Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Orosz törvény az üzletátruházásról

158 Kereskedelmi Jog 8. sz. járó közvetítési dijat tényleg meg is kapta. Kérte a kereset elutasítását a kereskedelmi törvény 546. §-a alapján azért is, mert a szálloda bérbevétele 4 hónapi próbaidőtől feltételezetten történt, amely próbaidő végén 1911. október hó 1 én a bérlő U. A. a szerződéstől tényleg vissza is lépett, továbbá azért is, mert a keresetben jelzett ingatlan bérletének közvetítése kereskedelmi ügylet jellegével nem bir. Előadta továbbá alperes, hogy amennyiben felperesnek vele szemben közvetítési dijra igénye volna is, csak egy évi bérösszeg vehető alapul s ennek is a kereskedelmi törvény 547. § a értelmében csak l/t°/o-a volna felperes részére megítélhető. Felperes az általa közvetített ügylet ideiglenes vagy feltételes voltát tagadta s előadta, hogy alperes a közvetítési dij fizetésére kifejezetten köteleztetett, előadta továbbá, hogy közvetítési dij követelésére azért is igénye van, mert szállodai, kávéházi és vendéglői üzletek bérletének közvetítésével iparszerüleg foglalkozik. A kir. törvényszék perfelek állításaira a tanú és szakértői bizonyítást a 4897/911. és 2846/1912. polg. számú végzések értelmében elrendelte és foganatosította. Nem vitás a felek között, hogy felperes szállodák és vendéglők, továbbá kávéházak eladásának és bérletének közvetítésével iparszerüleg foglalkozik s hogy alpereshez kérdést intézett vájjon liptószentmiklósi szállodáját bérbe adni nem volna-e hajlandó és nem vitás, hogy amikor alpéres arra hajlandónak mutatkozott, felperes U. A.-nak Gyulafehérvárra küldött értesítés után és annak utána, hogy őt U. A megelőzőleg egy szállodabérlet közvetítésére felszólította, U. A.-val alpereshez Liptószentmiklósra utazott. Utóbbi alkalommal az alperes tulajdonát képező szállodára és kávéházra nézve egyrészt alperes mint bérbeadó és másrészt U. A.-né képviseletében férje U. A. mint bérbevevő között egy hat évre szóló és minden próbaidő kikötése nélkül megkötött végleges bérleti szerződés jött létre, ugy hogy a bérletösszeg évenkint 12.000 koronában, s azonfelül az átvett felszerelési tárgyak használati dija évi 3500 koronában lett megállapítva. U. A.-né utóbbi összeget ugyan férjétől eltérőleg évi 3750 koronában jelölte meg, a kir. törvényszék azonban utóbb jelzett használati dijat 35C0 koronában találta megállapitandónak, azért mert U. A. tanú, aki a szerződés megkötésénél személyesen közreműködött, a szerződés feltételeire kétségkívül jobban emlékszik vissza. Ugyancsak U. A. és neje tanuk vallomása által bizonyítva találja a kir. törvényszék, hogy a fenti bérletre vonatkozó alkudozásoknál a szerződés megkötésébe felperes befolyt, az alkudozásokban maga is részt vett, a szerződés alapját és mellékletét képező leltárt U. A. lanu vallomása szerint alperes egyenes felhívásra egybeállította és hogy ezen utóbb jelzett tevékenysége több nap és pedig U. A.-né szerint legalább 3 nap, U. A. vallomása szerint pedig 8 napi munkát és ennek következtében Liptószentmiklóson való tartózkodást vett igénybe. U. A. tanú vallomásával beigazolva jelentkezik, hogy nevezett a keresetben jelzett szállodabérlet közvetítéséért felperesnek 300 koronát kifizetett. Nem vitás felek között, hogy felperes a fentebb jelzett tevékenységét megelőzőleg a szállodabérlet közvetitéséért alperessel szemben közvetítési dijat a maga részére ki nem kötötte, ámde U. A.-né tanú vallomása szerint felperes a szálloda átvétel idejében s a vételár — helyesen bérösszeg — első részletének fizetésekor alperestől a jutalékot követelte, amikor is alperes kijelentette, hogy jelenleg pénze nincs, de majd máskor kifizeti, U. A. tanú vallomása szerint pedig a tanú figyelmeztette alperest, hogy felperes jutalékát követeli, mire alperes kijelentette, hogy jelenleg nincs miből, de majd megfizeti, s nem kívánja, hogy neki más ingyen dolgozzék. A jutalék nagyságáról tanú szerint nem volt szó. A nevezett két tanú fentebb ismertetett vallomásából pedig nyilvánvaló, hogy alperes felperesnek a fenti szállodabérlet megkötése körül kiérdemelt jutalékának kifizetésére az összeg megjelölése nélkül feltétlen kötelezettséget vállalt. Minthogy pedig közvetítésnek fogalma mindannyiszor megállapítható, amikor az ügylet a közvetítőnek, akár csak előkészítő tevékenységével olyan okozati összefüggésben áll, hogy az ügylet létrejötte eme tevékenység eredményeként jelentkezik; és minthogy felperes részéről a jelen perbeli keresetben eme tevékenység annál is inkább megállapítható, mert a szerződést megkötött felek egymástól távol laktak, egymást nem is ismerték, az ügylet létrejötte érdekében felperes által összehozattak, az ügylet tényleg létrejött s felperes az ügylet létrejötte és a szállodabérlet megkötése körül is alkudozásokban való részvétel, s az átadás alapját képező leltár összeállítása által közvetlenül is közreműködött. Mindezen körülményekből a kir. törvényszék megállapítja, hogy felperes a jelen perbeli esetben ugy alperes, mint U. A, illetve neje érdekében közvetítői tevékenységet fejtett ki. Ezen közvetítői tevékenység díjazására felperes jelen esetben, mint szerződő féllel szemben, közvetítési dijnak külön kikötése nélkül is igényt tarthatna. Igényt nyújt arra felperesnek ugy a kereskedelmi törvény 534., 546, 547., mint annak 284. § a is. A szállodásokat, vendéglősöket és kávésokat ugyanis az állandó joggyakorlat keres-