Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 3. szám - Belga törvényjavaslat a részvénytársaság alapításáról

54 Kereskedelmi Jog 3 sz. A szerződés ezen pontjából kétségtelenül megállapítható egyrészről, hogy alperes tudta, miszerint felperesnek a vásárolt lokomobillal csépelni fognak s ekként felperesek alperest a kötelezettség nem teljesítéséből eredhető nem is rendkívüli, hanem előre látható kárra külön figyelmeztetni nem tartoztak ; másrészről pedig, hogy a cséplési munkához alperes tartozott egy hónapi időre szerelőt adni. Felperesek azért követelnek kártérítést, mert alperes abbeli kötelezettségének, hogy szerelőt küld, nem tett eleget. Ezen az alapon a keresetnek egészben vagy részben nem lenne helye akkor, ha felpereseknek mód úkban állott a kárt elhárítani, vagy enyhíteni, mert ez esetben a forgalmi életben megkívánt jóhiszeműséggel ellenkeznék, hogy a károsult általában, vagy teljes kártérítést követelhessen, ha a kár elhárítását vagy enyhítését, bár lehetséges volt, elmulasztotta. Alperes azonban nem is állította s a perben nem merült fel adat arra, hogy a gép mellé képzett szerelő ajánlkozott; de felpere sek azt felfogadni elmulasztották, avagy, hogy felperesek ilyen szerelőt a cséplési idényben nagyobb utánjárás nélkül szerezhettek volna. Felperesek tehát abból az okból, hogy a kárt saját eljárásuk okozta, keresetükkel elutasithatók nem lévén, az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni kellett. M. Tcir. Curia : Az Ítélőtábla ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Szövetkezet. 33 A K. T. 205. §. 1-sö bekezdésében s a második bekezdésének első mondatában foglalt rendelkezések ?zon a fel tevésen alapulnak, hogy a társasági vagyon az összes hitelezők kielégítésére elegendő, mert ha a társasági vagyon a tartozásokat nem fedezi, akkor a felszámolóknak a felszámolás alatt álló szövetkezet ellen csődöt kell kérnie. A vagyon elégtelenség fenforgása esetében tehát a felszámolás nem folytatható, a hitelezők részben sem elégíthetők ki, s a felszámolók, akik ennek ellenére fizetéseket teljesítenek, az ily fizetésekért a ki nem elégített hitelezőknek egyetemleges kártérítési felelősséggel tartoznak, oly mértékben, amint a hitelező a társasig vagyonából törvényszerű értékesítése esetében követelésére fedezetet nyert volna. (M. kir. Curia 365/912. — 1912. okt. 22.) A budapesti Icir. keresk. és váltótörvényszék : I. r. alperes köteles 1863 kor. tőkét, kamatot és perköltséget felperesnek megfizetni. A többi alperesekkel szemben a határozathozatal mellőztetik. Indokok: Felperes bejelentette, hogy kere setét alpereseknek nem kézbesítette, miért is a kir. törvényszék a pert csupán elsőrendű alperest illetőleg bírálta el. Nem vitás peres felek között az a kereseti tényállás, hogy a T—i polg. bank m. sz. B. J. jelenlegi felperes elleni 1650 kor. váltó perében felperesünk perújítása folytan a T—i bank m. sz. keresetével az esetre, ha felperes esküt tesz, hogy nevét a per alapját képezett váltón sem alá nem irta, sem az aláírással mást meg nem bízott, elutasította, felperes pedig a neki jogerősen megítélt 63küt letette. Nem vitás az sem, hogy felperes a perújítást megelőzőleg a sommás végzés alapján vezetett kielégítési végrehajtás során az 1650 korona tőkét s járulékait kifizette. Továbbá nem vitás az sem, hogy a T—i polg. bank m. sz. 1908. évi február 21-én tartott közgyűlésén felszámolását kimondotta, s felszámolókul L B., L. F. és R. M. megválasztanak. Elismerte L. B. alperes azt is, hogy a felszámolást kimondó közgyűlésen felajánlotta, hogy fedezetlennek mutatkozó 2077 kor. 94 fillért a sajátjából fog fedezni. Elismerte végül L. B. alperes, hogy 37.830 kor. követelése fejében a T—i bank m. sz. összes künnlevő követeléseit reá ruházták a felszámolók, alperes állítása szerint még ez után is 13.736 kor. 36 fillért tett ki, ami egyúttal a felszámolt szövetkezetnek kimutatott veszteségét képezte. A hivatalból betekintett czégjegyzékből megállapittatott, hogy a T—i polg. bank m. sz.-nek a felszámolás folytán történt megszűnése az 1908. évi végzéssel kimondatott és a czégjegyzékbe bevezettetett. Ezekből kitünőleg tény az, hogy a T—i polg. bank m. sz. hitelezőit kielégítette anélkül, hogy alperes követelése kielégítést nyert volna. A K. T.-nek 253. § a folytán a szövetkezetekre is alkalmazandó 205. §-a értelmében a társaság könyveiből kitudható, vagy egyébként ismeretes hitelezők követeléseik érvényesítésére külön értesítés, esetleg hirdetmény által szólitandók fel, ami ha siker nélkül marad, a követelések az illetékes törvényszéknél készpénzben leteendők, ugyanez áll a függőben levő kötelezettségek és peres követelésekre nézve is. A T—i polg. bank m. sz. felszámolói tehát a hivatkozott törvényszakasz rendelkezései ellenére cselekedtek, amikor felperes követelését nem biztosították, miért is felelősségük, illetőleg az egyetemleges felelősségnél fogva alperes L. B. felelőssége a K. T. 205. § ának utolsó bekezdése alapján meg volt állapítandó. Nem érinti ezt a felelősséget az a körülmény, hogy a T—i polg. bank m. sz. könyveibe be volt vezetve, mert a szövetkezet felszámolói ugyanazok lettek, akik azelőtt az igazgatók voltak s személyesen is tudniok kellett a felperes által folyamatba tett perújításról. Nem lényeges az a körülmény sem, volt-e a szövetkezetnek elegendő vagyona e követelések kiegyenlítésére vagy sem, mert az igazgatók és illetőleg a felszámo'ók a V. T. 241. §-a szerint a szövetkezetekre is alkalmazandó