Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - Bírói illetékesség külföldi részvénytársaság elleni perekben

28 Kereskedelmi Jog 2. iz. peresittessenek, mert a 27. §. a belföldi bíróságok illetékességét csak mint subtidiárius illetékességet konstruálja meg („az a bíróság is illetékes"). Ezek az esetek ép annyira, vagy ép oly kevésbé esetei az „igazságügyi hadiállapotnak" mint a kiindulásul szolgáló eset. Konczedálom, hogy a külföldiekre megállapított illetékességi szabályok (27. §.) tulmesszire mennek, amikor nem eresztik le a sorompót a külföldön lakó, vagy külföldi honos felperes, illetőleg az oly per előtt, amely a belfölddel semmiféle vonatkozásban nem áll. Azonban amig egyrészről ennek a restringálásnak a kérdése csak de lege ferenda vethető fel, addig másrészről még de lege ferenda sem hagyható figyelmen kívül a következő. A 27. §. illetékességi szabályaira a belföldiek érdekében szükség van. Ez a §. az illetékességet kizárólag az alperes személyével összefüggő körülményekre (alperes vagyona, képviselősége stb.) bazirozza, míg a felperes személyéről hallgat. Ha már most a fenti restringcziót érvényesíteni akarná, akkor a felperes személyét tüzetesen meg kellene határoznia. Ennél a meghatározásnál több oly vitás kérdést kellene eldöntenie, amelyek kb. középen állanak a két szélső eset között, igy pl. a külföldön lakó belföldi és a belföldön lakó külföldi felperességének esetét. De a felperes személyének kérdése mellett azt is szabályozás tárgyává kellene tennie, hogy mikor tekinthető valamely peresített kérdés a résztvevő felekre való tekintet nélkül belföldi vonatkozásúnak, amely esetben a belföldi bíróság ugyancsak igénybe lenne vehető. Mindez az illetékességi szabályokat nem kevéssé bonyolítaná, holott a PP. e részben már amúgy is rendkívül komplikált. II. Reichard táblai biró ur második czikkében (Jogt. Közi. 1912. évf. 52. sz.) álláspontja mellett azzal érvel, hogy amennyiben megengednék a belföldi vonatkozás nélküli ügyletekből eredő perben a magyar bíróság ítélkezését, magunk gyöngitenők a nemzetközi jogi küzdelemben pozicziónkat. A végrehajtás ugyanis lehetővé teszi a külföldi társaság belföldön elhelyezett és a Ker. tv. 211. §. 2. és 219. §. 3. pontjai szerint a belföldről ki nem vonható, a belföldi üzlet folytatására szánt tőkéjének kivonását a belföldről. A belföldi üzlet folytatására szánt tőke azonban a belföldi ügyletek biztosítására szolgál, arra a belföldig követeléseknek elsőbbségi joga van s a Cs. tv. 75. §-ból kitünőleg az erre nyitott külön csőd esetén a külföldi követelésekre ebből a tömegből csak annyi jut, amennyi a belföldi követelések kielégítése után fenmarad. Ezért a Végr. tv. 3. és 4. §-ai értelmében a magyar bíróságnak meg kell tagadnia a külföldi r.-t. ellen a külföldön a belföldi tőkére elrendelt végrehajtás foganatosítását azon az alapon, hogy a tőke kivonása belföldről a K. tv. 211. §. 2. pontjába, azaz hazai tiltó törvénybe ütközik. Hogy a tőke kivonását a belföldi Ítéletek alapján vezetett végrehaji ás révén megakadályozzuk, nem ismerhetjük el a magyar bíróság illetékességét a belföldi vonatkozás nélküli ügyletekből eredő perekben. Ezt az érvelést helyesnek el nem ismerhetem, mert nincs oly törvényes rendelkezés, amely a belföldi üzlet folytatására szánt tőkére, akár csődben, akár azon kivül kizárólagos vagy elsőbbségi jogot adna a belföldi hitelezőknek. A ker. tv. előírja (211. §. 2. p.) hogy „az itteni üzlet folytatására szánt tőke a belföldön helyezendő el", e rendelkezés megszegését a bejegyzés törlésének (217. §. 5. p.) és büntetésnek (219. §. 3. p.) a sankcziójával látja el. A csődtörvény (75. §.) kivételt tesz ama generális rendelkezés alól, hogy a külföldi közadós belföldi ingóságai a külföldi csődbíróság megkeresésére kiadandók és elrendeli, hogy „a külföldi részvénytársaságnak az itteni üzlet folytatására szánt és itt elhelyezett tőkéjére és biztosítási alapjára az illetékes belföldi bíróság által hivatalból külön csőd nyitandó." A belföldi üzlet hitelezőinek a kizárólagos vagy elsőbbségi jogairól az itteni üzlet folytatására szánt tőkére azonban sehol sincs valamely rendelkezés. Igaz, hogy a 211. §. 2. p.-nak rendelkezését (és az ezzel összefüggő intézkedéseket) az országgyűlés képviselőházának bizottsága a „hazai közönség érdekeinek; megóvása" végett hozta javaslatba (Neumann: A Ker. tv. magyarázata I. k. 2. kiadás 656. 1.) és tény, hogy a „belföldön elhelyezett tőkének rendeltetése, hogy a külföldi társasággal összeköttetésben álló belföldi felek követeléseinek fedezetéül és kielégítési alapjául szolgáljon", (Vályi: Magyar czégjog 609. 1) azonban a fedezet és kielégítési alap csak oly fedezetet és kielégítési alapot jelent kivételes és határozott törvényes intézkedés hijján, amelyet általában az adós vagyona nyújt a hitelezőnek.