Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 21. szám - A magyar polgári törvénykönyv javaslata

21. sz. Kereskedelmi Jog 411 elutasítani és a költségek megfizetésére kötelezni. A G. B. Sz.-től beszerzett 18. alatti iratokból megállapította a kir. törvényszék, hogy felperes a G.-nél levő jégbiztosítást nem mondotta fel, hanem az díj nem fizetés következtében szűnt meg. Minthogy pedig peres felek között nem vitás, hogy felperes és másodrendű alperes között jégbiztositási szerződés létre nem jött, a kihallgatott tanuk vallomásából pedig tényként megállapítható, hogy felperes elsőrendű alperessel mint másodrendű alperes megbízottjával a jégkárbiztositás tekintetében nemcsak Írásbeli, de még szóbeli ajánlatot sem tett, mert közöttük, hogy felperes mely időre és mennyi biztosítási dijat fizessen, egyáltalán szóba sem jött, a vitás kérdés tárgyát csupán az képezheti, hogy létrejött-e felperes által állított azon megállapodás, mely szerint elsőrendű alperes felperes minden további jelentése nélkül köteles volt 1900. év tavaszán felperest jégkárbiztositási ajánlat megtételére felhívni és az ajánlatot másodrendű alpereshez beküldeni. A tanuk vallomásai alapján tényként megállapítja a kir. törvényszék, hogy felperes és elsőrendű a<peres között a felperes által vitatott fenti megállapodás létre nem jött, mert egyrészt az, hogy elsőrendű alperes elfogadta felperes azon feltételét, hogy csak azon esetben biztosit másodrendű alperesnél, ha az összes biztosításait átveszi a G. B. Sz.-től, tehát a jégbiztosításait is, másrészt pedig az, hogy elsőrendű alperes kijelentette, miszerint a jégkárbiztositást tavasszal rendezni fogja, nem jelent oly megállapodást, mely felmentené felperest azon kötelezettsége alól, hogy a jégkárbiztositásra vonatkozó ajánlatot tegye meg, illetve másrészt nem fog'alja magában elsőrendű alperes azon kötelezettségét, hogy a tavasz beálltával felperes jelentése nélkül is felhívja felperest a jégkárbiztositási ajánlat beadására. Minthogy pedig ezek alapján a megállapodás hiánya folytán elsőrendű alperest a jégkárbiztositási szerződés létrejötte körül mulasztás nem terheli, felperest vele szemben kártérítés iránti keresetével el kellett utasítani. A szegedi kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság ítéletének a felperest elsőrendű alperes ellen támasztott keresetével elutasító részét ezért és felhozott indokaiból kellett helybenhagyni. A másodrendű alperest illetően a kir. ítélőtábla az elsőbiróság által felhozott azt az indokát, hogy másodrendű alperes kártérítési kötelezettsége azért sem állapítható meg, mert elsőrendű alperes felelőssége nem állapíttatott meg, mellőzi, mert másodrendű alperes biztosítótársaság kártérítési felelőssége a biztosítási ügyletnek a felperes és közötte a K. T. 468. §-a értelmében létrejötte hiányában az esetben sem volna megállapítható, ha az elsőrendű alperes vétkes mulasztása és ez alapon kártérítési kötelezettsége megállapittatnék is. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Váltó. 273. Ha a perbeli ügyvéd van az óvásban annak a személynek feltüntetve, akinek részére az óvás felvétetett, akkor a legitimáczió kérdésében ez az ügyvéd nem váltóbirtokosnak, hanem a váltóbirtokos megbízottjának tekintendő. (M. kir. Curia 418/9J 3. V. sz. — 1913. szept. 18.) A nagyváradi kir. törvényszék, mint váltóbiróság : Az esetre, ha alperes esküt tesz arra, hogy a Nagyváradon 1912. évi április hó 5 ik napjén kelt és 10.000 koronáról, továbbá ugyanazon keletű 2000 koronáról szóló két kereseti váltón levő K. B.-né gr. P. L. elfogadói aláírás nem az ő kezétől származik az egyik váltón sem, ő ezen két váltó egyikét sem irta alá sajátkezüleg, sem pedig arra mást fel nem hatalmazott, hogy az ő nevét ezen váltók bármelyikére ráírja és semmi módon nem adta beleegyezését ahhoz, hogy neve ezen váltókra kerüljön, a 23,030/912. sz. sommás végzésnek K. B.-né alperesre vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, felperest a K. B. né alperes elleni keresetével elutasítja. Indokok : Az, hogy a váltót ki adja át a kir. közjegyzőnek óvatolás végett, teljesen közömbös körülmény, ami az óvatolás érvényét nem érinti. Alperesnek az óvás ellen tett kifogása figyelembe vehető nem volt. Alperes tagadta a kereseti váltókon levő aláírás valódiságát. Egyéb bizonyíték hiányában az aláírás valódisága kérdésének eldöntése végett felperes által alperesnek odakínált és ez által elfogadott esküt az 1868. évi L1V. t.-cz. 172. § a értelmében alperesnek odaítélni és a per kimenetelét attól függővé tenni kellett. A nagyváradi kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kereset feltétlen elutasítására irányuló felebbezési kérelem alaptalan, mert a kereseti váltókon telepes megnevezve nincsen és így a váltótörvény 44. § a értelmében az elfogadó elleni váltókereset fentanására az óvás felvétele nem szükséges, de az óvásköltség és az 1/3°/o váltódij megfizetésére vonatkozó kereseti kérelem sem utasítható el feltétlenül, mert az óvás szabályszerűen lett felvéve. Ugyanis a váltóóvás tartalma szerint a váltótörvény 99. §-ának megfelelően Dr. K. B. felperesi ügyvéd van megnevezve ama személy gyanánt, akinek részére az óvás felvétetett. Igaz ugyan, hogy a meghatalmazotti minőség magából az óváslevélből ki nem tűnik, azonban Dr. K. B.-t az óvatoló személy előtt a váltón latható üres forgatmány kellően igazolta a felperes váltóbirtokosi minőségének igazolására pedig Dr. K. B. forgatmánya vagy