Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A czimzett joga a postautalványi szerződés keretében. [1. r.]

czimzettet megillető önálló jog melletti bizonyítékul. Ennek értelmében az áru megérkezése után a fuvarlevélben kijelölt átvevőnek szabadságában áll a fuvarozási szerződésen alapuló jogokat a fuvarozó ellen saját nevében érvényesíteni, különösan az utóbbit a fuvarlevél átadására s az áru kiszolgáltatására szoritani. (K. T. 407. §.) Ez álláspont főleg a régebbi német K. T. uralma alatt érvényesült, melynek 421. czikke értelmében a fuvarozási ügyletre vonatkozó tételes jogszabályok a postai ügyletekre subsidiárius jogforrást képeztek. Ez elmélet hivei elismerik ugyan azt. hogy a postautalvány! ügylet fuvarozási szerződésnek nem tekinthető, mindazonáltal nem látnak okot fenforogni arra nézve, hogy a szóban forgó rendelkezés ez ügyletre ne alkalmaztassák, annál kevésbbé. mert ennek a postautalvány] ügyletre való alkalmazását a különleges postai jogszabályok kifejezetten ki nem zárják. Ha tehát a postai jogszabályok a czimzett önálló jogát kizárni, illetve a feladó kizárólagos rendelkezési jogát megállapítani kívánták volna, akkor ennek, tekintettel arra, hogy a másodsorban alkalmazásba jövő K. T. id. rendelkezése a czimzett ez önálló jogát elismeri, kifejezetten kellett volna történnie és igy egyedül a postai jogszabályokból nem lehet levezetni azt, hogy az id. czikk rendelkezése a posta minden ügyletére és különösen a postautalványi szerződésre nem alkalmazható. De secr.mi ok sem volna a postai ügyleteknél a czimzett terhére más joghelyzetet teremteni, mint amilyenben az a vasúti fuvarozási szerződésből kifolyólag részesül, ahol a czimzett e joga teljesen a kereskedelmi jog mintájára van szabályozva. Elismerik e nézet képviselői azt is, hogy főleg a postautalványi ügyletnél nincs szó fuvarlevélről, egyrészt oly értelemben, hogy annak az átvevő részére történt kézbesítés után szűnnék meg a K. T. 404. §-a (német ált. K. T. 402. cz.) értelmében a feladónak az árura vonatkozó rendelkezési joga és menne át az átvevőre, másrészt pedig a postautalványlap nem tekinthető fuvarlevélnek oly értelemben sem. amint a K. T. id. rendelkezései csak a fuvarlevélben megjelölt czimzettnek adják meg a szóban forgó jogot magának a fuvarlevélnek és a küldeménynek követelésére vonatkozólag. Ennek daczára azonban nem látják a K. T. és a vasúti jog rendelkezéseinek alkalmazását azért kétségbevonhatónak, mert a postautalványi ügyletnél nincs szó fuvarlevélről. Hivatkozás történik ugyanis arra, hogy a czimzettnek a küldemény kiadásánál követelésére voaatkozó joga a fuvarlevél létezésétől független és egyébként is a fuvarlevél csupán az ügylet létrejöttére vonatkozó bizonyító okirat (K. T. 394. §., német ált. K. T. 391. c), melynek létezéséhez nem lehet a fuvarozó és a czimzett közötti jogviszony keletkezését a közönséges fuvarozási ügyletnél sem hozzáfűzni. A kereskedelmi jogban megállapított önálló jog ennélfogva fuvarlevél esetleges hiányában a minden más módon igazolt czimzettet megilleti, annál inkább tehát a postautalványi ügyletnél a czimzettet, kinek igazolására nézve a postautalványi űrlap minden tekintetben megfelelő bizonyítékul szolgál. Az eddigiekben ismertetett véleményekkel szemben kifejezetten hangsúlyoznunk kell azonban azt, hogy nézetünk szerint a czimzettet a feladó és a posta között létrejött szerződés alapján ily önálló és keresettel érvényesíthető magánjogi követelési jog nem illeti meg, mert nem következik az a szerződést megkötő felek szándékából, nem felel az meg az ügylet czéljának és nem vezethető az le a szerződés különböző irányokban megkísérelt konstrukczióiból. így mindenekelőtt azokkal szemben, kik e jogot a postát terhelő törvényes kötelemből vezetik le, utalnunk kell arra a fentebb, a II. pontban foglalt megállapításra, hogy a postának minden szerződése magánjogi jogügylet és hogy a posta tevékenysége közben nem valamely törvényes kötelmet, hanem egy magánjogi jogügylet által elvállalt szerződéses kötelmét teljesiti. Ennek alapján, ha a posta a feladóval szemben nem közjogilag, hanem giagánjogilag van kötelezve, akkor az ily közjogi kötelezettsége a czimzettel szemben sem áll fönn. Épp ily kevéssé állhat meg azok véleménye, kik a valódi utalványi jelleget értékesitik a czimzett e jogának megállapításánál. Hivatkoznunk kell itt arra az eredményre, hogy a postautalványlap lebélyegzésében és a reá vezetett hivatalos feljegyzésekben nem láthatunk oly nyilatkozatokat, melyek által a posta a közte és a feladó közötti szerződésen alapuló