Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Orosz törvény az üzletátruházásról

8. sz. Kereskedelmi Jog 159 kedőknek tekintvén, kereskedelmi üzlet folytatásához tartozó bérleti üzletet is még azon esetben is, ha a bérlet tárgyát ingatlan is képezi — kereskedelmi ügyletnek minősiti és pedig azért, mert a kereskedelmi törvény 262. §-ban foglalt rendelkezés csak az ingatlanok terhére, de nem azoknak bizonyos érdekkielégitését czélozó ideiglenes használatára vonatkozik. A szállodák, vendéglők és kávéházak bérletének mint kereskedelmi ügyletnek köz vetítése tehát a kereskedelmi törvény 534. §-a értelmében alkuszi ügyletnek s felperes mint aki ily ügyletek közvetítésével a fentiek szerint foglalkozik, alkusznak tekintendő és mint ilyen a kereskedelmi törvény 546. §-a értelmében a közvetítési dijat kikötése nélkül is követelni jogosult. Minthogy azonban felperes a fentebb meghatározott, a kereskedelmi ügyleteket képező közvetítéssel a saját nevében foglalkozik, a kereskedelmi törvény 3. §-a értelmében az esetleges alkusz minőségtől eltekintve is kereskedőnek tekintendő és ekként a kereskedelmi törvény 284. §-a szerint is az üzletkörében végzett ügyletekért vagy teljesített szolgálatokért előleges kikötés nélkül is a helybeli szokásnak megfelelő dijat követelhet. M. kir. Curta: A másodbiróság Ítéletének felebbezett azt a rendelkezését, amely szerint az alperes 687 kor 50 f tőkének, azután 1911. évi július 2. napjától járó 5°/o kamatnak a fizetésére kötelezte, helybenhagyta, ugyanannak az Ítéletnek felebbezett többi részét azonban megváltoztatja és az alperest végrehajtás terhével arra is kötelezi, hogy felperesnek a már megítélt 687 kor. 50 f. tőkén és kamaton felül további 707 kor. 50 f. tőkét, vagyis összesen 1395 kor. tőkét stb. fizessen. Indokok: Az elsőbiróság vonatkozó indokai alapján, melyeket a kir. Curia is magáévá tett, helyesen fejtette ki azt, hogy a szóbanforgó esetben felperest mindegyik féltől 172%) díj illeti meg, amely a bérösszeget 93.000 kor. véve alapul 1395 kor. Váltó. 98. A tulajdonjog fentartása a vételi ügyletet meg nem történtté, vagy a tényleg szolgáltatott árukat ki nem szolgáltatottakká nem teszi; ezért ily esetekben az érték ki nem szolgáltatására irányuló kifogás nem érvényesíthető. (M. kir. Curia 576/V. 1913. sz. — 1914. február 3.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint váltóbiróság: A sommás végzést hatályában fentartja stb. Indokok: Alperesnek azt a kifogását, hogy ő a kereseti váltó ellenében ellenértéket nem kapott, figyelembe venni nem lehetett, mert alperes maga is beismerte, hogy felperestől ellenértékül kikötött cséplőgarniturát megkapta, az a védekezése pedig, hogy az első izben küldött 12 lóerős motor rossz volt, meg nem állhat, mert nem vitás, hogy azt felperes egy 16 lóerős motorral kicserélte, azt az alperesi védekezést pedig, hogy ez a 16 lóerős motor is rossz volt, megczáfolják az F., továbbá H. M. alatti levelek, amelyek egyúttal megczáfolják alperesnek azt az állítását is, hogy a cséplőkészletre vonatkozó ügylet hatálytalaníttatott. Nem jöhet figyelembe az az alperesi védekezés sem, hogy az ellenérték ki nem szolgáltatása azon az alapon is megállapítandó, hogy a felperes a cséplőkészletet tulajdonjog fentartásával adta el, mert a tulajdonjognak a vételár kifizetéséig való fentartására irányuló kikötés sem magát a vételi ügyletet nem teszi meg nem történtté, sem pedig a tényleg kiszolgáltatott árukat nem minősiti ki nem szolgáltatottakká. Nem volt figyelembe vehető az alperesnek az a kifogása sem, hogy a kereseti váltók azért nem érvényesíthetők, mert annakfolytán, hogy a felperes a vételár fedezetéül adott korábbi lejáratú váltók alapján a cséplőkészletet elárvereztette, azt az árverésen ő maga megvette és elvitette, az ügylet megsemmisült. Az a körülmény ugyanis, hogy a felperes a cséplőkészletet egy fennálló követelése kielégítése végett elárvereztette, azt ő maga megvette és elvitette, amihez felperesnek kétségtelenül joga volt, a vételi ügyletet semmissé nem tette és igy ezek a körülmények felperest szintén nem gátolhatják abban, hogy hátralékos vételár követelését a fedezetül szolgáló váltók alapján érvényesíthesse. Nem voltak figyelembe vehetők alperesnek azok az odavetett kifogásai sem, hogy a felperes nem törvényes és jogos uton jutott a váltók birtokába és hogy a váltók elévültek, mert alperes azt sem adta elő, hogy miért nem jogos uton szerezte meg felperes a váltókat és hogy miért volnának a váltók elévültek, amit magukból a váltókból megállapítani egyáltalában nem lehet, épen igy nem indokolta meg alperes azt a kifogást sem, hogy felperes a váltókat jogtalanul töltötte ki, enélkül pedig ez a szintén csak odavetett határozatlan kifogás szintén nem vehető figyelembe. Nem volt elfogadható alperesnek a fizetés végetti bemutatás és az óvás hiányára alapított kifogása sem, mert a váltók a felperesnél lévén fizetendők, azokat a felperes az alperes lakhelyén fizetés végett bemutatni nem is tartozott. Óvás hiánya pedig a V. T. 44. §-a 2. bekezdésére tekintettel, azért nem menti alperest, mert ő nem bizonyította, hogy a váltók óvásra rendelt határidő alatt nem voltak a felperes birtokában. Végül nem volt figyelembevehető alperesnek az a minden jogi alapot nélkülöző kifő-