Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A tökekamat- és járadékadó tekintettel a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra

1. tz. Kereskedelmi Jog 17 Felperes mindenekelőtt azzal érvelt, hogy a biztosítási kötvényét alperestől vissza nem kapta, tehát az elévülés meg sem kezdődött. Ez az én helyet nem állhat, mert a kereset beadásának nem feltétele a biztosítási kötvény csatolása, mely egyébként is mint a felek jogviszonyait feltüntető közös okirat a per során alperes által is be volt csatolandó. A második érve az volt felperesnek, hogy nem alperes, hanem a Magyar-franczia biztosító társaság utasította el igényeivel. Ez az érv sem döntő. Felperes ugyanis tudta ugy az elperes által kívánt okiratok átadásából, mint a D) alattin levő nyomtatott kitételből, hogy az E) alattit kiállító Magyar-franczia biztosító társaság vézérügynüksége alperesnek főképviselője, tehát meghatalmazottja s igy tudta, hogy az E) alatti levél alperes döntését foglalja magában. A keresk. törvény 487. §-a szerint az elévülés attól az időponttól veszi kezdetét, mikor az igény érvényesíthető lett volna. Jelen esetben az igény már M. J. elhalálozása napján, vagyis 1906. ápr. 7-én érvényesíthető lett volna. De feltéve, hogy az igény érvényesítését az a körülmény, hogy alperes az általa a felpereshez C) alatt intézett levele folytán ettől nyilatkozatot várt, felfüggesztette, az esetben is az igény érvényesítésének idejét az Ej alatti állapítja meg 1906 június 1. határnappal. Felperes még azt is vitatta, hogy az E) alatti után egyezkedési tárgyalást folytatott alperessel, ezt a tényállást T. J. és H. A. vallomása megczáfolta, mert ezek szerint T. J könyörületből irt ugyan felperes érdekékon alpereshez egy kérő levelet, de erre alperes elutasitólag válaszolt. Ez tehát egyezségi tárgyalásnak nem tekinthető. De ha a most jelzett levél dátumát, 1906. jun. 27-ét, vesszük is alapul az igény érvényesítésének szempontjából, a K. T. 487. §-ában irt egy év a kereset beadásának idején 1907. okt. 7-én rég ;letelt. A felperesi igény elévült s ezért felperest keresetével el kellett utasítani. (107.861/1910.) A budapesti kir. ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. (1589/1911.) M. Jeir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Váltó. íi. Csak a tényleges fizikai kényszer képezhet oly kifogást, amely bármelyik jóhiszemű váltóbirtokossal szemben is sikerrel érvényesíthető. (M. kir. Curia 194 912.— 1912, okt. 2.) A temesvári kir. torvényszék: A sommás végzést hatályában fentartja, stb. Indokok : Alperes azon kifogással élt, hogy a váltókat ellenálhatatlan kényszer folytán irta alá, s igy ezen váltókból rá kötelezettség nem háramolhatik, előadja, hogy felperes neje az ő édesanyja ellen lopás miatt feljelentést tett, hogy tőle 1300 K-t eltulajdonított. Édesanyja azt vallotta, hogy az ellopott pénzt nála az istállóban rejtette el. Miután a csendőrség a pénzt nála meg nem találta, őt is bekísérte a községházára, s hogy a letartóztatásból kiszabaduljon, igérte, hogy a kárt meg fogja tériteni s e czélból másnap a váltókat elfogadóként aláirta. A felperes Gy. I.-né ellen lopás miatt feljelentést tett s ez a nyomozat szerint beismerte, hogy a pénzt a fiánál az alperesnél rejtette el. Alperes beismerte, hogy a csendőrök az anyja vallomása után azoüual őrizetbe vették és nem bántalmazták, beismerte, hogy felperes kívánságára aláirta a váltót, de őt arra sem nem kényszeritette, sem semmivel sem fenyegette. Ezek szerint az ellenállhatatlan kényszer esete fenn nem forogván, alperest marasztalni kellett. (23.846/911. sz. a.) A temesvári kir. tábla: Az első bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az alperes édesanyja beismerte, hogy férjétől, a felperestől 100 K t, mostoha fiától pedig 1316 K-t ellopott s azzal alpereshez menve, azt annak istállójában elrejtette, miért is alperes az anyja által ekként eltulajdonitottnak elismert, de a kutatáskor fel nem talált összeg biztosítására a kereseti váltókat kiállította. Midőn tehát alperes a váltók kiállításával maga is beismerte a lopásból eredő pénzhiány íenforgását s a felperes kárára a váltóbeli fedezetet nyújtotta, semmiesetre sem cselekedett oly lelki kényszer hatása alatt, amely őt megfosztotta annak lehetőségétől, hogy helyzetét higgadtan meg ne fontolja; s minthogy eszerint jogtalanul előidézett félelemre és jogellenes fenyegetésére jogi következtetést vonni nem lehet: az elsőbiróság az alperest helyesen marasztalta. (2544/911.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Csöd. 12. A tömeggondnok rendszerint nincs kötelezve arra, hogy a csődtömeg vagyonát tüz ellen biztosítsa. (M. kir. Curia 1536/1912. — 1912. november 12.) A zilahi kir. törvényszék: Felperes kereseti kérelmét elutasítja. Indokok : Nem vitás a peres felek közt az, hogy felperes jogelődje, W. B. ellen a zilahi kir. törvényszék 11.393/909. P. sz. végzéssel a csőd megnyittatván: tömeggondnokká alperes neveztetett ki s részére a tömeggondnoki kinevezést magában foglaló csődnyitó végzés 1909. évi deczember hó 29-én kézbesittetett, nem