Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A kereskedelmi üzlet fogalma

32 Kereskedelmi Jog vényeseknek a szavazati jogot megadta, hozzáfűzte azonban, hogy mérvadók legyenek-e ezen jogalapok, ha a kérdés egy felügyelőbizottsági tag szerződéses hivatali működési ideje előtti elmozdítása körülforog. Staub kommentára e kérdésre is igenlőleg válaszol, mert egy társulat orgánumai választásánál vagy elbocsájtásánál nem egy jogügyletről van szó, melyet a társaság egy harmadikkal köt, hanem ez eSy igazgatási funktio. Ha a részvényest itt szavazati jogától megfosztanák, sok esetben kiszolgáltatnák az igazgatóságot a kisebbségnek. A Reichsgericht, tekintettel fentiekre, döntött most egy felügyelőbizottsági tag esete következtében felmerült jogvitában. Meyer hamelni senator, a tulajdonképeni megalapítója a „Wesermühlen Actiengesellschaft" hamelni czégnek, hosszú évek során át tagja volt a r.-t. felügyelőbizottságának. 1908. deczember 17-én további négy évre is beválasztották. Mindennek daczára egy 1911. január 6-án tartott közgyűlés határozata elmozditotta felügyelőbizottsági tagságától. A határozat, mely háromnegyed többséget követelt meg 2445 részvénynyel 1914 szavazattal létrejött. Ezen 1914 szavazat csak az esetben képezi a 3/i töbséget, ha Meyer senatornak 300 szavazatát, ki magát fiával képviseltette, nem számitják a szavazatokhoz. A közgyűlés elfogadta ós a határozatot érvényesnek jelentette ki. Meyer fia a közgyűlési határozatot a törvényszék előtt eredménynyel támadta meg. A hannoveri Landgericht és a cellei Oberlandesgericht a határozatot érvénytelennek nyilvánitotta. Az Oberlandesgericht indokolásában a többek között a következőket mondta : közelfekvő kérdés, hogy a felülvizsgálati tagságtól elmozdító határozat, egy jogügyletet képez a részvényesekkel. Ez nem áll. Egy részvényesnek a megválasztása vagy elmozdítása mindig organisatorius actus. Minden részvényesnek érdeke megköveteli, hogy az igazgatóságnál együttműködjön. Minden megszorítás érdekébe ütközik. A szóbanlevő esetben Meyer senator indíttatva volt szavazni. Mivel pedig szavazatai nem számíttattak, a határozat érvénytelen. A Reichsgericht ezen határozatot megerősítette és a perelt részvénytársaság felülvizsgálati kérelmét elutazitotta. Érvénytelensége a biztosítási szerződésnek késői díjfizetés miatt. A Reichsgericht egy érdekes jogesettel foglalkozott nemrégiben. Egy kereskedő áruraktára 100.000 M. erejéig biztosítva volt tüz ellen az „Aachen-Münchener Versicherungsgesellschaft"-nál. Mivel ezon társaság magasabb dijat kért, a biztosított azonban nagyobb dijat fizetni nem akart, ezen biztosítási szerződés 1907-ben lejárt. 1908. február 8-án az üzlettulajdonos ajánlatot nyújtott be a Preussischen Nationalversicherungsgesellschaft-hoz. Ez közölte, hogy 2. sz. az ajánlatot vizsgálat tárgyává fogják tenni, azonban a közbeeső időben a koczkázatot nem viselik. Miután február 24 ig beleegyező választ a kereskedő nem kapott, ajánlatot nyújtott be a Leipzíger Feuerversicherungsgesellschaft-hoz. Ez azonnal válaszolt, hogy ők elvállalják a biztositást és a szerződés perfektuálásáig is hajlandók viselni a koczkázatot. Sürgönyórtesités után 1908. február 27-én megérkezett a Nationalversicherungsgesellschaft kötvénye, melyet az ajánlattevő 200 M. elsőévi díj lefizetése mellett az ügynöknél beválthat. A két biztosítási szerződés közt függő kereskedő most nem tudta, mi tévő legyen és irt a Leipzíger Feuerversicherungsgesell schaf-nak, hogy bocsássa ki a szerződésből, mert ő már máshol kötve van. A Leipzíger Feuerversicherungsgegellschaft nem akarta mindjárt kiengedni a szerződésből az újonnan jelentkezőt. A kereskedő azonban kötve érezte magát a National versícherungsgesellschaft-hoz és az ügynöknek 70 M.-t lefizetett. Az ügynök ugy vélte, hogy az üzlettulajdonos ezzel biztosítva van. A biztosítási kötvényt a hátralékos 130 M. befizetése után kapja kézhez. Közben leégett az áruraktár és a kereskedő 80 000 M. kárt szenvedett. Mindjárt a tüzesetet követő napon elment a kereskedő az ügynökhöz, kifizette a hátralékos 130 M.-t és kézhez vette a tüzbiztositásí kötvényt. Ezt a 130 M.-t a társaság a kereskedőnek tiltakozás mellett visszaküldte. Mikor kártérítést kért, vita keletkezett a fölött, hogy a biztosító intézet köteles-e fizetni vagy sem. Az intézet azt vitatta, hogy a szerződés csak a kötvény kézhezvételekor lép érvénybe. Alperes kifogásai alapján a stetteni Landesgericht és Oberlandesgericht elutasította felperest keresetével a kikötött biztosítási feltételek 4. §. alapján. Az ítélet indokolása? többi között mondja: hogy a kötvény csak a tüzet követő nap reggelén lett beváltva. Az ügynöknek az a vitatott nyilatkozata, hogy a kereskedő már igy is biztosítva van, nem teheti a biztosítási szerződést perfektté. Hogyha a kereskedő az ügynök eme nyilatkozatában bizakodott, ugy ezt csak a saját veszélyére tehette. A kereskedőnek magaviselete a tüzeset napján is bizonyítja, hogy ő maga is tudta a szerződés érvénytelenségét. Megrohanta az ügynököt, hogy adja ki neki a kötvényt, különben tönkrement ember. Mindezekből kitűnik, hogy a szerződés érvényesen nem jött létre. A stettini Oberlandesgericht Ítélete ellen a kereskedő felülvizsgálati kórelmet adott be a Reichsgerichthez. A Reichsgericht visszautasította a felülvizsgálati kérelmet.