Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1913 / 18. szám - Széljegyzetek az uj belga részvényjogi törvényhez. [3. r.]
318 Kereskedelmi Jog 18. SZ. délyeztetett, vagy melyet a vevő önként vont le, szintén nem vehető számításba. Az osztrák tervezet ez álláspontját a Grémium der Wiener Kaufmannschaft 1908 évi jelentésével támogatja, melyben az kifejezetten a sconti figyelmen kivül hagyását kívánta. A német kereskedelmi szokás a nettó öszszeg után számítja a províziót. Visszáruk és engedmények tekintetében irányadó, hogy terheli-e hiba ezekben a megbízót, vagy sem ? Immerwahr (id. m. 150. oldal) ugyanezen állásponton van és szerinte ez általános kereskedelmi szokás. Ugyan így Jacusiel (id. m. 47. oldal) és Staub. (id. m. 373. oldal. Arim. 13.) Nálunk még szokásról beszélni sem lehet, de kívánatos volna, ha a szokás inkább az osztrák tervezet szellemében fejlődjék ki, hogy t. i. csupán az üzlet megkötésekor engedélyezett rabatt legyen levonható, mert ez egy fix megállapodás és nem discutálható, mig minden későbbi engedmény az ügynök rovására megy. A jutalék elszámolása — más megállapodás hiányában — minden naptári félév végén történik. Ugyanekkor fizettetik ki a félévben esedékes jutalék. Esedékesek pedig azon jutalékok, amelyekre vonatkozó ügyletek teljesedésbe mentek és melyekben a vételár befolyt, vagy pedig, amelyek után ezekre való tekintet nélkül a provízió fizetendő. Természetesen lehetnek más megállapodások is, igy pl., hogy a jutalék a kötött üzletek után minden félévben kifizettetik és ha a vételár nem folyt be, utólag visszafizettetik; vagy hogy a jutalékok a forgalom után fizettetnek, tekintet nélkül arra, hogy befolyik-e a vételár. Minden kétség eloszlatása végett kimondandónak tartjuk, hogy az ügynök székhelye lévén a teljesítési hely, az ügynök díjazását is ott követelheti és ugyanott, mint fórum contractus előtt érvényesítheti összes igényeit megbízójával szemben. Széljegyzetek az uj belga részvényjogi törvényhez.*) Irta: dr. Kuncz Ödön. (Befejező közlemény.) A működő részvénytársaság jogviszonyaira vonatkozó szabályozás köréből a következő lényegesebb újítások méltók említésre: *) Lásd előző közleményt f. é. aug. 15. és szept. 1-ei számunkban. Az igazgatóságra nézve ujitás az, hogy az egyes igazgatósági tagok által biztositékként letétbe helyezendő részvények névre állitandók ki és a közgyűlés jogosult arra, hogy egyszerű szótöbbséggel kötelezze az igazgatósági tagokat nagyobb számú részvény biztositékként való letétbe helyezésére. Az eddigi törvény 47. és 48. §-ai ugyanis valamennyi igazgatósági tag kötelességévé teszik bizonyos minimális részvényszám (legalább az alaptőke Vso-ed részét képviselő részvények ; mégis azonban 50.000 frankot ne haladjon meg a biztosíték összege) megszerzését és letétbe helyezését, aminek legfőbb czélja, hogy az igazgatóság és a társaság között érdekközösséget létesítsenek. Az uj törvény ennek az intézménynek további fejlesztését valósítja meg, habár igen nyomós okok szólanak az ellen, hogy az igazgatósági tagoktól általában lehessen-e ilyen formában biztosítékot követelni6). Nagy figyelmet érdemel az 55 §-ban foglalt ujitás, amely a felüqyelöbizottság ellenőrzését akarja hatékonyabbá tenni. E szerint a felügyelőbizottsági tagok jogosítottak a könyvek és számlák megvizsgálásakor szakértőket is alkalmazni. A szakértő személyét illetően azonban szükség van a társaság beleegyezésére is.' Ha a társaság nem adja beleegyezését, a felügyelőbizottság kérelmére az illetékes törvényszék elnöke (miután az érdekelteket meghallgatta) jelöli ki jogerős határozattal a szakértőket. Különösen olyan értelmezés mellett helyeslendő ez a szabályozás, hogy a felügyelőbizottság felelőssé teendő minden olyan szabálytalanságért, amelyre szakértő alkalmazása mellett reá jöhetett volna. Ha a birói gyakorlat ilyen értelmet ad a törvénynek, akkor a szakértő alkalmazásának jogával állandóan fognak élni a nem szakértő felügyelőbizottsági tagok és igy egész egyszerűen, minden nagyobb szervezet létesítése nélkül is részesülni fog a kereskedelmi forgalom abban a jótéteményben, ami az állandó, felelős és független szakértők alkalmazásában rejlik. De lege ferehda tehát nálunk is megfontolandó volna ez a megoldás, mert czélhoz vezet a nehézkes revizori testületek létesítése nélkül is. A közgyűlést illetően említésre méltó az 59. bis. §., amely különböző jogi fajú részvé6) L. részletesebben szerző: A r.-t.-ság védelme igazg. tagjainak egyéni érdekeivel szemben. 1909. 47. és köv. 11.