Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 3. szám - Belga törvényjavaslat a részvénytársaság alapításáról

56 Kereskedelmi Jog sz. CiCd befejezése és a kétszeri arányos felosztás, kivetés és behajtás megtörténte, mindezekről azonban ezúttal szó sincs. De kétségtelen az is, hogy egyenesen a fenti törvényes rendelkezések kijátszására irányul felperesnek a kereset alapjául szolgáló az az eljárása, hogy az X. szövetkezet ellen vezetett kielégítési végrehajtás során a szövetkezet ellen megítélt követelése behajtása végett ,üzletrész követelések" elnevezés alatt lefoglaltatta azt az összeget, melynek erejéig a'perest, mint szövetkezeti tagot szavatossági kötelezettség terheli azon az alapon, hogy a rendelvény utján beszerzett alapszabályok 11. §. b) pontja szerint a szövetkezet összes kötelezettségeiért az általa jegyzett üzletrész egyszeres összegén felül még kétszeres értékéig terjedő szavatosságot vállalt, s eme foglalás alapján — a lefoglalt követelés behajtására való feljogosítást kieszközölne — érvényesiti alperes ellen azt a jogot, melyet az anyagi jog az ő részére egyedül arra az esetre ad meg, ha a szövetkezet ellen csőd nyittatott és ha a csődeljárásban a kétszeri, arányos felosztási kivetési és behajtási eljárás utján kielégítést nem kap ; mert ez az eljárás meghiúsulását czélozván, annak a kedvezménynek, melyet a törvény a szövetkezeti tagok részére azok egyetemleges felelősségének mérséklése czéljából az által biztositott, hogy a S20vetkezet vagyonából ki nem került tartozási összegeket az összes tagok között és pedig aránylagosan — kétszeri kivetési és behajtási eljárás utján felosztani rendeli és ennek megtörténtéig a szövetkezet hitelezőit elzárja attól, hogy a tagok ellen felléphessenek, s a hitelezőknek csak annyit enged meg, hogy a szövetkezet tagjai ellen csupán akkor és annyiban fordulhassanak, ha és amennyiben a kétszeri arányos felosztás, kivetés és behajtás után is kielégítetlen követelésük maradna fenn és a tagok alapszabályszerü felelősségét a kétszeri arányos felosztás, kivetés és behajtás ki nem meritené. A törvény kijátszásához azonban a bíróság segédkezet nem nyújthat, felperesnek kereshetőségi jogát tehát megállapítani annyival kevésbé lehet, mert a fenti törvényes rendelkezéseknek és annak a körülménynek figyelembe vételével, hogy az alapszabályok 13. §. és 27. §. b) pontja szerint a tagok többszörös felelősségét maga a szövetkezet is csak a veszteség fedezésére és csupán az üzletrészek arányában, közgyűlési határozat alapján veheti igénybe, nyilvánvaló, hogy a szövetkezeti tagnak az alapszabályokban a jegyzett üzletrész többszörös értéke erejéig meghatározott felelőssége nem alapit meg a szövetkezet részére ennek vagyonához tartozó alapon követelést, melyhez akár a szövetkezet, akár végrehajtás utján bármelyik szövetkezeti hitelező egyszerűen hozzájuthatna, az ennek a felelősségnek megfelelő jogosultság, illetőleg a többszörös felelősségből a tagra háruló szavatosság egyenértéke tehát, mint azt az elsőbíróság vonatko?ó indokaiban helyesen álapitotta meg, joghatályosan le sem foglalható. Vétel. 35. A vételügylet nem jött létre, ha a felek a megalkudott vételár flzeté.i ideéjre nézve tárgyaltak, de meg nem egyeztek. (M. kir. Curia 379/1912. - 1912. nov. 12) A csíkszeredai kir. törvény szik: Felperest Keresetével elutasítja s kötelezi a perköltség fizetésére. Indokok : Kelperes kereseti előadása szerint ő alperestói 95 000 K vételáron szóbeli szerződéssel 1910. évi február havában megvásárolta a 126 holdnyi területen, lábon álló s kereskekedelmi czélokra alkalmas fenyőfatömeget és előlegül alperesnek 5000 koronát ki is fizetett. Alperes azonban az erdőt nem hajlandó átadni, miért is kérte alperest a szerződés teljesítéseként a körülirt erdőterületnek részére leendő átadására kötelezni. Alperes fővédekezése arra irányult, hogy a felperes által állított szerződés nem jött létre. A kir. törvényszék elsősorban kiemeli azt, hogy ezen ítélet meghozatalánál T. B., S. M. es H. K. tanuk vallomásait a S. E. 64. § ban gyökerező szabad mérlegelési jogánál fogva figyelembe nem vehette, mert ezen tanuk részben felperessel közeli rokonsági, részben felekkel e perben érintett favételi üzletben állanak, részben, mivel felektől az ügylet sikeres közvetítése esetében járulékra tarthatnak igényt s igy mivel a per kimenetelétől hasznuk, illetve káruk származna: érdekeltségi viszonyuk evidens. A kir. törvényszék az alábbi tények megállapításánál A. J , B. L, M. B. és L J. tanuk vallomá'ait fogadta el és emelte bizonyító erőre, s az itt nevezett tanuk vallomásaiból tényként először is azt állapította meg, hogy felek ezen erdővétel tárgyára és a vételárra ugyan megegyeztek, de a vételár tekintetében történt megállapodásuk azon mindkét félre lényegesnek tekintendő feltételhez volt kötve, ha egyszersmind a fizetési módozatukban is teljes megegyezésre fognak jutni. Már pedig utóbb nevezett tanuk vallomásaiból megállapithatólag felek a fizetési feltélelekben (fizetési idő és öss?egek) nem állapodtak meg; mert egyik fél sem fogadta el a másik által tett ajánlatott. Ezen tényállásból okszerűen pedig az következik s a kir. törvényszék tényként azt állapította meg, hogy felek közt a fenti erdővételre vonatkozólag csakis bizonyos alkudozások s bizonyos feltételekhez kötött, azoktól függő megállapodások történtek ugyan, de ezen tárgyalások még egy végleges megállapodás jellegével biró ügyletet nem eredményeztek. Felek között tehát a kérdéses erdő eladása s meg-