Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 4. szám - A tűzkár elleni biztosítás és a büntető bíróság ítélete

62 Kereskedelmi Jog Mindenek előtt ugyanis csak azt kérdezzük, vájjon miféle jogszabályon alapszik-e az a felfogás, hogy a büntető biró által hozott Ítélet, mely a bűnösséget megállapitja, annyira kötelező a polg. biróra, hogy semmiféle bizonyítást nem enged meg? Erre se törvényt, se rendeletet felhozni nem lehet, mert nincs, kivéve az 1874. évi XVI. t.-cz. (váltóhamisításról) és 1874. évi XXII. t.-cz. (.hamis és vétkes bukásról"), mely törvények ugyanis kimondják, hogy az illető tárgyban hozott büntető Ítélet a polg. bíróságra (váltó és csődbíróságra) kötelező. E két törvényen kívül más törvény ily kötelező jogszabályt nem tartalmaz, amiből talán éppen arra lehetne következtetni, hogy minden más esetben a büntető biró ítélete nem kötelezi a polg. birót. Ennek daczára azt látjuk, hogy bíróságaink kijelentik, hogy „jogszabály" az, miszerint a polg. biró a büntető bírónak a bűnösséget megállapító ítéletét elfogadni tartozik. De hogy ez nem-e csak olyönalkotta „jogszabály", melyet csak jóindulatú ráfogás minősített jogszabálynak, — az már más kérdés. Az általunk kifogásolt álláspont támogatására fel szokták hozni, hogy ha a büntető biró a bűnösséget már kimondta, nem lehet tűrni azt, hogy a polg. biró azt az Ítéletet felforgassa és ellentétes conclusióra jusson, ez ellenkeznék az ítélt dolog fogalmával is, ellentétes ítéletek keletkeznének és ez jogbizonytalanságot idéz elő. Az ilyen és ehez hasonló érvelés azonban jogi rövidlátásnak mutatkozik. A polg. biró ugyanis nem is nyul a bűnösség kérdéséhez, a polg. biró azt sehogyse bántja, a vádlott ám állja ki a reászabott büntetést; ebbe a polg. biró nem avatkozik és nem is szándékozik beleavatkozni. Ha pedig arról van szó, hogy a sértett kapjon-e kártérítést — ebben a kérdésben már a polg. biró az ur, reá nézve az előtte fekvő egész anyag, beleértve a büntető ügyi iratokat és ítéletet is, mérvadó, ezt ö mérlegeli önállóan és nem mérlegelteti azt előzetesen a büntető biró által. Talán vannak, még pedig sokan, kik mosolyognak ily „naiv" felfogás felett. Ez nem bánt minket és arra utalunk, hogy odáig valahogy mégis csak eljutottunk, hogy a polg. bírónak megadják abban az esetben az önálló mérlegelési és döntési jogot, midőn a bün4 sz. tető biró felmentő Ítéletet hozott. Ily esetben megengedik, hogy a polg. biró kimondhatja, hogy a felmentő büntető ítélet daczára az alperesnek (felmentett vádlottnak) kártérítési kötelezettségét megállapitja. Ilyen esetben tehát nincs-e itélt dolog, nincs-e ellentétes határozat, nincs-e felforgatása a büntető bírósági ítéletnek ? Nem látható át, hogy a polg. biró miért legyen kénytelen máskép eljárni, ha a büntető ítélet felmentő, miért máskép, ha elitélő ? Ezt a „jogszabályt" nem értjük. Csak ki kell bontakoznunk abból a megszokott eszmekörből és igazán nem lesz nehéz, ahoz a szabadelvűbb felfogáshoz csatlakozni, melynek előjelei is vannak már. így pl. közigazgatási hivatalnok elleni fegyelmi eljárás után a polg. biró a kártérítési kötelezettség kérdését önállóan birálja el és függetlenül attól, vájjon a fegyelmi bíróság felmentő vagy elmarasztaló határozatot hozott. Ez most állandó gyakorlatnak mondható. Egy másik esetben a biztosított a padlásán gyúlékony anyagot gyűjtött, a ház leégett. A kir. Curia a kártérítési összeget megítélte, daczára annak, hogy az illető kihágásért el lett ítélve; nem lett bizonyítva, hogy a gyúlékony anyag felhalmozása, tehát a biztosított tárgy idézte elő a tüzesetet.2) Ez az eset nem congruál a mi esetünkkel, melyből kiindultunk, de a büntető ítélettől való emanczipálási hajlamot árul el. Annak a felfogásunknak támogatására, hogy a polg. birót a büntető ítélet, nem csak ha felmentő, hanem ha elmarasztaló is, nem köti, hanem a polg. biró ebben az esetben is önállóan eljárni jogosult, felhozzuk még a következőket : A bűnvádi prdts 491. §. ugyanis azt mondja, i hogy a sértett fél a jogerős büntető ítéletben foglalt megállapításon túlmenő vagy elutasított magánjogi igényével a polgári bírósághoz fordulhat, mely az igény felett önállóan határoz. Vagyis e §. szerint a büntető ítélet — még pedig a bűnösséget megállapító — a polg. birót nem köti, mert a törvény világos rendelkezése szerint önállóan jár el. E szerint tehát a pozitív törvény engedi meg, hogy a polg. biró a magánjogi igény elbírálásánál teljesen önállóan járjon el, mintha a büntető biró nem is ténykedett volna. 2) Magyar Dtár. IX. 666. lap, Curia 1901. május 14-én 1132/900. sz.