Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 21. szám - A magyar polgári törvénykönyv javaslata

21. sz. HAZAI JOGGYAKORLAT. Főnök és alkalmazott. 264. Kereskedösegéd mindaz az egyén, aki a kereskedő üzletében kereskedelmi tevékenységre alkalmaztatik és a kereskedővel szemben, mint főnökkel szemben szolgálati viszonyban áll. — Nemcsak a szorosabb értelemben vett iparossegédnek, hanem a kereskedösegédnek is a munkaviszonyból eredő követelése érvényesítésénél a rendes bíróság előtt való eljárást közigazgatási hatósági eljárásnak kell megelőznie. — Takarékpénztári főkönyvelő fizetéskiegészitést tevő remuneratio iránti követelése a birói eljárást megelőzően közigazgatási hatóság (iparhatóság) hatáskörébe tartozik. (Hb. 64. sz. — 1913. jun 9.) Csendes társaság. 265. Az a kikötés, hogy egy kereskedelmi vállalat alkalmazottja a vállalat nyereségében részesedik a szolgálati szerződés természetében megfér és nem változtatja meg azt társasági szerződéssé. — A csendes társi járandóság lefoglalása nem ad jogot a hitelezőnek a társas viszony felbontására, mivel a K. T. 101. §-a csupán a közkereseti és betéti társaságokra vonatkozik. (M. kir. Curia 732/912. V. — 1913. február 25.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi bíróság: A felperes keresetét elutasítja. Indokok : Nem vitás, hogy U. J. az alperesnek P. T. vállalat czégen fennállott kereskedelmi vállalatában czégvezető gyanánt ennek a kir. törvényszéknek czégjegyzékében beiktatva volt s hogy felperes U. J.-nek felperes javára sommás végzéssel megitélt 2732 kor. 62 fillér tőkéből s járulékaiból álló követelése behajtása végett az előbb megnevezett ingó vagyonára kielégítési végrehajtást vezetett s annak utánna ügyvédje utján a B. alatti levéllel 1910. április hó 30-án a felperes szerint alperesből s U. J.-bői álló kereskedelmi társaságot 1910. deczember 31-re felmondotta. Alperes ezt a levelet átvette és arra a D. alatti levéllel azt válaszolta, hogy U. J.-vel társasviszonyban nem áll s azért a G. alatti levél tartalmáról tudomást nem vesz. Ellenben vitás, hogy a felperes U. J. ingó vagyonában követelése kielégítésére alkalmas dolgokat nem talált, továbbá, hogy a felperes a kielégítési végrehajtás folyamán lefoglalta-e U. J.-nek az alperes kereskedelmi vállalatából arra eső nyereséget s hogy U. J.-vel alperes kereskedelmi társaságban volt, s hogy kettőjük között létesült szerződésben volt-e oly kikötés, hogy U. az alperes üzletének nyereségében részesedik. Az előbbiek bizonyítására az utóbbit illetően azonban csupán azt vitatta, hogy U. J. s az alperes között létesült szerződés tartalma az volt, hogy U. J.-nek bizonyos kulcs szerint részesülnie kellett az alperes czégén folyt kereskedelmi vállalat jövedelmében, de azt nem is állította, hogy a szerződésben valamelyes olyan kikötés volt, hogy ha a kereskedelmi vállalatban veszteség mutatkozik, az ebből keletkezett terhet legalább részben U. J. is köteles viselni. Az a kikötés, hogy bármely kereskedelmi vállalat alkalmazottja a vállalat nyereségében részesedik,5a szolgálati szerződés jogi természetével megfér és nem változtatja még azt társasági szerződéssé át. A társasági szerződésről cakis olyankor lehet szó, ha a szerződött személyek, ugy a vállalat nyereségében, mint veszteségében részesednek, még ha nem is egyenlő arányban. Anélkül, hogy bebizonyult volna, hogy az alperes és U. között kereskedelmi társas szerződés keletkezelt azoknak az egyéb előadásoknak, amiket felperes bizonyítani kívánt, jelentőségük nincs, mig be nem bizonyult, hogy a társas szerződés létesült, vagy ha volt, természetesen a felperes keletében érvényesített jog érvényesítéséről sem eshetik szó. A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A K. T. 101. §-nak intézkedése közkereseti és betéti társaságokra vonatkozik. Felperes keresetében maga adja elő, hogy a végrehajtást szenvedő U. J. csupán csendes társa volt alperesnek. A P. F. K. vállalat czég egyedüli tulajdonosa pedig H. S. alperes lévén, közkereseti társaságról abban az esetben sem lehetne szó, ha U. J. mint csendes társ a czég vagyonából bizonyos illetményre tarthatna igényt. Az esetben előadott tényállás alapján tehát felperes annak az illetménynek kifizetését, amely U. J.-t a csendestársi viszonyból folyóan netán megilleti, az adós U. J. jogán az emiitett czégtulajdonostól H. S. alperestől követelheti ugyan, azonban egymagában az a körülmény, hogy a hitelező felperes az adós U. J.-nek a czégtulajdonosokkal való csendestársi viszonyból folyó járandóságot végrehajtásilág lefoglalta, nem ad jogot felperesnek, hogy U. J. és H. S. alperes közti társasviszony felbontását és a czég feloszlásának kimondását a K. T. 101. §-a alapján követelhesse. De különben, ha U. J. csendestársi minősége folytán a P. F. K. vállalat czég közkereseti társaságnak volna is tekintendő, akkor is amennyiben a társaság feloszlásának kimondása iránt a K. T. 101. § a alapján indított kereset nem maga a közkereseti társaság, mint ilyen, hanem közvetlenül a tagok ellen irányul, a dolog természete szerint ebbe a perbe felperes s hitelező adósa, mint közkereseti társasági tag/ szükségkép perbe vonandó lett volna. Minthogy pedig felperes az adós U. J.-t a perbe nem vonta, keresetének ez okból sem volna hely adható. A most felhozott okokból tehát felperes keresete alaptalan lévén az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyni keleti.