Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 2. szám - A czimzett joga a postautalványi szerződés keretében. [1. r.]

Kereskedelmi Jog 2. sx. 22 ján. Ez elfogadás által a postának egy uj, formális, visszavonhatatlan és a feladóhoz való viszonyától elkülönítendő önálló kötelme van megalapítva a czimzettel szemben. Az ügyletnek a modern, kettős felhatalmazási elmélet szerinti utaiványozásként való felfogása is támpontot nyújt a czimzett e jogának megállapítására. E szerint a német polg. tvkv. 783. §-ában foglalt tényálladék, melynél fogva, ha az utalványi okirat az utalványosnak átadatik, ez felhatalmazza ugy az utalványost a szolgáltatás tárgyának átvételére, mint az utalványozottat a szolgáltatásra. Igaz ugyan, hogy a postautalványlap nem a czimzettnek, mint utalványosnak, hanem a postának, tehát valójában az utalványozottnak adatik át, ámde nem abból a czélból, hogy ott maradjon, hanem továbbítás és a czimzetthez való eljuttatás czéljából. A feleknek kétségbe nem vonható szándéka az, hogy a postára szóló utalványozást tartalmazó okirat az utalványosnak, a czimzettnek kézbesítve legyen. A 783. §. tényálladéka tehát abban a pillanatban el van érve, amikor az okirat a posta által a czimzetthez ér és a törvény szerint ez esetben a czimzett fel van hatalmazva arra, hogy a szolgáltatást az utalványozottól, azaz a postától a saját nevében felvegye. Igaz ugyan az is, hogy viszont az utalványozott a szolgáltatásra csak a 784. §-ban ehhez megkívánt elfogadás esetében van kötelezve, de nem kétséges az sem, hogy a postautalványnak a posta részéről való elfogadása megtörténik, mert az id. 784. §. II. bek. szerint külön elfogadási nyilatkozatra nincs szükség, hanem elegendő minden Írásbeli feljegyzés, melyből az elfogadás ténye kitűnik. A postautalványlap pedig a postai feljegyzések számára külön rovatot tartalmaz, melynek kitöltése után az okirat kétségtelenül el van fogadva. A kereskedelmi utalványi elméletnek egyik indoka végül a nemzetközi postautalványok forgathatóságára vonatkozólag az egyetemes postaszerződésbe felvett rendelkezés (v. ö. fent 35., 36. lap), mely a czimzett önálló jogának megállapításánál szintén értékesítést nyer, miután nem lehet kétséges az, hogy a forgatmányos nemcsak a forgatóval, hanem az egyenes adóssal szemben is követelési jogot szerez. Említést kell tennünk azokról a törekvésekről, melyek a czimzett e jogát azon az alapon vitatják, hogy a posta a czimzettel szemben megbízás nélküli ügyvivőként jár el, az ő jogi érdekkörébe avatkozik be és ernélfogva a czimzettet actio negotiorum gestorum directa illeti meg minden postai ügyletnél a küldemény kiadására, különösen a postautalványnál az utalványozott összeg kifizetése tekintetében. Mások viszont arra helyezik a súlyt, hogy az utalványlap czimzésében oly engedmény van, amelyből a czimzett e joga természetszerűleg következik és amelyet a czimzett az űrlap kézbesítése alkalmával elfogad. Mindezeknél sokkal figyelemreméltóbbak azok a kísérletek, amelyek a postautalványi ügyletet harmadik személy javára kötött szerződésnek tekintvén, a czimzett, mint e szerződésben kedvezményezettként megjelölt személy önálló és közvetlen jogositottságát ez alapon kívánják megállapítani. Ily elméletekkel már a német polg. tvkv.-et megelőző időből is találkozunk s ezek képviselői a harmadik személy javára kötött szerződésekre vonatkozó régebbi állásponthoz képest ahhoz, hogy ily szerződésből a harmadik közvetlenül jogosítva legyen, ennek hozzájárulását kívánták meg. Ily hozzájárulást látnak egyesek a postautalványi ügyletnél a czimzett részéről akkor fenforogni, midőn ez a feladónak a postával szemben létrejött jogviszonyába a kézbesített utalványlap elfogadásával belép. Ezzel szemben azok a nézetek, amelyek a polg. tvkv. megalkotása óta foglalkoznak e kérdéssel, ennek 328. §-át használják fel a czimzett önálló és közvetlen jogának megállapítására. A czimzettet oly harmadik személynek tekintik, kivel szemben a szerződés szerint kötelezett szolgáltatást teljesíteni kell, amennyiben a postajog szerint a küldemény a czimzettnek adandó át, illetőleg az utalványlap neki kézbesítendő. Minthogy pedig a szóbanforgó kérdést a különleges postai jogszabályok el nem döntik, ennélfogva az általános magánjognak a harmadik személy javára szóló szerződésre vonatkozó szabályai irányadók és ehhez képest az igenlő megoldás attól függ, hogy vájjon a polg. tvkv. 328. §-ának intézkedése szerint „a körülmények, illetve a szerződés czéljához képest* létezőnek gondoljuk-e a czimzettnek e jogát. A postának minden ügylete a kereskedelmi jognak a fuvarozási ügyletre vonatkozó szabályai szerint van megkonstruálva, már csak azért is, mert a postai megbízásokon kívül mindegyik a harmadik személyek javára szóló szer-