Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 1. szám - A részvénytársasági alapitók felelőssége

sen, amint ezt már más alkalommal ismételten kifejtettem, a pénzintézetek csődjére vonatkozólag a moratórium intézményének a megalkotása, mindezek oly kérdések, amelyek nemcsak, hogy már évtizedeken át megfontolás és megvitatás tárgyát képezik, hanem a melyeknek sürgős megoldását épen az utóbbi idők súlyos válságai halasztást nem tűrő módon követelik. Nem elég tehát a csődjog terén egyes novelláris intézkedésekkel egyes bajokon segíteni, hanem a csődtörvénynek általános revízióját kell tervbe és munkába venni, ha azt akarjuk, hogy azoknak a kérdéseknek az egész complexuma megfelelő szerves rendezést nyerjenek, amelyek szabályozást igényelnek. És most, amikor még örvendetes tudomásul vesszük, hogy az egységes váltójog megalkotása küszöbön áll és hogy az eziránti törvényjavaslat nem csak, hogy kész, hanem már legközelebb azt a képviselőház elé is terjesztik, még csak egy kérdésre kívánjuk az illetékes tényezők és különösen az igazságtigyminiszter urnák mindenre kiterjedő figyelmét felhívni: és ez az ingó jelzálog intézményének a kérdése. Aki ismeri a mai gazdasági forgalomnak hiteligényeit, aki tudja, hogy az ingó vagyon ma voltaképen csakis az annak folytán megerősödött személyes hitel alakjában szolgálhat a szükséges hiteligények kielégítésének alapjául és tudja azt is, hogy ennek folytán az ingó vagyon illegális vagy legalább is illoyalis uton kell, hogy a szükséges hiteligények kielégítési alapjául felhasználtassék és tudja azt, hogy az ingó vagyon hitelszükségleti alapul ma törvényes alakban csakis a mai gazdasági viszonyokban már bele nem illeszthető tulajdonjog fenntartásának az intézménye utján szolgálhat és aki tudja azt is, hogy pl. itt Budapesten specziálisan erre a czélra vagyis az ingó jelzálog fictiv megteremtésére már több pénzintézet is alapíttatott, amely pénzintézetek kávéházak és vendéglői és hasonló üzletek finanszírozását végzik ezen az alapon, vagyis a pactum reservati dominii-nak, illetve a voltaképen eladott, de formálisan csak használatul átadott berendezés bérbeadásának az alapján, amelyeknek hiteligényeit az általunk javasolt alapon a „warrant hötelier"-ről szóló legújabb franczia törvény elégíti ki, az bizonyára velünk együtt azon az állásponton van, hogy az ingó jelzálog jogintézményének a megalkotása egy nagy gazdasági szükség, amely az ingó zálog megszerzésének mai, csakis a zálogházak igényeit kielégíthető alakja mellett, sürgős megvalósítást igényel. A részvénytársasági alapítók felelőssége. Irta : Dr. Schuster Rudolf, kir. curiai bíró. A részvénytársaság alapítása — a mint erre többször már rámutattunk — nálunk ugyszólva semmiféle ellenőrzésnek alávetve nincs. Nálunk az alapítási folyamat alatt történhetnek a legképtelenebb dolgok — és nincs törvényes szabály, mely azt meggátolhatná és nincs az a közeg, mely ellenőrzést gyakorolhatna, mert az ellenőrzésre hivatott közeget, t. i. a felügyelőbizottságot — csakis az alakuló közgyűlésen választják meg, vagyis akkor, mikor az alapítást már befejezték és az alakuló közgyűlés az alapitókat a felelősség alól már feloldotta. Ezzel kapcsolatban áll törvényünknek az alapítók felelősségére vonatkozó hiánya, azaz, hogy az alapítók felelősségének kérdése majdnem teljesen szabályozatlan, a törvénynek e kérdésre vonatkozó rendelkezései nem csak hiányosak, hanem igazán szegényesek. A kereskedelmi törvény 152. §-a szerint ugyanis az alapítók a részvényekre befizetett pénzekért az aláíróknak, vagy ezek jogutódainak egyetemlegesen felelősek, a mig őket a közgyűlés fel nem oldja. A 154. §. (utolsó bekezdése) szerint pedig, ha az alakuló közgyűlést két hó alatt össze nem hívják (helyesebb lenne talán: ha két hó alatt meg nem tartják, mert a két hónapon belül való megtartáson és nem az összehíváson van a fősuly) a befizetők pénzeiket visszakövetelhetik, mely visszafizetési kötelezettség az alapitókat egyetemlegesen terheli. Ha a kereskedelmi törvény ezeket a rendelkezéseket nem tartalmazná, senki sem érezné a hiányt, mert ezek magától értető rendelkezések, miután már az általános magánjogi elveknél fogva mindenki tudja, hogy az alapítók a nekik átadott pénzért felelősek és hogy azt meg nem tarthatják alap nélkül. Felesleges azt törvénybe iktatni és ez által azt a látszatot kelteni, mintha a törvény az alapítók felelősségét szabályozta volna. Vagy talán nem értetődik magától az is, hogy az alapítók nem csak az aláíróknak, hanem a jogutódainak is felelősek ? Vagy talán kételkedett-e