Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 4. szám - A tűzkár elleni biztosítás és a büntető bíróság ítélete

4 sz. Kereskedelmi Jog 63 Látjuk tehát, hogy a törvény nem fél az itélt dologtól, nem fél az ellentétes ha ározatoktól. Ha mindezeknek dtczára valaki a felfogásunkat még mindig naivnak találná és azt mondaná, hogy nem jól értelmezzük e §-t, ezeknek megnyugtatás* végett utalunk a §-hoz fűzött indokolásra. E szerint ugyanis a sértett fél tartozik „a büntető bíróság Ítéletével szemben uj bizonyítékot felhozni (tehát bizonyítási eljárásnak büntető ítélettel szemben helye van), ami az ujabbi eljárást némi vonatkozásba hozza a bűnvádi perrel. A polg. bírónak abból a jogából, hogy az igény felett önállóan határoz, önkényt folyik, hogy e részben teljesen független a büntető bíróság megállapításától. Az ellentétes Ítéletéit hozása, mely ebből előállhat, nem tűnik fel viszásnak, mert a magánjogi igény eldöntése csak mellékes tárgya a bűnvádi eljárásnak, önálló elbírálás pedig a polg. bíróság természetes hatáskörébe t&rtozik." Ez világos rendelkezés. Igaz, hogy a tűzkár elleni biztosítási esetben, melyből kiindultunk, a magánjogi igény a büntető eljárásban a dolog természete szerint szóba sem kerülhetett, de ez közömbös, mert a bűnvádi eljárásnak id. §-a büntető ítéletnek a hozandó polg. ítélethez való viszonyát elvi alapon állapítja meg, még pedig éppen az általunk e sorok rendén hangoztatott irányban, vagyis abban az irányban, a mint ez a német polg. prdts. életbeléptetése alkalmával el lett fogadva: „Der Civilrichter entscheidet nach freier Uberzeugung, ob die vom Strafrichter festgestellten Tatsachen für wahr zu erachten sind."3) Ami ezek után a fent emiitett tüzkárbiztositási esetet illeti, hangsulyozandónak véljük, hogy nagyon gyakran fog előfordulni az eset, hogy a büntetőjog szempontjából gondatlanság fenforog, a polg. biró azonban a 477. §-ban irt vétkességet nem látja fenforogni, ez a kettő a polgári jog és büntető jog szempontjából más-más fogalom lehet. így pl. a kir. Curia kimondta egy konkrét esetben, hogy a töltött fegyverrel való utazás nem állapítja meg a biztosítottnak vétkességét4) ; ily esetben pedig a büntetőjogi gondatlanság megszokott állapíttatni. •) Civilprozessordnung Syden-Busch 10. kiad. 136—137.1. Az itt tárgy-lt kérdés részleteire nézvelásdmég czikkirónak a Jogtud. Köziöny 1908. évi 23 és 24. számaiban megjelent „a bűnt. biró által hozott Ítéletnek jogha'álya a po'g. perben" cz. czikkét. «) Magyar Dtár 667. L Curial903.máj. 2-án 1265/902. Gondoljunk továbbá arra az esetre, midőn a biztosítottnak egy alkalmazottja vétkes, menynyire fog itt a polg. vétkesség és a büntetőjogi gondatlanság egymástól eltérni? Vagy pl. ha a biztosított maga kereskedő, akkor a polg. bíró tőle a rendes kereskedő gondosságát fogja ; követelni (seresk. törvény 271. §.). mig a büntető bíró a gondatlanság elbírálásánál más szempontból fog kiindulni stb. Ezeket csak annak illusztrálása végett hozzuk fel, hogy a keresk. törvény 477. §. szerinti vétkesség és a btkv. 425. §. szerinti gondatlanság igen gyakran nem fogja egymást fedni, ugy hogy a polg. bírónak már ebből az okból sem szabad minden bizonyítás kizárásával egyszerűen elfogadni azt, amit a büntető j biró 425. §. alapján megállapított. Neze ünkben megerősít az az irány is, melyet a modern biztosítási jog követni látszik. Nagyon szétágazók voltak ugyanis a nézetek abban a kérdésben, vajon mily fokú vétkesség az, melynek fenforgása esetén a biztosító liberálva lesz. A többség eddig arra hajlott, hogy ahoz a vétkességnek a legkisebb foka is elegendő.5) Ma már azonban más irány látszik előtérbe lépni. Az 1910. évi január 1-én életbelépett német biztosítási jogi törvény (VersicherungsAntrag) 61. §. szerint ugyanis a biztosító csak akkor mentetik fel a fizetési kötelezettség alól, ha a biztosított a biztosítási esetet szándékosan vaqy nagyfokú gondatlanság által 'idézte elő („vorsátzhch oder durch grobe Fahrlássigkeit"). A büntető biró pedig ehez alkalmazkodni nem fog. A jelen sorok rendén felhozottak talán indokolttá teszik azt a felfogást, hogy a polg. biró akkor jár el helyesen, ha nem elégedik meg azzal, hogy a büntető bíró a bűnösséget már megállapította, hanem akkor, ha a büntetőügy iratait beszerezve, az abban előforduló ténykörülményeket és bizonyítékokat önállóan mérlegeli, szükség esetén további bizonyítékokat beszerez és csak mindezeknek alapján alkotja meg véleményét. Helyes polgári birói eljárásnak — nézetünk szerint — csak ez felelne meg. 5) Dr. Beck Hugó : Tanulmányok a biztosítási jogból 150 skv. L