Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A tökekamat- és járadékadó tekintettel a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra

vitás az sem, hogy a debreczeni kir. Ítélőtábla a csődmegnyitó végzést W. B. felfolyamodása következtében feloldotta s az ezen feloldó végzés folytán tartott tárgyalás közben a csődeljárás W. B. ellen megszüntettetett s épen e nem vitás körülmények folytán a vonatkozó csődiratok nélkül is elbirálhatónak találta a kir. törvényszék a jelen pert; nem vitás továbbá a peres felek közt az sem, hogy az alperes mint tömeggondr ok a'csődvagyont 1909. évi deczember 31-én zár alá vette s annak leltározását ugyanazon napon megkezdvén, 1910. évi január hó 9-én támadt tűzvész következtében 342 drb fiatal ellős juh 30 drb juhléczka ós egy juhakol elégett. Felperes éppen ez utóbbi ténykörülményre alapította keresetét, azt adván elő, hogy alpe res tömeggondnok ebbeli minőségéből folyó azt a kötelezettségét, hogy a csődvagyont tűzkár ellen biztosítsa, teljesíteni elmulasztván, eme mulasztása által neki kárt okozott s a 342 drb juh értéke czimén á 18 k. 6156 koronát, 30 juhléczka értéke czimén á 40 k. 1200 koronát és egy juhakol értéke fejében 1000 koronát, összesen tehát 8356 korona tőkét, mint káröszszeget, ennek 1910. évi január hó 8 tói járó 5 százalékos kamatát és a perköltségeket tette alperes ellen keresetbe. Alperes kártérítési kötelezettségét azonban a kir. törvényszék nem állapította meg, mert igaz ugyan, hogy a csődtörvény 100. §-ának 2. bekezdése értelmében a tömeggondnok a csődvagyont illetőleg a rendes családapa gondosságával tartozik eljárni s igaz az is, hogy a rendes családapa gondosságához tartozik a vagyonnak tűzkár elleni biztosítása is, úgyde alperes az 1. a. becsatolt levéllel és R. A. eskü alatt tett vallomásával igazolta azt, hogy a csődvagyon biztosítása iránt szükséges lépéseket már 1909. évi deczember hó 31-én, tehát már a csődvagyon zár alá vételének napján megtette, igy tömeggondnoki kötelességéből folyó mulasztást ebben a tekintetben nem követett el. Igaz ugyan, hogy a tömegvagyon biztosítása ez alkalommal nem sikerült, ez azonban alperesen kivül álló okoknak az eredménye. A kir. törvényszék ugyanis éppen a felperes által válasziratához E. F. Cs. alatt becsatolt különböző biztosító intézetektől származó levelek tartalmával tényként állapította meg, hogy a biztosító intézet a csődvagyonok biztosítását illetőleg a legnagyobb tartózkodással járnak el s hogy rendszerint csak olyan esetekben biztosítanak csődtömegeket, amidőn a csőd tárgyát képező dolog előzőleg a csődbe került tulajdonos nevén is az illető intézetnél voltak biztosítva s ekkor is rendszerint csak a leltározás befejezése után s kivételesen egyikmásik intézet a leltározás befeiezése előtt is és pedig vagy ugy, hogy időről-időre a már leltározott vagyonrészeket veszi alapul, vagy ugy, hogy a tömegvagyon értéke maximumának bemondása alapján fogadja el a biztosítást. Minthogy azonban a több ezer koronát érő csődvagyon biztosítására vonatkozó ügylet meg kötéséhez egy-két nap elegendő, mert a biztosítási módozatok és feltételek kipuhatolásához egyfelől a tömeggondnoknak azok megállapításához, másfelelől a biztosító intézetnek hosszabb időre van szüksége, minthogy a tűzvész, amely a felperes keresetében megjelölt vagyontárgyakat elpusztította, a csődnyitást követő 11-ik napon ütött ki, tehát e között és alperes tömeggondnoki megbizása között oly rövid volt az idő, hogy az egy nagyobb csődtömeg biztosítására vonatkozó jogügylet perfektuálására semmi esetre sem elegendő, minthogy alperes a már előzőleg előadottak szerint a csődvagyon tűzkár elleni biztosítására szükséges intézkedéseket már 1909. évi deczember hó 3i-én a „Fonciére" biztosító intézetnél megtette, úgyde ez az intézet, amint az dr. K. M. és R. A. vallomásaiból megállapítható, a biztosítást csak a csődvagyon leltározása után fogadja el, minthogy alperesnek a tűzvész bekövetkezte előtt nem állott kellő időben rendelkezésére, hogy a biztosítását illetőleg alperes a csődtörvény által reá, mint tömeggondnokra hárított rendes családapai gondosságból mit sem mulasztott el s igy a bekövetkezett kárért felelősség nem terheli, mindezeknél fogva a kereseti kérelmet mint teljesen alaptalant elutasítani kellett. A debreczeni kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság Ítélete az E. F. G. alatti levelekre és az ezek tartalmából vont következtetésekre alapitett indok mellőzésével, egyéb megfelelő indokainál fogva és azért hagyatott helyben, mert a kir. Ítélőtábla nem tekintette az alperesnek, mint csődtömeggondnokn&k azt az eljárását, amely szerint az 1910. évi január hó 3 ik napján leltározott és ugyanezen hó 9 én támadt tüzeset alkalmával elégett ingóságokat a Fonciére biztosító társaságon kivül más biztosító társaságoknál nem biztosította és ezek biztosítását meg nem kísérletté, olyan mulasztásnak, melynek alapján a csődtörvény 100. §. 2-ik bekezdésére való figyelemmel kártérítési kötelezettsége meg volna állapítható, annyival kevésbé, mivel arra nincs adat, hogy a tűzbiztosítás ilyen rövid idő alatt megköthető volt volna, továbbá mert az Adria biztosító társaságnak K. alatti levele szerint a csődtömeggondnok a közadós által kötött tűzbiztosításra vonatkozó kár bejelentést nem az ingóknak csődvagyonként leltározása, hanem a díjfizetésének az elmulasztása miatt utasította el, a díjfizetést pedi felperes jogelőde mulasztván el, az ebből származó kárát csak önmagának tulajdonithatja. M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: A csődtömeggondnoknak nem áll rendszerint kötelességében az, hogy a csődtömeghez tartozó vagyont tűz ellen bizlositsa.