Kereskedelmi jog, 1913 (10. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 1. szám - A tökekamat- és járadékadó tekintettel a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra

.1 OGG YAKOKL AT. Általános. í. A nyolcz százalékon felül kötelezett bírság és jutalék a kölcsönadott tőke után meg nem ítélhető. (M. kir. Curia 6/912. — 1912. október 22 ) A temesvári kir. törvény széle: Felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes a keresethez A) alatt csatolt megállapodás szerint közadósoknak 50 000 korona erejéig folyószámlát nyitott egy festékföld kiaknázása czéljából és a közadósok kötelezték magukat, hogy mindenkori folyószámlatartozásuk után 8°/o kamatot fizetnek, továbbá, hogy a kiaknázott festékföldből elszállított minden a vasúti kocsirakomány után 10 korona jutalékot és amennyiben egy kocsirakományt eltitkolnának, ugy a 10 korona ju'alékon felül minden eltiUolt kocsi után még 50 K bírságot fizetnek. Felperes keresete ezen az alapon 1080 K jutalékra, 1550 K birságra stb. irányul, alapítja továbbá a keresetét arra, hogy közadósok 116.918 K 70 f. tartozásukra nézve kötelezték magukat, hogy 1907. és 1908. évekre a kikötött 8°/o kamaton felül még 1% jutalékot fizetnek és ezen a czimen a késedelmi kamatokkal együtt 2350 K át vesz keresetbe. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy a kereset mindkét jogezimen követelések olyan járulékaira irányul, melyek a 8°/o-ot meghaladják. Minthogy azonban az 1897 : VII. t.-cz. 4. §-a értdmében a bíró által 8% nál magasabb kamat meg nem állapitható. Minthogy a hivatkozott t.-cz. 2. § a értelmében a kamat 8%-nyi összeget a kötbérüzletdij, megtérítési összeg s mindennemű melléktartozással, így tehát a keresetbe vett jutalékokkal, a birsággal együtt meg nem haladhat ; minthogy kamat alatt minden melléktartozás értendő, mely a tőketartozáson felül fizetendő, s minthogy maga felperes beismeri, hogy a rendeletileg érvényesített összeget a 8°/o os kamaton felül igényli, keresetével el kellett utasítani. (2662A911) A temesvári kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokolása alapján. (1415/911.) M. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. 2. A K. T. 320. §-ában emiitett hallgatólagos elfogadás nem alkalmazható olyan ajánlatra, amely az ügyletet közvetítő ügynöktől származik. (M. kir. Curia 305/912. — 1912. október 9.) A budapesti kir. tábla: A keresetet feltétlenül elutasítja. Indokok: A kir. tábla megállapítja, hogy K. H. kereskedő csupán ügynökként közvetítette a peres felek közt az ügyletet s nem lévén külön meghatalmazása, hogy alperes nevében alperest kötelezően ügyleteket köthessen, ügyletszerző ügynöki megbízása ki nem terjedt ügyleteknek alperes nevében való megkötésére. Ebből következik, hegy alperest a felperes által K. H. utján hozzájuttatott vételi ajánlat csak a vele közölt megrer delőjegy tartalma szerint köti, ha a megrendelést elfogadja és az eredetileg felvett megrendelésnek az~ ügynök által utóbb történt módosítása alperesre nem kötelező. Eszerint alperes, kire a felperesnél hagyott megrendelőjegy-másolaton K. H. által eszközölt módosítás nem volt kötelező, a neki beküldött megrendelőjegy tartalma értelmében járhatott el és felperesre is irányadó maradt az alperesnek beküldött megrendelöjegy tartalma és pedig annál inkább, mert mint kereskedőnek tudnia kellett, hogy a közvetítő ügynök, külön meghatalmazás nélkül, az eladó czéget kötelező engedményeket a megrendelő részére nem tehet s hogy a B) alatti megrendelőjegyen utólag eszközölt törlésből, ha az eladó ettől különböző tartalmú megrendelőjegyet vesz kézhez, az eladóval szemben jogokat nem származtathat. Az eladó alperes czéghez beérkezett megrendelőjegyen pedig kifejezetten — ugy amint az a felperes által előzően tett rendeléseknél is ki volt kötve — ki van téve, hogy a megrendelés csak az esetben válik az eladóra kötelezővé, ha az eladó gyártól az elfogadó nyilatkozat beérkezik a vevőhöz. Amennyiben tehát alperes a beérkezett vételi ajánlatra a K. T. 315. §-a szerint a válaszadásra szükséges idő alatt nem nyilatkozott, ebből csak az következik, hogy ezen idő elteltével a felperes által tett megrendelési ajánlat hatályát vesztette s az a megrendelő felperest többé nem kötötte. A K. T. 320. § a ezen ügyletnél nem jöhet alkalmazásba, mert az, hogy felperes előzően egy mintarendelést és később egy kisebb rendelést tett alperesnél, melyeket el is fogadott, egymagában még az idézett §-ban megkívánt üzleti összeköttetést nem igazol és mert e §. rendelkezései az ügyletet közvetítő ügynöktől származó vételi ajánlatokra különben sem alkalmazhatók. Ennélfogva alperes a 13. alatti szerint tett megrendelési ajánlatra nyilatkozni nem is tartozott, a megrendelés el nem fogadáfáról a 7. és 8. alatti levelekben felperessel közölt nyilat-