Kereskedelmi jog, 1914 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1914 / 8. szám - Orosz törvény az üzletátruházásról

fizetett biztosítási dijat, mert I. r alperes, mint a K. T. 223. §-a alá eső biztosító szövetkezet czégét be nem jegyeztetvén, jogilag létezőnek nem volt tekinthető, az általa megkötött ügyletek tehát semmisek voltak és igy a befizetett biztosítási dijak teljes összegben visszajárnak. Felperes ezen álláspontja azonban téves. Azt a felperes maga is elismeri, hogy I. r. alperes a K. T. életbeléptetése előtt törvé nyesen megalakult és működött. I. r. alperes tehát a K. T. 228. §-a, mely kizárólag újonnan alakuló, s a K. T. hatálya alá tartozó szövetkezetekre vonatkozik, nem alkalmazható. Kétségtelen ugyan, hogy I. r. alperes a K. T. életbeléptetését követő 6 hónap alatt czégét bejegyeztetni tartozott. Ennek elmulasztása azonban nem azzal a következménynyel jár, hogy 6 hónap elteltével alperes a K. T. 228 §-a értelmében nem létezőnek tekintendő, hanem, hogy a bejegyzésre a K. T. 551. § a értelmében a 21. §-ban meghatározott pénzbírság terhe alatt szorítandó. Ugyanis a K. T. 4. §-a értelmében a kereskedőkre vonatkozó határozatok a kereskedelmi társaságokra is alkalmazandók. Az 551. §. értelmében pedig a K. T. azon határozatai, melyek szerint a kereskedelmi czégek a czégjegyzékbe való bevezetés végett bejelentendők, azon kereskedők által is megtartandók, akik üzletüket a K. T. hatályba lépte előtt már megkezdték, akár volt bejegyezve, akár nem. A késedelmesek a törvényes határozatok megtartására a 21. §-ban kiszabott bénzbirság terhe alatt szoritandók. Világos a törvény ezen rendelkezéséből, hogy a bejegyzés körül a törvényes határozatok elhanyagolása, vagy egyenes megtagadásának nem az a következménye, hogy a kereskedelmi társaság elveszti abbeli jellegét, de különösen nem az, hogy a társaság felszámolás nélkül egyszerűen megszűnik, vagyis nem létezőnek tekintendő, hanem megtartva minden tekintetben kereskedelmi társaság jellegét, a czégjegyzékbe leendő bejegyzésre kényszeritendő. Áll az annál inkább, mert a közigazgatásilag jóváhagyott alapszabályokkal bíró magánjogi egyesület a K. T. hatálya alatt sem tekinthető nem létezőnek, ha üzletkörét a K. T. 223. §-a alá eső ügyletekre utóbb kiterjeszti, hanem a közigazgatási hatóság által czége bejegyzésére utasítandó, esetleg pedig szabályszerűen feloszlatandó. A jelen esetben ez nem történt meg. Minthogy tehát a törvény a K. T. életbeléptetése előtt megalakult társaságokat a K- T. életbeléptetése után is ilyeneknek ismerték el, annak daczára, hogy czégüket be nem jegyeztették, és minthogy ezek szerint felperesnek az I. r. alperes nem létezésére alapított és a K. T. 228. § ából II—IV. r. alperes nem létezésére alapított és a K. T. 228. §-ából II-IV. r. alperessel szemben levont következtetései alappal nem bírnak; felperest keresetével valamennyi alperessel szemben el kellett utasítani. Mint pervesztest, felperest az 1868. évi LIV. t.-cz. 251. §-a értelmében, a perköltség megfizetésére is kötelezni kellett. Az ügyvédi munkadíj és kiadás iránti intézkedés az 1868. évi LIV. t- cz. 252. §-án alapszik. A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, indokainál fogva és még azért, mert a K. T. 453. §-ának az a rendelkezése, hogy a biztosítási alap kimutatása előtt a biztosítási vállalatok czégbejegyzésének és az üzlet megkezdésének helye nem lehet, csak az újonnan alakuló biztosítási vállalatokra vonatkozik, ennélfogva az a körülmény, hogy I. r. alperes a K. T. hatályba léptétől kezdve addig, amig czégét bejegyeztette (1894. február 5.) a biztosítási alapot ki nem mutatta, ezt a kormányhatóság engedélyével megalakult és működésben levő egyesületet nem létezővé és ügyleteit semmisekké nem teszi. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét felhozott és felhívott indokainál fogva helybenhagyja. Alkuszi ügylet. 97. Az, aki alkuszi ügyletekkel (közvetítés) iparszerüleg foglalkozik, előzetes kikötés nélkül is követelhet az általa közvetített ügy'et után közvetítési dijat. (M. kir. Curia 706. 1913. V. sz. — 1914. febr. 13.) A rózsahegyi kir. törvényszék: Alperest kötelezi, hogy felperesnek 1395 kor tőkét stb. fizessen meg. Indokok: Felperes közvetítési dij czimén alperest 1410 korona tökének, annak a kereset beadásától járó 5% kamatainak és a perköltségeknek megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét arra alapította, hogy alperes a tulajdonát képező liptószentmiklósi szállodáját a felperes közvetítése mellett adta az 1911. évben bérbe U. A.-nak és pedig egymás után következő 6 évre évi 12.000 korona bérösszeg mellett és a berendezési tárgyakért külön fize tendő évi 3750 korona fizetésének kötelezettségével. A hat évre fizetendő bér és a berendezési tárgyak 6 évi használati dijának összegét, 94.500 koronát vévén alapul, ezen összegnek 172% át tényleges követelését 1400 koronában számította fel. Alperes felperest keresetével elutasítani s ugyan őt a perköltségek megfizetésében is marasztalni kérte. Tagadta, hogy felperesnek a szálloda bérbeadásának közvetítésére megbízást adott volna, s előadta, hogy felperes közbenjárása csupán U. A. meghatalmazása alapján történt, akitől felperes a fenti czimen