Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 21. szám - A magyar polgári törvénykönyv javaslata

engedménye nem szükséges, mert felperes a váltón mint rendelvényes szerepel, saját forgatmányát pedig joga lett volna egyszerűen törölni. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét az elsöbiróság Ítéletére is kiterjedő hatálylyal hagyja helyben. Indokok: A másodbiróság ítéletét helyben kellett hagyni vonatkozóan felhozott indokai alapján és azért mert a felperes válasziratában határozottan azt adta elő, hogy az óvás felvételénél Dr. K. B. csak mint az ö megbízottja járt el és hogy a kereseti váltóbirtokosa az óvás felvételekor is a felperes volt. Ez a megbízotti viszonya B) és Bl) alatt csatolt óváslevelek tartalmából ki nem tűnik ugyan, mert ezek tartalma szerint megkereső fél Dr. K. B. volt, s azokból az sem tűnik ki, hogy Dr K. B. mint felperes megbízottja járt volna el, sőt a megbízotti viszonyt a váltók tartalma sem bizonyítja, daczára ennek azonban az óvás a szóban forgó esetben hatálytalannak nem tekinthető, mert Dr. K. B. a felperes perbeli ügyvédje és így az óvás nem a saját, hanem a felperes, mint megbízó részére felvettnek tekintendő, következésképen az óvás szabálytalanságára alapított alperesi kifogást az elsőbiróságok helyesen mellőzték. 274. A hitelezőnek az az eljárása, hogy a váltó elfogadójával oly egyezségre lépett, hogy tőle csak a kibocsátó csődtömege ellen bejelentett követelésére quota szerint ki nem kerülő hányadot követeli, nem jelenti a váltó o y rendezését, mely a váltókövetelést az összes kötelezettek ellen megszüntetné. (M. kir. Curia 274/1913. V. sz — 1913. máj. 27.) A pécsi kir. Ítélőtábla: A kir. törvényszék ítéletét megváltoztatja, a keresethez A) és B) alatt eredetiben csatolt váltóken alapuló 3000— 3000 összesen 6000 korona tőkét stb. S. A. és Fia czég, valamint ennek tagjai csődtömege ellen valódinak kimondja és a követelések második osztályába sorozza. Indokok: Alperes azt a kifogást, hogy felperes a váltók elfogadójával, L. L.-al egyezségre lépett, hogy az elfogadó kötelezettsége megszűnt, nem bizonyította. Ellenben tanubizonyitást nyert, hogy dr. B. L. ügyvéd arra kérte felperest, hogy felét L. L.-t a kereseti váltók alapján ne peresítsék, végrehajtásokkal ne zaklassák, nehogy csődbe kerüljön, mire felperes és dr. B. L., mint L. L. képviselője között oly megállapodás létesült, hogy felperes L. L.-t nem pereli és mert a kibocsátó és tagjai csődtömegéből 40% kielégítést remélt, a többi 60% fizetésére L. L. halasztást engedett. Minthogy a megállapodásban foglalt fizetési halasztás nem tekinthető a váltókövetelés olyan rendezésének, mely a többi váltókötelezettekre nézve a követelést megszűntető hatálylyal birna, a kir. törvényszék ítéletének megváltoztatása mellett felperes keresetének helyt adni kellett. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. 275. Az indokokban foglalt az a kitétel, bogy az alperes váltóadós kifogásai alaptalanok, nem tekinthető oly határozat jellegével bírónak, amely ellen felebbezésnek helye van. (M. kir. Curia 868/913. V. sz. — 1913. szept. 9.) Csőd. 276. A csódvagyonhoz tartozó ingó és ingatlan vagyonnak a csödválasztmány határozata folytán együttesen történt eladása esetében a hitelező jogosítva van a vételárnak az ingatlanra eső részét keresettel megállapittatni. (M. kir. Curia 46/913. V. szám. — 1913. szept. 2.) A pozsonyi kir. Ítélőtábla : Az elsöbiróság ítéletét a felperest elutasító részébeen megváltoztatja. Indokok : Felperes a csődválasztmánynak 1910. évi deczember hó 21-én hozott azon határozatához, mely szerint megállapittatott, hogy a csődtömeghez tartozott s versenytárgyalás alapján szabadkézből eladott ingóknak és ingatlanoknak 83 500 koronát tevő vételárából az ingatlanok vételárára 30 000 korona esik, hozzá nem járult s így el nem zárható attól, hogy polgári peres eljárás utján kimutathassa, miszerint az ingatlanokra az összvételárból nem 30.000 kor., hanem 65.000 kor. esik. M. kir. Curia : A másodbiróság [Ítéletét helybenhagyja. Indokok : A másodbiróság Ítéletét helyben kellett hagyni indokai alapján s azért, mert a mint a csődválasztmánynak 1910. decz. 21-ik napján tartóit üléséről felvett és csatolt jegyzőkönyv tartalmából kitűnik, az árlejtés a csődtömeghez tartozó ingatlanra és ingóságra egy tételben ejtetett meg, ily körülmények között pedig a jelzálogos hitelező nem zárható el attól, hogy esetleg kimutathassa, miszerint a megajánlott vételárból aránylag magasabb összeg esett az ingatlanra és tartozékaira, mint a mily öszszeget a csődválasztmány a vevővel megállapított, mert a csődválasztmány azáltal, hogy a jelzálogos hitelezők beleegyeztek abba, illetve hozzájárultak ahhoz, hogy az ingatlan szabad kézből versenytárgyalás utján értékesíttessék, nem nyert jogot ahhoz, hogy a vevővel a hitelezők meghallgatása nélkül megállapítsa azt, miszerint az egy tételben megajánlott és elfogadott összegből mennyi esett az ingatlanra és mennyi az ingóságra. 277. A közszerzeményi igénynek biztosítására engedett zálogjog a csődben sikeresen megtámadható s a megtámadásnak ha. tálya kiterjed a jóhiszeműen szerzett alzálogjogra is. (M. kir. Curia 238/1913. sz. — 1913. május 27.)