Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A czimzett joga a postautalványi szerződés keretében. [1. r.]

24 Kereskedelmi Jog intézkedése, melynél fogva a feladónak a küldemény kézbesítéséig visszavonási és czimváltoztatási joga van. E jogosítványok különben sem állanak a harmadik személyek javára szóló szerződési jelleggel ellentétben, mert a polg. tvkv. 328. §. II. bekezdésének kifejezett rendelkezése következtében a szerződő feleknek az a joga, hogy a harmadik személy jogát ennek beleegyezése nélkül megszüntessék vagy megváltoztassák, nem zárja ki annak föltételezését, hogy a harmadik személy a szerződés alapján közvetlenül jogosítva van. így tehát a eladó korlátlan visszakövetelési joga sem zárja ki a czimzettnek a küldemény kiadására vonatkozó önálló jogát s azt legfeljebb csak nagyon prekáriussá teszi, mert a feladó e jogot mindig megsemmisítheti nagyobb jelentőségű visszavonási jogának gyakorlásával. Végül ez álláspont következménye az, hogy a czimzett, mint közvetlenül jogosított harmadik személy a postával szemben őt megillető jogot másra át nem ruházhatja. Mert igaz ugyan, hogy a posta a nyugtatványozott űrlap bemutatójának kezéhez fizeti ki az utalványozott összeget és sem az aláírás valódiságát, sem a bemutató legitimáczióját vizsgálni kötelezve nincs és igaz ugyan, hogy e szabály következtében a czimzett a nyugtatványozott űrlap átadásával bárkit meghatalmazhat az utalványozott összeg felvételére, a postára nézve azonban közömbös az, hogy az ily átruházásnak a czimzettnek a meghatalmazotthoz való viszonyában mi a czélja. A postára nézve mindig maga a czimzett az, akivel szemben szerződési kötelezettségét teljesiti és ehhez képest a czimzettnek a szerződésből folyó önálló joga másra át nem ruházható. A czimzett önálló joga tekintetében külön emlitendők azok a törekvések, melyek e jogot minden specziális konstrukczió nélkül magából a különleges postajogból kívánják levezetni, így szemben azzal, hogy a fentebbiek szerint a harmadik személyek javára szóló szerződés álláspontján állók a feladó visszavonási és czimváltoztatási jogát a czimzett ez önálló jogával ellentétben levőnek még akkor sem tekintik, ha nézetük szerint a feladót a rendelkezési jog az utalványozott összeg kifizetéséig illeti meg, mindazok, akik viszont a visszavonási és czimváltoztatási jog gyakorlásának időtartamát az utalványlap kézbesítésével lejártnak jelentik ki, vitatják azt, hogy ez álláspontjukból kifolyólag 2. sx. a czimzettnek az utalványlap kézbesítésének időpontjától kezdve az utalványozott összeghez önnálló és keresetileg érvényesíthető követelési joga van. Hivatkozás történik a kifizetésre vonatkozó szabályokra és abból, hogy a nyugtatványozott űrlap bemutatójának az utalványozott összeg minden további igazolás nélkül kifizetendő, valamint abból hogy a kifizetés csak akkor tagadható meg, ha az utalvány aggályos, vagy ha a jelentkező jogosultsága ellen alapos kétely merült fel, a czimzett e joga vezettetik le, mert ez intézkedések a nyugtatványozott űrlap birtokosával szemben a postának nemcsak fizetési jogát, hanem ide vonatkozó kötelezettségét is megállapítják. Mások viszont arra utalnak, hogy a P. 0. 44. § ának intézkedéséhez képest a postai küldemények utánküldését a lakás vagy a tartózkodási hely megváltoztatása esetében a czimzett követelni jogosítva van, amiből a küldemény kiadásához való jog természetszerűleg következik. A czimzett ez önálló joga mellett értékesitik egyesek a P. 0. 42. §-ának intézkedését is, melynél fogva a czimzett bizonyos föltételek mellett akként intézkedhetik, hogy küldeményeit a rendeltetési hely postájáról maga viteti el. Ez megfelel a postafiók emiitett intézményének. E tekintetben kiemelik azt, hogy a czimzett ez elviteli joga érthetetlen volna abban az esetben, ha ennek nem az volna az előfeltétele, hogy egyébként is önálló joga van a küldemények kiadását követelni. Igen erős érvként használják fel mások a P. 0. 34. §-ának fentebb említett azon intézkedését, melynél fogva a czimzett a neki szóló küldemények kiadását a rendeltetési helyre való megérkezés előtt, tehát közbeeső állomáson is követelheti, amely jog egyenértékű a német ált. K. T. 404. czikkében (K. T. 406. §.) a czimzett javára az esetre megállapított hasonló joggal, ha az ily utközbeni kiszolgáltatásra a feladó a fuvarozót felhatalmazta s attól legfeljebb csak annyiban különbözik, hogy a feladó részéről ily külön felhatalmazásra a postai ügyleteknél a postajog specziális intézkedésénél fogva szükség nincs, mert e felhatalmazás a feladó részéről megadottnak tekintendő akkor, amikor ő a szerződést a postai jogszabályokra való tekintettel megköti. Más oldalról viszont a német ált. K. T. 405. czikkének rendelkezését használják föl a