Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A tökekamat- és járadékadó tekintettel a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra

14 Kereskedelmi Jog 1. BZ. Vétel. 6. Utólagos teljesítési határidő csak a vevőnek ily irányú kérelmére adandó. (M. kir. Curia 428/912. — 1912. decz. 3.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : A sommás végzés hatályában fentartatik. A budapesti kir. Ítélőtábla : A kir. Ítélőtábla az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, az 1910. november hó 19 ik napján 118.257. sz. alatt hozott sommás végzést hatályon kívül helyezi, felperest keresetével elutasítja. Indokok : A 2 és 3. alatt becsatolt szerződések értelmében felperes az eladott motort 1910. évi július hó 30. napjáig tartozott alperesnek szállítani, amit nem tevén, alperes a D. alatti levél szerint 1910. évi augusztus hó 23-án a szerződéstől a felperes teljesítési késedelme folytán elállott. Felperes pedig csak ezután, 1910. évi augusztus 25 én, E. alatti levelében jelentette ki az alperesnek teljesítési készségét és csak ezután kért a szerződés teljesithetésére utólagos határidőt. Az alperes azonban, minthogy a szerződéstől a felperes késedelme folytán már korábban elállott, az utólagos teljesítésre határidőt engedni már nem tartozott, mert a vevő az eladónak az utólagos teljesítésre csak ilyen irányú előleges kérelemre tartozik határidőt engedni s az ügylettől való elállásnak a késedelmes eladóval a K. T. 354. § a értelmében történt közlése után, a vevő az utólagos teljesítést már nem tartozik elfogadni, még akkor sem, ha — mint a jelen esetben — halasztható határidőre kötött, tehát a K. T. 355. §-a alá nem eső vétel jött is létre. És pedig a jelen esetben annál kevésbbé, mert felperes a szállítási határidő előtt sem a vételár jelzálogi biztosítását, sem az annak akadályul szolgáló kiskorúság törlését nem kérte, sem pedig ezek megtörténte esetére szállítási készségét ki nem jelentette. Vitatta ugyan felperes, hogy a vételár jelzálogi biztosítását a szerződés kötésekor kikötötte, minthogy azonban a 2. és 3. alatti szerződési példányokban az az ingatlan, amelyre a zálogjog bekebelezendő lett volna, telekkönyvi és helyrajzi számok szerint megjelölve nincs és minthogy ezt a per folyamán sem jelölte meg, az ennek hiányában felajánlott tanubizonyitás mint, czélra nem vezető bizonyítás, felvétel elrendelhető nem volt. Ennélfogva felperes a vételár fedezésére adott eredeti váltó alapján, minthogy arra a kötelezett ellenértéket ki nem szolgáltatta, fizetést nem követelhetvén, az elsőbiróság ítéletét meg kellett változtatni és a sommás végzés hatályon kívül helyezésével, felperest keresetével el kellett utasítani s mint pervesztest a per- és felebbezési költség viselésére kellett kötelezni. M. kir. Curia: A másodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. 7. Ha a felek a vételár számszerű összegére nézve megállapodtak ugyan, de a fizetés mikéntje szempontjából lényeges különbség van köztük, igy a vétel létrejöttnek nem tekinthető. (M. kir. Curia. 3792/1912. — 1912. nov. 12.) A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A pernek nem vitás következő adataiból, hogy a 126—197 holdnyi, alperesnek több társával közös erdőterület fáinak kitermeléséről és 95 ezer korona, a felperes szerint is több, mint 2 évi időtartam alatt törlesztendő vételárról volt szó, amilyen nagyobb fontosságú s évek alatt lebonyolítandó üzletnél a részletes szerződési feltételek, megfelelően az üzleti szokásnak s a dolog természetének, pontosabb meghatározást igényelnek; hogf a felperes nem is állítottí, hogy lényeges részletes módozatok : pl. vágási időszakok beosztása, fizetési feltételekkel való összhangba hozása stb. megállapodás létesült volna ; a kir. ítélőtábla támogatva látja és döntő bizonyítékul elfogadja H. K. tanúnak ama vallomását, mely H) alatti sürgönyének tartalmával is megegyező, hogy feleknek s nevezetesen felperesnek is a szerződésnek kétségen kivül érvényessége feltételéül, a tulajdonostársakkal együttes irásba foglalása volt a szándékában, hogy felperes H.-rak a hívására e végett jelent meg Gyergyószentmiklóson s minthogy alperes a társaknak a fizetésre vonatkozó kívánságát közölve, felperes azokat el nem fogadta, sőt kijelentette, hogy a vételtől visszalép, a további tárgyalásokat abban hagyta. Utóbb a felperes előadása szerint is, alperesnek az ügy végleges rendezését kilátásba helyező hívásaira, hónapok múlva kisérlették meg alperessel, akkor is sikertelenül a megállapodás létesítését. Minthogy pedig már annálfogva, hogy a szerződésnek a felek szándéka szerint irásba foglalva kellett létesülnie, ebben az esetben a megelőző s nevezetesen az F. G. alatt mellékelt sürgönyök tartalmával igazolt megegyezés a vétel tárgyára, a vételár összegére s előleg, akár foglaló elfogadására, csupán mint a kötendő szerződés iránti egyezkedések az irásba foglalandó szerződésnek előzetes biztosítására szolgálhattak s előkészítő jelenséggel bírtak; minthogy továbbá a T. B , meg S. M., külön a felperes mellett nagyban érdekelt tanuknak is vallomása mi adatot sem tartalmaz arra nézve, hogy a felek az irásba' foglalást!az ügylet feltételéül nem tekintették s e részben az a körülmény sem bír sulylyal, hogy alperes és B. I. részestársak a saját 40% jutalékuk tekintetében, a szerződést már adott szavukra utalással állani kívánták, amit azonban felperes nem fogadott el: mindezeknél fogva az irásba foglalás nélkül létrejöttnek nem tekinthető adásvételi ügylet teljesítését felperes jogalap hiányában nem követelhetvén, (Optkv. 884. §.) az első