Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 4. szám - A tűzkár elleni biztosítás és a büntető bíróság ítélete

KERESKEDELMI JOG A hiteltörvények (kereskedelmi, váltó-, csőd-, ipar-, szabadalmi jog stb.) minden ágára kiterjedő folyóirat. SZERKESZTŐSÉG £S KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, V.. Visegrádi-utcza 14. Telefon : 71-65. FŐSZERKESZTŐ: GRECSÁK KÁROLY KIR. CURIAI BIRÓ. SZERKESZTŐK: Dr. KUNCZ ÖDÖN ÉS Dr. SZENTÉ LAJOS EGYETEMI M. TANÁR ÜGYVÉD, FELELŐS SZERKESZTŐ. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre .... 20 K. Félévre 10 K. Egyes szám ára 1 K. TIZEDIK ÉVFOLYAM. 4. SZ. MEGJELEN MINDEN HO 1-EN ES 15-EN. BUDAPEST, 1913 FEBRUÁR 15. A tűzkár elleni biztosítás és a büntető bíróság ítélete Irta : Dr. Schuster Rudolf, kir. közigazgatási biró. Tűzkár ellen biztositott személyt a biztosítási összeg megfizetése iránti keresetével elutasították, mert az Ítéleti indokok szerint a keresk. törvény 477. §. érelmében a biztosító nem köteles azt a kárt megtéríteni, mely „a biztositott vétkességéből ered;" minthogy pedig jogerős büntető Ítélet a biztositót a btkv. 425. §-ába ütköző vétségben bűnösnek mondta ki, vétkessége fenforog, mert a büntető uton megállapított vétség tényálladéka magában foglalja a keresk. törvény 477. §. szerinti vétkesség ismérveit, polgári perben pedig „a bűnösség kimondására alapul szolgált tényállás bizonyítása helyt nem foghat." így ítélt a kir. Curia a közel múltban az elsőbirósági Ítéletek most említett indokainak elfogadása mellett.1) Könnyebb megérthetés kedvéért megjegyezzük, hogy a btkv. 425. §-a gondatlanságból származó tűzvész okozása vétségét tárgyalja és a vétségben e §. szerint az bűnös, ki az ott megjelölt tárgyat .gondatlanságból" felgyújtja. : A keresk. törvény 477. §. tehát, mint a | biztosító felelősségét kizáró okot, a biztosítottnak „vétkességét" említi, a btkv. 425. §. pedig „gondatlanságáról szól. Megvalljuk, hogy a Curiának említett döntését sem redelkezésére, sem pedig főkép indokolására nézve nem tartjuk aggálytalannak, még pedig ugy általában, azaz a büntető bírósági i) Curia 1912. október 8-án 242 912. v. sz„ lásd hiteljogi Dtár 1913. L szám (mellékelve a Jcgtud. Közi. 1913. évi 2. számához.) Ezzel azonos curiai Ítélet több van, ugy hogy ez a gyakorlat ez időszerint állandónak mondható Ítéletnek a polg. perre vonatkozó viszonyának szempontjából, mint pedig a szóbanforgó konkrét esetben a „vétkesség" és „gondatlanság" szempontjából. Lehetséges ugyan, hogy sok esetben a büntető biró által megállapított 425. §. szerint gondatlanság a keresk. törvény 477. §. szerinti vétkesség fogalmát felöleli. Ez azonban nem mérvadó, mert felfogásunk szerint a polg. biró ne ítéljen csak azért elutasitólag, mivel a büntető biró büntető eljárással egy büntetőjogi fogalmat már megállapított, hanem utasítson csak akkor el, hogy az önálló saját mérlegelése alapján alkotott birói meggyőződése is az elutasítás mellett szól. Ha pedig más meggyőződésre jut, adjon annak, mint önállóan ítélkező polg. bíró kifejezést és ne törődjék azzal, hogy a büntető bíró mikép itélt; azért téves — nézetünk szerint — az a felfogás, hogy a bűnösség kimondására alapul szolgált tényállás bizonyítása helyt nem foghatna, mert mindegyik, t. i. a polg. bíró és a büntető biró más-más alapon, más czélból és más tárgy felett ítélkezik. Nálunk ez időszerint, fájdalom, még ugy áll a dolog, hogy a büntető bíróság által hozott — elitélő — ítéletnek feltétlen joghatályt tulajdonítanak a polg. perre; ez a büntető ítélet mintegy noli me tangere a polg. bíró előtt. Ezt már régóta igy tanítják, mindenki ezt igy tudja, igy hallja, igy mondja és alkalmazza, így van ez a jelszó jó pénz gyanánt jogi forgalomban, nem nézi azt meg senki, vajon nem hamis pénz-e az, amit neki adtak és amit ő is tovább ad? Pedig ha jól megnézzük az önállóan ítélkező polg. bírónak kritikai szemüvegén át, rájöhetünk, hogy tényleg hamis pénzzel van dolgunk.