Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A tökekamat- és járadékadó tekintettel a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra

1. s*. Keresk Indokok: A K. T. 101. §-a szerint a hitelező csak előzetes felmondás után követelheti a társaság feloszlását. A felmondást felperes a B) é3 D) alattiakkal kívánja igazolniA felmondás csak akkor tekinthető megtörténtnek, ha arról az a fél, akinek a felmondás szól, értesül is. A B) alatti levelet a postai megjegyzés szerint a czimzett nem vette át. A D) alatti kérvény teljesítését, amelyben felperes a czégbiróság közvetítését kérte a felmondás kézbesítésére, a czégbiróság megtagadta. Minthogy pedig ezek szerint a felmondás a czégnek és a másik czégtagnak értésére nem jutott, az megtörténtnek nem tekinthető s igy a keresetnek az alapja elesvén, azt elutasítani kellett. (35.181/910.) A budapesti kir. tábla : A keresetnek helyt ád s a K. I. és társa közkereseti társaságot feloszlottnak kimondja stb. Indokok : Megállapítható, hogy L. S. A. R. wieni czég S. A. végrehajtást szenvedettnek a K. I. és társa czégek feloszlása esetén ju'andó vagyonilletöségét bíróilag lefoglaltatta. Megállapítható az is, hogy a vagyonilletöség felmondását tartalmazó levelet felperes az elsőrendű alperes czimére postán ajánlva elküldötte, annak átvételét azonban elsőrendű alperes megtagadta. Ezen tényével elsőrendű alperes a felmondás kézbesítését maga hiúsítván meg, nem védekezhetik azzal, hogy a felmondást nem kapta meg, mert ennek elfogadása arra a meg rem állható jogi következtetésre vezetne, hogy a czégfeloszlatás kérelmezhetésének a K. T. 101. §-ában elő rt feliétele telje ithetlen, ha annak teljesítését a czégtag hasonló önkényes eljárásával meghiúsítani kívánja. Meg kellett tehát állapítani, hogy felperes a társas viszonyt 1909. augusztus 24-én szabályszerűen felmondotta. A perben nem állapíttatott ugyan meg, hogy a K. I. és társa czég üzleti éve mikor záródik, de a felmondás olyan időben történt, hogy a K. T. 101. §. utolsó pontja értelmében 1910. deczember 31-re mindenesetre hatályos, az az időpont pedig a per folyama alatt beállott. Ezek szerint mindazon előfeltételek fenforogván, melyek mellett a K. T. 101. § a a társasági tag magánhitelezője részére biztosítja azt a jogot, hogy a társaság feloszlása esetén a végrehajtást szenvedett társaságra eső illetmény lefoglalása után a társaság feloszlatását követelheti, a felperes keresetének helyt adni s a K. I. és társa czég felo3zlását kimondani kellett (1120/911.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokaiból helybenhagyja. delmi Jog 13 Szövetkezet 5. A vagyonelégtelenség esetén a szövetkezet felszámolása nem folytatható s a felszámolók, akik ennek ellenére fizetéseket teljesítenek, az ily fizetésekért egyetemleges kártérítési kötelezettséggel tartoznak. (M. kir. Curia 362 1912. — 1912. november i.) A budapesti kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletének I. r. alperest marasztaló, egyedüli felebbezett részét helybenhagyja. Indokok: A K. T. 205. §-a első bekezdésében s a második bekezdésének első mondatában foglalt rendelkezések azon a feltevésen alapulnak, hogy a társasági vagyon az összes hitelezők kielégítésére elegendő, mert ha a társasági vagyon a tartozásokat nem fedezi, akkor a felszámolóknak a felszámolás alatt álló szövetkezet ellen a csődöt kell kérniök. A vagyonelégtelenség fenforgasa esetében tehát a felszámolás nem folytatható, a hitelezők részben í sem elégíthetők ki s a felszámolók, akik ennek ellenére fizetéseket teljesítenek, az ily fizetésekért a ki nem elégített hitelezőknek egyetemleges kártérítési felelősséggel tartoznak oly mértékben, a mint a hitelező a társaság vagyonából törvényszerű értékesítése esetében követe'ésére fedezetet nyert volna. Az elsőbiróság ítéletét mégis helyben kellett hagyni az itt előadottakkal nem ellenkező saját indokai alapján s azért, mert felperesnek I. r. alperes által nem tagadott állítása szerint I. r. alperes az ujitott perben tanuként kihallgattatván, a peres követelésről még a felszámolás elhatározása előtt tudott; mert továbbá a társaság vagyonának felosztása a K. T. 205. § ában foglalt határozatok ellenére történvén, I. r. alperest terheli annak a bizonyítása, hogy felperes követelése a felszámolt társaság vagyonából részben sem nyert volna fedezetet, amit I. r. alperes hitelt érdemlőleg ki nem mutatott, de ezt a ténvt megczáfolják a válasziratban ismertetett 1907. évi mérlegnek adatai, melyek szerint 1907. évi deczember hó 31-ik napján felszámolt társaságnak cselekvő vagyona 47.141 K 7tí fillér volt, a hitelezők követelése pedig 37.830 koronára rúgott, már pedig a felszámolt társaság vagyona első sorban a szövetkezet hitelezőinek kielégítésére szolgál s csak az ezután fenmaradó vagyon osztható fel a szövetkezet tagjai között, az alapszabályokban megállapított elvek, ilyenek hiányában pedig részjegyeik arányában (K. T. 252. §.) s mert ezek szerint annak megítélésénél, hogy felperes egészben vagy részben kielégítést nyerhetett volna-e. nem az a döntő, hogy a szövetkezet mérlege veszteséget mutat, hanem az. hogy a felszámolt szövetkezetnek volt annyi cselekvő vagyona, hogy az a hitelezők követeléseit, akik eLő sorban kielégitendök, egészben vagy részben fedezte. Af. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokolása alapján helybenhagyja.