vesszük ugyan tudomásul az igazságügyminiszterium legutóbbi communiquejéből, hogy ebben a tekintetben a csődön kivüli kényszeregyezségre vonatkozó törvénytervezet előmunkálatai már megkezdettek és e részben csak azt kivánjuk ezúttal kiemelni, hogy itt különösen ugy a létrejött egyezség megtámadhatóságának a megkönnyítésével egyrészt, mint megfelelő súlyos büntetőjogi felelősség megállapításával másrészt a kijátszás esetét kell megnehezíteni; a csődön kivüli kényszeregyezség intézményének a megalkotásával azonban még korán sem nyernek elintézést mindazok az egyéb kérdések, amelyek a csődjog terén megoldást igényelnek. A csődben való megtámadási jog egyes tulhajtásainak a megfelelő rendezése, amelyek közül csak arra kívánunk reámutatni, hogy helyénvaló lenne talán azt is consideratio tárgyává tenni, hogy nem kellene-e a betéti üzlettel kapcsolatban a betétek kifizetését és biztosítását bizonyos esetekben a megtámadhatóság alól kivenni, továbbá a csődön kivüli megtámadás kérdésének a szabályozása és különö-