Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 3. szám - Belga törvényjavaslat a részvénytársaság alapításáról

18í. §-a értelmében a szövetkezeti vagyonra csődöt nem kértek. Ugyanez okból nem bir semmi fontossággal feleknek az a vitája sem, hogy felperes fordulhatott-e egyes szövetkezeti tagok ellen és milyen mértékben, mert a K T. 282. §-a értelmében a társaság hitelezői az egyes tagok ellen csak a társasági vagyonra nyitott csőd befejezte után érvényesithetők. A felszárr.olóknak a fentiek szerint fenálló törvényes felelősségénél fogva a kir. törvényszék nem tartotta megállapitandónak, hogy a T—i bank m. sz. ellen elrendelt végrehajtás, illetve végrehajtás foganatosítását a könyvek elrejtése által lehetetlenné tette-e. Egyébként azonban az 1863 kor. tőkekövetelés meg volt Ítélendő, mert kevesebbet tesz ki. mint amennyit a'peres a jogerős visszvégrehajtást elrendelő végzés alapján igényelhetne. Megjegyezve még. hogy alperes bár függőségi kifogása alaptalan, mert felperes, bár ugyanazon jogalapon, de más követelést érvényesített a budapesti V. ker. jbiróságnál. A bpesti kir. itélö tábla: Az elsőbiróság ítéletének L r. alperest marasztaló, egyedül felebbezett részeit helybenhagyja. Indokol: A K. T. 205 § első bekezdésé ben s a második bekezdésének első mondatában foglalt rendelkezések azon a feltevésein alapulnak, hogy a társasági vagyon az összes hitelezők kielégítésére elegendő, mert ha a társasági vagyon a tartozásokat nem fedezi, akkor a felszámolóknak a felszámolás alatt álló szövetkezet ellen csődöt kell kérnie. A vagyon elégtelenség fenforgása esetében tehát a felszámolás nem folytatható, a hitelezők részben sem elégíthetők ki. s a felszámolók, akik ennek ellenére fizetéseket teljesítenek, az ily fizetése -ért a ki nem elégített hitelezőknek egyetemleges kártérítési felelősséggel tartoznak, oly mértékben amint a hitelező a társaság vagyonából törvényszerű értékesítése esetében követelésére fedezetet nyert volna. Az elsőbiróság ítéletét mégis helyben kellett hagyni az itt előadottakkal nem ellenkező saját indokai alapján és azért, mert felperesnek I. r. alperes által nem tagadott állítása L r. alperes az újított perben tanuként kihallgattatván, a peres követelésről még a felszámolás elhatározása előtt tudott; mert továbbá a társaság vagyonának felosztása a ü. T. 205. §-ában foglalt határozatok ellenére történvén. I. r. alperest terheli annak bizonyítása, hogy felperes követelése a felszámolt társaság vagyonából részben sem nyert volna fedezetet, mit L r. alperes hitelt érdemlőleg ki nem mutatott, de ezt a tényt megczáfolják 1907. évi mérlegnek adatai, melyek szerint 1907. évi decz. 31-én felszámolt társaságnak cselekvő vagyona 47.141 kor. 78 fillér volt, a hitelezők követelései pedig 37.830 koronára rúgott, már pedig a felszámolt társaság vagyona elsősorban a szövetkezet hitelezőinek kielégítésére ] szolgál, s csak az ez után fenmarado vagyon osztható fel a szövetkezet tagjai közt. az alapszabályokban megállapított elvek, ilyenek hiányában pedig részjegyeik irányában (K. T. 252. §.); mert ezek szerint annak megítélésénél, hogy felperes egészben vagy részben kielégítést nyerhetett volna-e, nem az a döntő, hogy a szövetkezet mérlege veszteséget mutat, hanem az. hogy a felszámolt szövetkezetnek volt annyi i cselekvő vagyona, hogy az a hitelezők követeleseit, — kik elsősorban kielégitendök — részben vagy egészben fedezte. M. kir. Curia: A másodbiróság ítélete indokai alapján helybenhagyja. 34. A szövetkezeti tagnak az alapszabályokban a jegyzett üzletrész többszörös é'teke erejéig meghatározott felelőssége nem állapit meg a szövetkezet részére ennek vagyonához tarto-ó olyan kcvetelest. melyhez akár a SÍÖ.etkezet akár vegrthajtás ut;án bármelyik szövetkezeti hite ezö egyszerűen hozzajuthatra. az ennek a felelősségnek megfelelő jogosultság, illetőleg e többszörös felelősségből a tagra háruló szavatosság egyenértéke tehát joghatályosan le sem foglalható. (Budapesti kir. Ítélőtábla 2212 1912. sz. — 1913. január 7.) A budapesti kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletet helybenhagyja. Indokok: Á Ki T. 232. és a Cs. T. 257— 261. §-ai egybevetett rendelkezései szerint a szövetkezet hitelezői a szö.etkezet tartozásaiért a szövetkezet tagjait csak abban az esetben támadha'jak meg. ha a szövetkezet vagyonára csőd nyittatott és követeléseik a csődnél felszámi'va, illetőleg megítélve lettek, de ebben az esetben is csak a csőd befejezése után is esik annyiban fordulhatnak a szövetkezet tagjai ellen, amennyiben a csődtörvény idézett szakaszaiban szabályozott kétszeri arányos felosztási, kivetési (s behajtási eljárás utján kielégítést nem nyernének és a kétszeri arányos felosztás kivetés és behajtás a szövetkezeti tagoknak alapszabályszerü felelősségét ki nem merítené. Felperes beismeri azt. hogy X. szövetkezei, melylyel szemben fennálló követelése behajtása végett alperest, mint szövetkezeti tagot perli, nem jutott csődbe, ez a beismert tény pedig — tel-intettel arra is. hogy ez a szövetkezet az elsöbiróságnak a czégjegyzék megtekintése alapján a felperes részéről Y. alperes ellen 40 korona tőke és járulékai iránt indított. .. sz. a. elbírált perben . . . sz. a. tett jelentése szerint még most is felszámolás alatt áll. a fenti törvényes rendelkezések figyelembevételével kétségielenr.é teszi, hogy felperes a szövetkezet ellen fennálló követelésének behajtása végett a szövetkezeti tagok ellen és ekként alperes ellen sem bir felléphetési joggal; mert ennek törvényes előfeltétele a szövetkezet csődbe jutása, a