Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - Bírói illetékesség külföldi részvénytársaság elleni perekben

2. sz. Kereskedelmi Jog 27 téridők, tehát csakis a belföldi képviselőség ügyviteleire vonatkoznak. Szerény nézetem szerint a birói illetékesség kérdése ugy a PP., mint a régi prdts. alapján az eljárási törvények határozott és világos idevágó rendelkezései értelmében döntendő el. Nem tartom helyesnek azt a nézetet, amely a Ker. tv. és az 1878 : XXII. t.-cz. rendelkezéseiben eljárási jellegű szabályokat vél megállapíthatni. A vonatkozó törvényhelyek kizárólag a materiális jog körébe vágó rendelkezéseket tartalmaznak. Azok mellett az érvek mellett, amelyeket Fodor curiai biró ur Reichard álláspontja ellen már felhozott, még a következőket jegyzem meg. Állítsuk egymás mellé a PP. 25. §., 28. §. és 27. §-ait. A 25. §. és 28. § ok élesen distingválnak a belföldi társaság székhelye és székhelynek nem tekinthető telepe között, szemben a régi prdts 33. §-án alapuló joggyakorlattal. A belföldi kereskedelmi társaság vagyonjogi pereiben az általános illetékességet a székhely állapítja meg, míg a székhelytől különböző telep ügykörét illető perek a székhely bíróságán kivül az illető telep bírósága előtt is megindithatók. Ha a PP. a külföldi társaságok tekintetében nem tartalmazna külön intézkedést, akkor a 25. §. és 28. §-ok alapján megállna a mai gyakorlat továbbra is ; — mert nem a belföldi képviselőség (fióktelep) ügykörét illető perek nem lennének egyáltalában a belföldi bíróság elé hozhatók. Ezzel szemben a belföldi képviselőség ügykörébe tartozó ügyek a belföldi bíróságon kivül, csakis a külföldi székhely bírósága elé lennének vihetők. Az uj PP. ebből kitünőleg a leghatározottabban distingvál a perek természetét illetőleg is (a telep ügykörébe eső ügyek és az ide nem tartozók) ott. ahol az ily distinktiót szükségesnek tartja. Ámde, amikor a 27. §-ban a külföldi kereskedelmi társaságok elleni perek illetékességi szabályairól szól. akkor a belföldi bíróság elé vihető perek körét nem írja körül ugy, ahogy azt a belföldi társaságok fióktelepeire vonatkozó 28. §-nál megteszi. Ezért nem acceptálható az a felfogás, hogy a 27. §-ban megjelölt illetékesség csakis a külföldi társaság belföldi képviselőségének ügykörét illető vagy egyébként belföldi vonatkozású vagyoni perekre áll meg. Azonban a 27. §. 1. bek. pozitív irányban is megjelöli, hogy a törvényben a külföldiek elleni perekre megállapított illetékességi okok mely természetű perekre vonatkoznak. Ezekt. i. mindazon vagyonjogi perek, amelyekre nézve kizárólagos illetékesség megállapítva nincsen. Ha már most a K. tv. 211. §-át és az 1878. XXII t.-cz.-etoly módon is érteimeznők, ahogy azt Reichard biró ur teszi, akkor sem állapitható meg, hogy a külföldi r.-t. belföldi vonatkozással nem biró perei oly vagyonjogi perek, amelyekre nézve valamely külföldi bíróság kizárólagos illetékessége meg lenne állapitva, s amelynek ezért a 27. §-ban megjelölt s kivételt képező perek csoportjába tartoznának. Az idézett keresk. törvények rendelkezései e magyarázat mellett is csak azt a negatívumot jelentenék, hogy a belföldi vonatkozással nem biró perre a magyar bíróság nem illetékes. A kizárólagos illetékesség kimondása azonban ennél sokkal messzebb menő positiv rendelkezést kívánna meg. Reichard biró ur a K. tv. 211. §. és az 1878 : XXII. t.-cz. rendelkezéseinek a prdts. 33. §-aival szemben derogatorius hatályt tulajdonit. Ezzel szemben a PP. indokolása a 27. §-nál a következőket mondja : ,a 27. §. második bekezdése a külföldi személyegyesületek illetékességét szabályozza és lényegében megegyezik az 1868 :LIV. t.-cz. 33. §. második bekezdésével." Ebből kitünőleg a régi prdts 33. §. 2-ik bekezdése nem hatályt vesztett rendelkezés. Másrészt kétségtelen, hogy a törvényhozó intencziója nem volt ezeknek az illetékességi szabályoknak megkonstruálásánál más, mint ami azoknak világos rendelkezéseiből kitűnik. Ha azonban feltehető, hogy a K. tv. és az 1878 : XXII. t.-cz. a régi perrendi szabályoknak derogáltak, akkor hogy tagadhatjuk meg a derogatorius hatályt a perrendi kódex illetékasségi szabályaitól a kereskedelmi törvényekben elbujtatott meglehetősen homályos illetékességi rendelkezésekkel szemben? Egyébként utalok arra is, hogy számos más esetben is peresíthető a bíróság államával vonatkozásban nem álló ügylet az illető országban, így a magyar r.-t. külföldi képviselőségének ügykörébe eső ügylet peresíthető a magyar székhely bírósága előtt a 25. §. értelmében. Hasonlóképen nincs akadálya annak (hacsak a külföldi törvényben nem), hogy a külföldi r.-t. belföldi ügyletei a társaság külföldi székhelyén